Életjel

Már két hónapja is lehet, hogy nem írtam. Ennek az az oka, hogy a blogom írását eredetileg a moszkvai kint létem idejére terveztem, úgy voltam vele, majd meglátom, hogy lesz-e értelme és kedvem folytatni. Az ukrajnai beszámoló megírása értelemszerűen adódott, az az út annyira jól sikerült, hogy mindenképp szerettem volna megörökíteni ily módon.

Hogy azóta történtek-e olyan dolgok, ami érdekelhet Titeket, ill. ami engem írásra ösztönözhet? Azt hiszem, igen! (: Az eltelt hónapok alatt több olyan alkalom is volt, amikor a barátaimmal tartalmasan és emlékezetesen töltöttük el az időnket, és fotókat is készítettünk. Ezeket szeretném Veletek megosztani, és örömet szerezni, hogyha felnéztek erre az oldalra, akkor lássátok, igenis vannak új bejegyzések! Hiszen már többen is mondtátok, hogy várjátok a folytatást. (:

Amíg kint voltam Moszkvában, nem nagyon volt alkalmam bulizni. Az olyan bulizásra gondolok, amikor a jókedvű beszélgetés és iszogatás után elmegyünk vmi igényes szórakozóhelyre, ahol táncolunk, jól érezzük magunkat, szó szerint lazítunk. Nem azért szoktam elmenni egy buliba, hogy elmondhassam, hogy voltam, hanem akkor, ha tényleg van kedvem. Ez hetente, kéthetente egy alkalmat jelent, de akkor legalább elmondhatom, hogy tényleg szórakoztam.

Az itthoni első bulira június 1-jén került sor. Arra a hétvégére bátyám, Gábor meghívta volt főiskolás társait, hogy töltsék Makón a hétvégét. A srácokat már én is ismerem, volt pár közös bulink. (: Jocival és Ákossal együtt jöttünk Pestről, kocsival. Útközben jól elbeszélgettünk, Joci sokat kérdezett a moszkvai hónapokról. Látszott, hogy valóban érdekli, nem csak úgy illendőségből tesz fel néhány kérdést…

A Maros-parti nyaralóban voltunk, és flekkent sütöttünk. Később megérkezett Szisz és Görög is, majd Simi is begurult a motorján. (: A barátnőimet természetesen nem sikerült kirobbantani a tankönyvek mellől… Én péntek este amúgy se tanultam volna, csak másnap jelentett nehézséget a tanulásban, hogy totál kómás voltam, de én azt mondom, hogy vizsgaidőszakban is kell lazítani!

Nagyon jól elbeszélgettünk, ezek a srácok mind jó arcok, talpraesettek, értelmesek, jó humorúak és nem elhanyagolható szempont, hogy jóképűek is. (; Joci elmesélte, milyen volt az a két hét, amit Texasban töltött, Simi pedig beszámolt egyhónapos külföldi útjáról, melynek során Bajorországban, Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban is járt a határőrség révén. Engem különösen érdekelnek az ilyen sztorik, szeretem, ha vki nyitott az idegen kultúrák iránt, és külföldön járva igyekszik megismerni a kinti életvitelt.

Aztán a szegedi Retróba mentünk partizni, én először nem voltam benne biztos, hogy egyedüli lányként jó ötlet lenne elmenni, de a fiúk ragaszkodtak hozzá (: Gábor lebeszélte az itthoni haverjaival, hogy ki vállalja a sofőr szerepét, aztán két kocsival irány Szeged! Ismét jót buliztunk együtt, hiszen a fiúk nem csak szeretnek, de tudnak is táncolni, és ilyenkor sosem maradok pár nélkül. (: Szóval igazán jól sikerült a hazatérésem utáni első buli. Búcsú a srácoktól, de csak az augusztusi Körös-toroki napokig!

„Lánykérés” (:

Vasárnap reggelre (05.20.) már összekészítettük a csomagjainkat, és végleg elhagytuk kényelmes szállodánkat. A városházára vittek minket, ahol a helyi képviselőtestület néhány tagja fogadott minket, majd a sor került a városaink közti együttműködés megvitatására. Az ukránok arról érdeklődtek, hogy Makón hogyan oszlik meg a hatalom, milyen irányító szervek vannak, milyen feladatok valósulnak meg helyi, megyei és állami szinten. Ennek kapcsán kitértünk arra, hogy Makó a közelében fekvő 16 kistelepüléssel együtt egy közigazgatási egységet képez, ún. kistérséget. [6. számú feladat: tolmácsolás a közigazgatásról].

Arra is kíváncsiak voltak, hogy vöröshagymánknak mi a jelentősége, ez csak tradíció, vagy több annál? Ekkor pedig arról volt szó, hogy a makói hagymánk kétnyári: az első év után az apróhagymát hőkezelik, így a második évben termelt hagyma szárazanyag tartalma jóval magasabb, víz helyett több aromát tartalmaz. A makói hagyma már védjegynek számít, de szükség is van védelmére a többi konkurens áruval szemben. [7. számú feladat: tolmácsolás mezőgazdasági témáról]

A találkozó végül eredményesen zárult, az ukrán és magyar nyelven írott, teljesen korrekt együttműködési megállapodást aláírták a felek. Ebben még csak a fő irányvonalakat határozták meg, semmi konkrét nem volt benne, a részleteket a következő találkozó során dolgozzák ki. Majd átadtuk és átvettük az ajándékcsomagokat. (: Az ukránok Makó névvel gravírozott névjegytárcát, tollat, öngyújtót és kulcstartót kaptak, valamint naptárt és a városunkról szóló tájékoztatókat; mi pedig egy nagyon szép kiadványt Voznesenks-ről és két üveg italt: a vodkát egy porcelán kozák rejti magában, a Greenwich konyakot pedig díszcsomagolás. (:

A reptérre ismét Misa vitt minket, és ez alkalommal felesége, Lia is velünk tartott. Kiderült, hogy Misa Grúziában ügyvéd volt. A háború kitörésekor hagyták el hazájukat, itt telepedtek le, és nevelik két kisfiuk. Misa az üzleti életbe vetette bele magát, nagybani zöldség- és gyümölcstermesztő, 28 hűtő-konténere van! Jó viszonyban van a polgármesterrel, ezért vállalta el, hogy elvisz minket saját kocsiján, elmondta, hogy akárkit nem vinne el, csak ilyen fontos és kedves embereket, amilyenek mi is vagyunk. (: Engem igazából nem akartak hazaengedni, már elkezdték tervezgetni az esküvőm, és hogy milyen jó ukrán férjet találnak nekem! Végül „beletörődtek”, hogy haza kell mennem a szüleimhez, de szeretettel várnak nyáron Grúziában, ahova mindig haza mennek a gyerekek nyári szünetében. Ki tudja, lehet, hogy egyszer még oda is eljutok… (;

Zöld Liget Fesztivál

Szombaton (05.19.) a városi programokon vettünk részt. Délelőtt megmutatták a helyi vásárt, ahol a voznsenski gyárak termékeit lehetett megvásárolni: a már említett italokat, kolbász- és tejtermékeket, bőrárukat. Azután elvittek minket a múzeumba, ami a város híres szülöttje, a rajz- és festőművész: Kibrik után kapta a nevét. [3. számú feladat: tárlatvezetés fordítása]

Azután a helyi ruházati vállalat, a Viktória modelljeit nézhettük meg, amit odavalósi, fiatal lányok mutattak be. Az ebéd a Nyírfa étterem alsó termében volt. A finom ebéd után visszavittek minket a szállodába, és kaptunk pár óra pihenőt, ami mindenkinek nagyon jól esett a tartalmas, de egyben fárasztó programok után.

Elérkeztünk az ünnepségsorozat záró számához, a koncertgálához, amit a 3 és fél ezer főt befogadó szabadtéri stadionban tartottak. A műsort Voznesensk saját dalával nyitották meg, amire vagy 100 gyerkőc beszaladt a stadion gyepjére. Tarka ruhákban, kendőkkel, masnikkal a hajukban és a kedvenc plüssállataikkal a kezükben (láttam pár lapátfülű Csiburáskát is (: ) egyszerű, de igen bájos koreográfiát mutattak be. (: Majd jöttek a majorettek dobokkal, fiatal fiúk zöld zászlókkal, diákok más csoportja, akik nemzeti színű – sárga és kék – szalagokkal táncoltak, és nemzeti viseletben, virágkoszorúkkal a fejükön a néptáncosok is megjelentek. Voznesenknek nemcsak saját dala van, de még a fesztiválnak is van egy külön száma, méghozzá nem is akármilyen („Nás fesztyivál, ziljonij háj…”).

Majd következtek az ünnepi köszöntők, és végül a mienk. Előtte beszéltünk arról, hogy nagyjából miről fog szólni, de a beszéd alatt módosult a szöveg; főleg az nehezítette meg a dolgom, hogy küldöttségvezetőnk nagyon választékosan, emelkedett irodalmi stílusban fogalmazott, amit nem tudtam úgy átadni oroszul. Azért csak összejött a dolog, minden tapasztalatomat latba vetettem: helyes testtartás, amin aztán kicsit lazítanom kellett, mert eleinte remegett a térdem, na még ilyen sem volt! Azért igyekeztem a „mikrofont bekapva” hangosan és határozottan beszélni, és túlesve életem eddigi legkomolyabb szereplésén, nagyon jó visszajelzéseket kaptam. [4. számú feladat: köszöntő tolmácsolása]

A köszöntőket követően a verseny díjazottjai adták elő számaikat: énekszámokat szólóban vagy csapatban, verset szavaltak, vagy prózát, humoreszket mondtak el, de zömében táncszámokban gyönyörködhettünk, amelyek közt többféle stílus volt, pl. standard táncok, hastánc, néptánc és még csárdás is! Ezt a mi tiszteletünkre tanulták meg a táncosok, és valóban nagyon ügyesek voltak. A záró számot a már ismert fiatal énekesnő, Okszana Kalincsuk adta elő. Ezalatt az összes szereplő visszament a színpadra. A gyerekek faágakkal a kezükben táncoltak a fesztivál számára, aminek legvégén még tűzijáték is volt!

Az utolsó estén svédasztalos fogadáson vettünk részt, ahol megint ínycsiklandó ételek közül válogathattunk. Egy szintetizátoros és egy énekesnő gondoskodott a jó hangulatról. A tánc mellett most alkalmunk nyílt beszélgetni más helyi képviselőkkel is. A testület egyik hölgytagja házi orvos, aki odajött hozzánk, és a mi házi orvosi rendszerünk sajátosságairól érdeklődött. [5. számú feladat: tolmácsolás az egészügyről]

Kirándulás Odesszában

A pénteki napra (05.18.) odesszai kirándulást szerveztek a delegációk részére. A másfél milliós nagyváros múltjában sok minden történt. A korábban itt álló erődöt a török-orosz háború idején lerombolták. Miután a XVIII. század végén felszabadultak a török elnyomás alól, a helyiek újjáépítették az erődöt, és II. Katalin cárnő jóváhagyásával komoly építkezésbe kezdtek ezen a területen. A korábbi elnevezés helyett egy méltóbbat szerettek volna választani, így végül a korábban ezen a vidéken élt Odessz görög kolónia után választották nevét, méghozzá nőnemben! (: A későbbi régészeti kutatások során kiderült, hogy itt nem éltek görögök, ez a kolónia a bolgár város, Várna környékén telepedett le, de az Odessza elnevezés megmaradt.

A város kikötőjéből indultunk el, amelynek egyik oldalára teher-, másik oldalára pedig személyszállító hajók futnak be. A kikötőben található a többemeletes Odessza hotel épülete és a Morszkij vokzal [tengeri állomás] központ, melyeknek közös háromszintes parkolója van a föld alatt. A kikötőben látható egy kis templom is, ahol a kihajózás előtt a kapitány és teljes legénysége imádkozik a biztonságos útért és hazaérkezésért. A tengerészt aggodalommal hazaváró feleséget és gyereket ábrázolja a kikötő egy szobra, akik a tenger partjáról néznek a távolba, és integetnek. Mellette a rádióból egy ismert ukrán dalszerző és énekes száma hallatszik, amely arról szól, hogy akár a világ végére vetődik is el az ember, az otthona, Odessza mindig ölelő karokkal várja. Ezt jelképezi a burokba zárt magzat szobra is: a város, mint egy gondoskodó anya fogadja az érkezőket.

A kikötőből csodálatos kilátás nyílik a híres-nevezetes Patyomkin lépcsősorra, ahol az ismert filmjelenetet készítették, amikor a babakocsit legurítják. (A bátyám itthon meg is kérdezte, hogy mi lett a babával? Nagyon vicces… Mellesleg Odesszában található az Ukrajna filmstúdió, ahol több mint 50 filmet forgattak le.) A lépcső korábban 200 fokból állt, de a lenti út kibővítése után 182-re csökkent a fokok száma. A lépcső érdekessége, hogy teraszos szerkezetű, tehát szakaszonként kis térrel törik meg a lépcsők sorát, fentről nézve maguk a fokok nem láthatók, csak a teraszok! Viszont lentről csak a fokokat látja az ember. Cseles. (;

Természetesen a Fekete-tenger partjára is elsétáltunk, de a vízbe csak térdig mentünk bele, mert még nagyon hideg a fürdőzésre, brrr. (: A kikötőbe vezető utat Görög fasornak nevezik, mert pálmákat itt ültettek el, és több olyan étterem, kávézó van, ami a mediterrán hangulatot idézi. Érdekesség, hogy minden utcának megvan a maga fája, ami lehet fehér akác, platán vagy éppen gesztenye is. A város híres utcái: az első kormányzóról, Richelieu-ről elnevezett út, a Puskin utca és a Francia Bulvár.

A város alatt egy kb. 3000 km hosszú (Odessza-Szentpétervár közti távolság oda-vissza) katakombarendszer húzódik, amit az ásványi anyag kitermelés során építettek ki, és helyenként több szintes. Szóval ennyit az idegenvezetésről, ahol szintén sikerült helyt állnom. (: [2. számú feladat: idegenvezetés fordítása]

Estére értünk vissza Voznesenksbe, ahol csak annyit időt kaptunk, hogy átöltözzünk, és már vittek is minket a közeli tó partjára. Ez egy bányató, ami a homokkitermelés során képződött, és a Zöld Liget italgyár tulajdonosáé. A gyárban elsősorban desszertborokat készítenek (tízféle van, többek közt: Cabernet, Izabella, Rubin) és a Greenwich konyakot.

A tó partján üldögélve fogyaszthattuk el a kistermetű homárokat. Ez volt az első alkalom, hogy én magam bontottam szét rákot! Finom a húsa, csak igen kevés… Hát jól lakni nem is lehet vele, ez csemege! Már épp megörültem, hogy aznap este nem tömnek minket teli, de aztán betessékelték a csapatot egy faházba, ahol megint terülj-terülj asztalkám fogadott minket! Sült hal, oldalas, zöldségleves hagymaszósszal, fehér és barna kenyérszeletek, szalonna, szalámi, sajt, zöldségek és gyümölcsök. Végül pedig saslikot is sütöttek, de abból már egy falatot sem ettem…

A bőséges vacsora és a tósztok után kimentünk a friss levegőre, ahol a helyi képviselőtestület tagjai énektehetségükkel szórakoztattak minket. Volt egy dobos és egy harmonikás is; oldott hangulatban telt az este, a végén megint táncra perdült a társaság. (;

Ettél, ittál, jót mulattál!

A MALÉV és az Aerosvit közös járatával indultunk el május 17-én, csütörtökön 13 óra körül. A repülőút során minden a legnagyobb rendben zajlott, az út kb. 80 perces volt. A odesszai reptéren két férfi fogadott minket, és egy új típusú UAZ-zal vittek el minket Voznsenskig. Az út több mint kétórás volt, és különösen fárasztó a hőség és a rossz utak miatt. Alkalmi sofőrünk, a grúz Misa azonban lendületes vezetőnek bizonyult, kikerülte a nagyon rossz állapotban lévő útszakaszokat, ha kellett még a földútra is letért, ha az jobbnak bizonyult, mint a betonút ((:, arról már nem is beszélve, hogy egyszer meg is állt, hogy a kis süni [oroszul: jozsik (: ] át tudjon cammogni az út túloldalára. (:

Először a szállásunkra vittek el minket, az ötcsillagos Toscana szállodába. Mindannyiunkat külön szobában helyeztek el, Hédi egy egész lakosztályt kapott, hálószobával, nappalival, konyhával. Én egy kis szobát kaptam, de nekem tökéletesen megfelelt, nem is szerettem volna ennél nagyobbat. (: Amúgy sem töltöttünk sok időt a szállóba, csak napi 7-8 órát, amit szinte végig is aludtunk. Most is csak annyit időt kaptunk, hogy letegyük a holmink, gyorsan lemossuk magunkról „az út porát” és átöltözzünk.

A Nyírfa étterembe 19 óra körül értünk, ahol már régóta vártak minket a többiek. Pontosabban a város vezetősége, élén Jurij Ivanovics Gerzsov polgármesterrel, a radomskói polgármesterasszony és kísérői, a dél-afrikai testvérváros polgármestere és delegációjuk többi tagja, továbbá a helyi verseny zsűrije. A csodálatosan megterített asztal főjén az ukrán polgármester és első helyettese, Vaszilij Mihajlovics Fjodorov foglalt helyet, jobb oldalt a lengyel polgármesterasszony, bal oldalt Siket István, mellette pedig én kaptam helyet.

Mind az oroszoknál, mind az ukránoknál nagy hagyománya van a pohárköszöntőknek. Először is az összejövetel örömére ittunk, majd a barátságra és a reményteljes együttműködésre városaink között. Az ukránok ivás előtti ceremóniájához hozzátartozik a „Bugyma hej, bugyma hej, bugyma hej, hej, hej!” felkiáltás, a profibbak pedig a kupica vodkát, ill. konyakot a vízszintesen tartott kézfejükről isszák meg, és utána a levegőbe feldobva elegánsan elkapják a poharat, amit hamar újra töltenek. A 3., 7. és 18. tósztot a férfiak mindig a nők egészségére isszák, méghozzá az asztaltól felállva! ((: Aztán elérkeztünk a delegációk pohárköszöntőihez, de elég jól megbirkóztunk ezzel a feladattal. (: [1. számú feladat: pohárköszöntő tolmácsolása]

A vendéglátás pazar volt! Az asztal finomságoktól roskadozott, hogy csak párat említsek: „részeges medve” – sertésoldalas meggyből és egyéb erdei gyümölcsökből készült dzsemmel leöntve, főtt hal újhagymával, pirítós vörös ikrával, kis tányérokon paradicsom, uborkaszeletek, újhagyma, pástétomos uborka, sajtkrémmel töltött paradicsom, gyümölcsök: vékonyra szelt narancs, citrom, banán, egész ananász felcikkezve, desszertnek pedig eperkehely tejszínes öntettel. És természetesen az ásványvíz és gyümölcslé mellett a szeszes italok: a jó kis ukrán vodka, a voznesenski konyak: a Greenwich és a helyi desszertborok.

Az étkezés után következett a közös „mulatozás”, ahol az ukrán dalokat követően egy csárdást is szerettek volna betenni a mi örömünkre, így a DJ mellé szegődtem, és fülhallgatóval a fejemen jóformán végighallgattam a teljes Brahms CD-t, mire megleltem az 5. magyar táncot. (: Helyi idő szerint (+1 óra hozzánk képest) 23 óra felé visszavittek minket a szállodába.

Új kihívás: Ukrajna, Voznesenks

Sokan kérdezik, milyen előnyt jelenthet az orosz nyelvtudás napjainkban, lesz-e erre igény, biztosíthat-e munkalehetőséget. Egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy nagyon jó választás volt az orosz, mivel jelenleg Magyarországon kevesen beszélik ezt a nyelvet, pláne a fiatalok körében. Viszont a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok várhatóan felerősödnek a keleti országokkal, így szükség lesz olyanokra, akik jól beszélnek ezen a nyelven.

Oroszországból hazatérve teli vagyok tervekkel és lelkesedéssel, hogy olyan munkát keressek, ahol tudom hasznosítani az angol és orosz nyelvtudásom. Még nem is kellett keresnem, amikor máris, hogy úgy mondjam, az ölembe pottyant egy nagyszerű lehetőség!

Otthonomnak, Makónak 12 testvérvárosa van, köztük a lengyelországi Radomsko, ahol 2003-ban volt szerencsém néhány napot eltölteni. Radomskónak van egy ukrán testvérvárosa, Voznesensk, akiknek ajánlották, hogy vegyék fel a kapcsolatot a mi városunkkal is. Erre sor is került írásban, és bár a városok vezetői találkoztak Radomskóban, több meghívás ellenére, még sem az ukrán, sem a magyar fél nem járt Makón, ill. Voznesenksben, egészen mostanáig!

Voznesenks Ukrajna déli részén, Mikolajovszkij megyében található, kb. 200 km-re Odesszától. A hivatalosan 38 ezer lakosú város jelentős ipari, történelmi és kulturális központnak számít a térségben. Idén ünnepelte alapításának 212. évfordulóját, melyet minden évben megünnepelnek egy háromnapos rendezvénysorozat keretében. A programok közt kiemelt szerepe van a Zöld Liget elnevezésű művészeti fesztiválnak. A versenyen gyerekek, fiatalok bizonyíthatják tehetségüket; első sorban voznesenski iskolások, de Ukrajna más részeiről is lehet nevezni.

Ez alkalomból hívtak meg Makóról egy háromfős delegációt, melyet a képviselőtestület tagjai alkottak: Orosné Spák Hedvig, Dr. Siket István és Lengyel István. A ukrán fél szeretett volna tolmácsot is biztosítani, de nem találtak, így nagyon megörültek, hogy végül a makóiakkal együtt egy fordító is érkezik, az én szerény személyemben. (:

„Mert vándor vagy”

Elérkeztem utolsó Moszkvában írt bejegyzésemhez. Köszönöm, hogy figyelemmel követtétek itteni életemet! (: Blogom időnként útikönyvhöz volt hasonló, de úgy éreztem, hogy ezekről a nevezetes helyekről vagy „szakszerűen” írok, vagy sehogy! Nem lehet átsiklani a részletek fölött, ha a Kremlről van szó! Azért próbáltam saját véleményt, élményeket is belevinni írásaimba, csak legbelsőbb érzéseimet nem... Ezért most őszintén kitárulkozok, amire csak négyszemközti beszélgetések során, a hozzám legközelebb álló emberek körében vagyok hajlandó, de úgy gondolom, hogy aki ezeket a sorokat olvassa, annak tényleg számítok, és megérdemel ennyit.

Mint korábban írtam, azért vagyok itt, hogy ne „csak kérdezzem magam, hogy mire vagyok jó”, hanem meg is tudjam ezt. Most már tudom…

Megértettem azt, amit gyerekkorom óta próbáltak megértetni velem; a családom, a tanáraim, mégpedig azt, hogy megvan bennem mindaz, ami kell ahhoz, hogy érvényesüljek ebben a világban. A tehetség; a végtelen tudásvágy, érdeklődés a körülöttem lévő világ felé; a kitartás, szorgalom; és a munkával szembeni alázat. Rájöttem, hogy nem csak egy vagyok a sok közül, aki próbálja megtalálni és utolérni magát, én meg is valósítom önmagam! Már nem gyerek vagyok, aki csak várja, hogy megmondják neki, mit tegyen. Teli vagyok tervekkel, hogy kibontakoztassam mindazt, amit eddig megtanultam, elsajátítottam.

Istenben hiszek és magamban, és abban, hogy a Ti szeretetek az, ami mindvégig erőt adott, és ad! Az érzés, hogy büszkék vagytok rám, és szeretettel vártok haza. Az a rengeteg támogatás, amit kaptam elutazásom előtt, megmutatta, hogy fontos vagyok Nektek. Bátorító soraitok mindig erőt öntöttek belém, de néha ez nem volt elég… Olyan távol voltatok, hogy sokszor magányosnak éreztem magam, nem mindig éreztem ezt a szeretet. Erről nem elég tudni, annyira hiányzott, hogy vki megöleljen, megpusziljon, szeme pillantásából érezzem, hogy szeret.

Hál’ Istennek itt is találtam néhány igazi barátot, de már nem akarok új barátokat keresni. Nekem a haza kell, a családom, az otthoni barátaim. Azok, akikkel együtt nőttem fel, akikkel annyi mindenen keresztül mentem és azok a barátaim, akiket ugyan még csak pár éve ismerek, de annyira sokra tartok és szeretek. Szerencsésnek érzem magam, amiért egy olyan közösségbe kerültem, amilyenre mindig is vágytam. Olyan emberek közé, akik tehetségesek és nem kérkednek ezzel, hanem bebizonyítják. Akik nem csak szakmai érvényesülésre vágynak; az iskolában, a munkahelyükön, hanem a személyes kapcsolataikban is képesek kiteljesedni.

Csakis így érdemes élni, másképp nem, és minden nap tovább kell menni az úton…

,,S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet... Tovább kell menned, hiszen dolgod van... Nem tudhatod, meddig élsz, s lesz-e egyáltalán időd eljutni utad végcéljához... Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy''. (Márai Sándor)

Győzelem Napja

Május 9-e a legnagyobb állami ünnep Oroszországban, ekkor emlékeznek meg a II. világháború - vagy ahogy náluk nevezik: a Nagy Honvédő háború - végéről, ami a Szövetségesek, köztük a Szovjetunió győzelmével zárult. Ezen a napon azokra a helyekre látogattunk el, ahova a legszívesebben látogatnak el az oroszok.

Először a VVC-hez mentünk el, erről már írtam korábban. Ez az a hely, ahol a volt tagállamok kiállító pavilonjai találhatók, és egy aranyozott szökőkút, melyet a Szovjetuniós tagállamok nemzeti viseleteit bemutató női szobrok díszítenek. Érdekesség, hogy egy Finnországot képviselő lány is akad köztük, ugyanis a tervek elkészítésekor még ez az ország is ott szerepelt a jelöltek közt. Később azonban nem módosították a szökőkút terveit, így ott maradt a finn lányka is. (: Most már nem csak ez a szökőkút működik, hanem a többi kút vízsugaraiban és a napfényben megcsillanó aranyozásaiban is lehet gyönyörködni.

Azután a Vörös térhez mentünk el, ahol a főutcákat lezárták a forgalom részére. Hatalmas tömeg árasztotta el a környéket, köztük kiemelt szerepet kaptak a veteránok, egyenruháikon éremrendek, kezükben virágok, amiket a fiataloktól kaptak köszönetképpen a haza védelmezéséért. A többiek kezében orosz zászló (az én kezemben is, amit most már barátnőim aláírásai is „értékesebbé” tesznek), ruhájukon, táskájukon az ünnep jelképe: a Szent György szalag, melyen a narancssárga szín a lángot, a fekete pedig a füstöt szimbolizálja. Nekem is sikerült egyet szereznem, és el is határoztam, hogy minden május 9-én viselni fogom (természetesen nem a bal oldalon, a szívem fölé csakis magyar kokárdát tűzök ki!), így emlékezve a Győzelem Napjáról.

Vendégségben Krisztiéknél

Orosz barátnőm, Kriszti már hetekkel ezelőtt mondta, hogy szeretne meghívni hozzájuk vendégségbe, amire végül is az elutazásomat megelőző napokban (kedden, 04.08.) sikerült sort kerítenünk.
Először a Sushi Planéta nevű japán étterembe mentünk el; Oroszországban nagyon népszerű a japán konyha, a kínai nem annyira. Kriszti imádja a sushit, én még korábban nem ettem, de mondtam, hogy szívesen megkóstolom, ha ajánl vmi jó helyet. Az étterem, ahol voltunk nem nagy, de igazán hangulatos, és Kriszti szerint jól főznek, és ennek ellenére nem drága.
Szóval sushi… A rizsgöngyöleg közepén töltelék, általában vmi halféle, keleti zöldség, ill. amit én ettem, az avokádós volt. A pálcikákkal bele kell tenni a barna szósszal teli kis tálkába, és ízlés szerint lehet rá tenni gyömbérszeleteket vagy zöld mustárt, wasabit. Nem mondom, ha ez a kedvenc ételem, de azért még szeretnék másféléket is kipróbálni. (:
Utána elmentünk Krisztiékhez, volt alkalmam megismerkedni az anyukájával, aki nagyon kedves és érdeklődő volt; később pedig az apukája is megérkezett a munkából, és beköszönt. A lakásuk háromszobás, az anyukája szerint kicsi, de hármuknak elég. Szerintem nem is olyan kicsi; nagyon kényelmes, ízlésesen van berendezve; szép rend, tisztaság mindenütt. (:
Krisztivel fényképeket nézegettünk, és képzeljétek, a falra kitett néhány képet bekeretezve, és köztük van az egy közös képünk is! Milyen aranyos, hogy kitette! (: Lógtunk a neten is, megmutattam neki az iwiw-et: a családomat, a barátaimat, és azokat a magyarokat is megnéztük, akik most voltak kint Moszkvában. (Rájöttem, hogy nem is érdekel már annyira a net, korábban napi 2-3 órát eltöltöttem vele, mostanra viszont már teljesen lekattantam róla. Szóval a jövőben helyette sokkal értelmesebb dolgokkal akarom tölteni az időt, mondjuk oroszozással! hehe)
Később teáztunk, az anyukája rengeteg finomságot készített elő, sütött pirogot hússal, sajttal és almával, és megkínált orosz bon-bonnal is. (: Később amikor beszélgettünk az itteni életről, mondtam, hogy itt gyakorlatilag nem eszek tejtermékeket, húst, gyümölcsöt, zöldséget, mert minden sokkal drágább, mint nálunk, és egyszerűen nem vagyok hajlandó ennyit kiadni érte. Erre rögtön összekészített nekem egy kajacsomagot: kefírt, szirokot, pirogot, almát és banánt. Hát nem utasítottam vissza a kedvességét. (;
Nagyon jól esett érezni a „családi tűzhely melegét”, már olyan rég voltam családi körben, és ez különösen hiányzik. Nincs, aki megkérdezze, mire van szükségem, senki nem gondoskodik rólam… ): De az otthon hazavár, az otthon…

Opera: Jevgenyij Anyegin

Kátyja ötlete volt, hogy vasárnap (04.06.) nézzük meg a Nagyszínházban Csajkovszkij operáját. Előre feliratkoztunk a listára, majd megvettük a diákjegyet 20 rubelért. Bár ezért az árért csak a kakasülőn lehet helyet foglalni, ahonnan nem túl jó a rálátás a színpadra.
A ruhatárban kölcsönöztem látcsövet, hogy le tudjam olvasni a kivetítőről az angol fordítást. Így lényegesen jobban élveztem az előadást, hogy nem csak Puskin művének felidézése segített az opera megértésben. A történet mondjuk nem túl bonyolult, de ennek leírását majd legközelebb pótolom be, addig is gyönyörködjetek az új képekben. (;

Kátyja szülinapja

Anyukám születésnapját követő napon ünnepeltük Kátyja szülinapját (szombat, 05.05.). Délelőtt indultam ajándékbeszerző körutamra. Először a Détszkij Mirbe mentem el, ez egy üzletlánc, ahol gyerekeknek forgalmazott játékokat, ruhákat, írószereket, könyveket, stb. árulnak. Ide „munkaügyben” mentem, mert hétfőn (05.07.) volt a nemzetközi marketing házi dolgozat [téma: MAGYARORSZÁGI JÁTÉKPIAC] leadási határideje, amit csoporttársammal, barátnőmmel: Enikővel írtam.
Enci elküldte nekem az anyagokat e-mailben, majd megnéztem, melyek azok a kérdések, amire tudok válaszolni ezek alapján. Így végül az öt kérdésből az utolsó kettőt vállaltam magamra: a magyar fogyasztók vásárlói-fogyasztói szokásairól írtam, és a játékpiacot jellemző globális tendenciáról. Utóbbiban arra tértem ki, hogy a nyugati vállalatok közül egyre több helyezi ki termelését távol-keleti országokba, első sorban Kínába; és hogyan próbálják megtartani vezető helyzetüket a nyugati cégek, miként próbálnak előnyt kovácsolni többéves tapasztalatukból, hírnevükből és az általuk garantált minőségből. Feladatuk nem egyszerű, mert a kínaiak nem csak olcsón termelnek, de egyre jobb minőségű árukat is. Arra is kitérem, hogyan próbálják szem előtt tartani a gyártók a fogyasztóvédelmi előírásokat, erkölcsi normákat (pl. gyerekfoglalkoztatás); ill. milyen új elvárások jellemzőek a játékpiacon. Úgy érzem, elég jól sikerült megválaszolnom ezeket a kérdéseket, miután 1,5-2 órát eltöltöttem a játékboltba, rengeteget jegyzeteltem: ki a forgalmazó, és hol gyártatja le a terméket; milyen szlogeneket használnak; milyen típusú játékok divatosak és keresettek. Végül nem jöttem el üres kézzel, vettem egy kicsi plüss Csiburáskát Kátyjának, majd a Dom knyigi könyvesboltba két kis magyar társalgókönyvet, magamnak és neki ajándékba.
Kátyja 18 órára hívta meg vendégeit, nem voltunk sokan: Péter, Ányja, Kriszti és Lenke, a szobatársa. Előtte segítettem neki szendvicsek elkészítésében, minden nagyon finom volt, főleg a torta. (: Majd megnéztük a Szlovákia-Csehország hoki meccset (ami szlovák győzelmet hozott), ugyan is most zajlik Moszkvában a hoki bajnokság. Szlovákia végül nem jutott be a negyeddöntőbe, ahol Oroszországnak és a tavalyi bajnoknak, Svédországnak már garantált a helye.

Caricino

Eléggé elmaradtam a beszámolóimmal, pedig sok minden történt a múlt héten is. Csak már megint eljutottam arra a pontra, hogy nem annyira akaródzik írni, de erőt veszek magamon, mert ha eddig rendszeresen írtam, akkor most már nem szabad abbahagynom!
Múlt hét kedden (04.01.) Oroszországban is megemlékeztek a munka ünnepéről. Kátyjával ebéd után találkoztunk Krisztivel és Ányjával. Nem beszéltük meg előre, hova megyünk, de azt elég gyorsan eldöntöttük, hogy a belvárosba nem, mert ilyenkor könnyen részegekbe botlik az ember, ami ugye nem kellemes… (Visszafele persze sikerült kifogni a mozgólépcsőn egy piától bűzlő srácot, de szerencsére nem zuhant ránk. hehe)
Már korábban is szerettem volna megnézni Caricinot, így ezt választottuk utunk céljául. Épp aznap gondolkoztam el rajta, hogy majdnem három hónapja egy(!) városban élek! Otthon ingázok Makó – Szeged – Budapest között, így szokatlan számomra ilyen hosszú időt eltölteni egy városban, de mekkora városban! Moszkva egy kisebb állammal felér, hatalmas a területe, hogy a 12 millióhoz közeli népességét már ne is említsem…
Caricino egy régi cári rezidencia, ha információim helyesek, akkor még II. Katalin idején kezdték el építeni. A szeszélyes cárnő azonban meggondolta magát, nem tetszett neki a kivitelezés, így elrendelte lerombolását, majd újjáépítését. Az őt követő cár viszont újra akarta építetni, ám gyakorlatilag sosem épült fel teljesen ez a hatalmas cári palota. Pár éve döntötték el, hogy befejezik az építési munkálatokat.
Nem csak az épületek miatt érdemes elmenni Caricinoba. Egy kisebb erdő található itt, mesterséges tóval. Kitűnő választás, ha az ember a természet lágy ölére vágyik. Az emberek itt nyugodtan sétálhatnak, gyönyörködhetnek, és feltöltődhetnek. Mi is így tettünk, és arról beszélgettünk Kátyjával, hogy elmegyünk túrázni a Tátrába. Erre valószínűleg csak jövő nyáron kerítünk sort, de akkor mindenképp. (:

Kreml 4: Fegyvertár

Az Állami Fegyvertár a Kreml Borovickij-kapujánál található. Ezt az épületetet múzeumnak építették 1851-ben Ton tervei alapján. Az épület homlokzatát gazdagon díszítették fehérkőből készült, faragott oszlopokkal. A múzeum kétszintes, kiállítása kilenc termet foglal el.
A hadi részlegen harci és díszfegyverzet ritka ábrázolásait lehet megtekinteni, amiket orosz, nyugat-európai és keleti mesterek készítettek. A szál- és lőfegyverek verettel, faragással, gyöngyházzal, elefántcsonttal és színes fával díszítettek. A fegyverek és harci felszerelések lenyűgöző gyűjteménye bemutatja a harcászat fejlődését Oroszországban és más országokban.
A múzeum gyűjteményében a legfőbb helyet az orosz arany- és ezüsttárgyak foglalják el, amiket a XVI-XVII. században készítettek a moszkvai Kreml műhelyeiben. Itt található a régi edények nagy gyűjteménye is: teás és kávéskészletek, szamovárok, cukortartók, tálak, poharak, vázák.
A szövetek termében a XIV-XIX. századi szövőművészet legszebb alkotásait tekinthetjük meg. Itt állították ki az iráni, török, olasz, spanyol, kínai, dán gyártmányú szöveteket. Régebbiek a bizánci szövetek, a XIV-XV. századból. Ebben a teremben található az a gyűjtemény, ami nagyszerű bársony, selyem, brokát ruhákból áll, többek közt II. Katalin, I. Péter, valamint más orosz cárok, cárnők kosztümjeiből.
A régi állami jelképek termében található Monomach sapkája (XIV. század eleje). Nagy értékkel bír a régi cári trónok kollekciója: Rettegett Iván elefántcsontból készült trónszéke, Borisz Godunov és Mihail Fedorovics arany trónjai, Alekszej Mihajlovics gyémánttal díszített trónja.
A Fegyvertárban található a világ legteljesebb hintógyűjteménye. Minden egyes hintót tehetséges orosz, lengyel, angol, francia vagy osztrák mesterek készítették. Érdekesek mind technikai, mind művészeti szempontból, mindegyik egy művészeti alkotással ér fel .

Kreml 3: Templom tér

A Kreml központi terén (un. Templom tér) ősi templomok találhatók – az orosz nemzeti építesz kiváló műemlékei. Itt őrzik az ősi festészet és képző-iparművészet nagyra becsült alkotásait. Napjainkban minden templom egy múzeummal ér fel.
Uszpenszkij székesegyház [Istenanya elszenderülése és mennybevétele]
A múzeum-templomok közt a legfőbb helyet az Uszpenszkij székesegyház foglalja el. 1475-79 közt építette az olasz építesz Arisztotelész Fioravanti. A templomnak három kupolája van; belsejében magas boltozatok, lenyűgöző tér, sok fény és levegő. Falai gazdagon borítottak falfestményekkel, ikonokkal, fafaragásokkal, hímzésekkel. A templomot 12 hatalmas csillár világítja meg. A Kreml főszékesegyházának ikonjait Oroszföld legkiválóbb festőművészei festették. Nagyon érdekes Georgij ősi ikonja, ami a harcos ideálját, a haza védelmezőjét ábrázolja. A XII. században készült. A templomban található Rettegett Iván cár faragott fa trónszéke (1551), ami az orosz harcosok hadjáratainak jeleneteit ábrázolja. A székesegyházban temették el a moszkvai érsekeket és patriarchákat. Az Uszpenszkij székesegyház nem csak Oroszország egyik első temploma, de az legfőbb középületnek is, ahol az ünnepi ceremóniákat tartották.
Blagovésenszkij székesegyház [Gyümölcsoltó Boldogasszony]
A Templom tér déli részén a Moszkva folyóhoz közel található a Blagovésenszkij székesegyház – az orosz cárok házi kápolnája. 1484-89 között építették, és eleinte három kupolájával nem számított nagynak. Azután a XVI. sz. hatvanas éveiben hozzáépítettek még hat kupolát, így a templom szép kilencfős épületté vált. A Blagovésenszkij templom belseje nem nagy. Itt őrizték a XV. századi ősi orosz képfalainak egyikét – egy olyan műemléket, ami hatalmas történelmi-művészeti értékkel bír. Ebben a székesegyházban találhatók a pravoszláv ikonfestők – Andréj Vrubel és Feofán Grek – alkotásai.
Arhagelszkij székesegyház [Arkangyali]
A Blagovésenszkij székesegyházzal szemben található az Arhangelszkij. 1505-08 között építette az olasz építész Aleviz Novij a XIV. századi ősi templom helyére. Az Arhangelszkij székesegyház nagyon díszes. A belső falfestést óorosz hagyományok szerint készítették el. A négy oszlopon és a déli falon a nagy orosz fejedelmeket ábrázolták. Nagy művészi értékük van az ikonoknak, amiket a képfalra festettek 1680-81 közt Dorofej Jermolájev, Mihail Miljutin, és mások. A XIV. sz. elejétől a XVIII. sz. első feléig az Arhangelszkij székesegyház volt a nagy orosz fejedelmek temetkezőhelye. Itt temették el a nagy orosz fejedelmet Dmitrij Donszkojt, Rettegett Iván cárt és más orosz cárokat.

Kreml 2: Cár-harang és –ágyú

A Kreml területén található a Cár-harang és a Cár-ágyú. Az előbbi a világ legnagyobb bronzharangja; több mint 200 tonnát nyom a súlya, magassága 6,14 méter, átmérője pedig 6,6 méter. Nevét is hatalmas méretei miatt kapta: a harangok cárja. 1733-35-ben készítette Ivan Motorin orosz öntőmester és fia, Mihail. Anyagának 84 %-a réz, 13 %-a ólom; öntéséhez régi harangot is felhasználtak.
A „harangok cárját” eredetileg a Nagy-Iván harangtoronyba szánták, de az 1737-ben kitört, csaknem egész Moszkvát elpusztító hatalmas tűzvész idején – amikor az még az öntőgödörben állott – súlyosan megsérült. A tűztől erősen felhevült harang a közelben lévő faépületek oltása közben vizet kapott, falán tíz nagy repedés keletkezett, a mellette látható 11,5 tonnás darab pedig le is törött belőle.
A harang külső díszítése igen gazdag: Alekszej Mihajlovics cár és Anna Ivanovna cárnő életnagyságú képe, öt ikonminta és a körbefutó orosz népi motívumok sokasága emeli ezt a harangóriást az egyszerű iparosmunkák sorából az értékes művészi alkotások rangjára.
A Cár-ágyú a XVI. századi orosz öntőművészet és haditechnika egyik legértékesebb emléke. Andrej Csohov, az egykori ágyúüzem legkiválóbb öntőmestere készítette 1586-ban. Egyes magyarázatok szerint az ágyú Fjodor cárról kapta a nevét, ugyanis a gazdag díszítésű ágyúcső oldalán a vágtató lovas domborműve a cárt ábrázolja. Mások viszont úgy tartják, hogy a mester nem a Cár ágyúját, hanem az ágyúk cárját adta ki ezzel a munkával a keze alól, így az elnevezés a különleges tűzfegyver gigantikus méreteire utal (torkolati nyílásának átmérője 0,89 méter, csövének hossza 5,34 méter, súlya 40 tonna). Nem tudjuk biztosan, tüzeltek-e valaha is az ágyúból, de valószínűbb, hogy sose használták. Innen ered az elnevezés eredetének harmadik lehetséges magyarázta: akárcsak a cárok, ez az ágyú sem „dolgozott” soha. (:
[Szathmári Gábor: Moszkva c. útikalauza (Panoráma kiadó, 1979.) alapján.]

Kreml 1: Története és bástyái

Az első említések Moszkváról az ősi krónikák oldalain jelentek meg több mint nyolc évszázaddal ezelőtt. A várost 1147-ben alapította Jurij Dolgarukij. Moszkva fekvése nagyon kedvező volt mind földrajzi, hadi és kereskedelmi szempontból. 1156-ban építették a moszkvai Kreml első falait fából. Körülötte szép számmal jelentek meg falvak, települések. Ez a Kreml kb. 200 évig állt.
1367-68 közt a fiatal Dmitrij vezér a Kreml falait és básnyáit fehér kövekből újraépítette, megnövelve a vár területét majdnem a mai kiterjedésére. Ez az erődítmény több mint 100 évig állt.
1485-95 közt emelték a Kreml új falait és bástyatornyait vörös téglából. Területe kb. 28 hektárra nőtt. Téglafalának hossza 2235 méter, melyen 1045 csipkefog található. A falak magassága 5-9 méter, vastagságuk 3,5-6,5 méter. A Kreml mindkét oldalát folyó szegélyezi – délnyugatról a Nyeglinnaja és délről a Moszkva. (Napjainkban a Nyeglinnaja folyó csatornában folyik a föld alatt.) A Vörös tér felőli oldalon a XVI. század elején ásták ki a várárkot, melynek szélessége – 32 méter, mélysége – 12 méter. Az árok egyesítette a két folyót. A Kreml erős erőddé vált.
A Kremlnek összesen 20 bástyája van. Mindegyiknek megvan a maga építészeti kivitelezése, elnevezése és a maga története.
1485-ben az olasz építész Antonio Friazin megépítette a „Rejtekhelyes-bástyát” (Tajnyickaja), ami alatt ástak egy kutat és készítettek egy titkos kijáratot a Moszkva folyóhoz. Ezért nevezik ezt a tornyot „rejtekhelyesnek”.
A Nyeglinnaja folyó torkolatánál építettek egy saroktornyot, amiben vízfelemelő szerkezetet állítottak fel, amiből a vizet nyerték a Kreml kertjeinek öntözéséhez. Ez volt az első vízvezeték Moszkvában. Ezt „Vízfelemlő-bástyának” (Vodovzodnaja) nevezik.
1491-ben az olasz építész, Pietro Antonio Solario emelte a Frolovszkij-bástyatornyot, amit a XVII. századtól kezdve „Megváltó-bástyának” (Szpasszkaja) neveztek. Ez a Kreml egyik legszebb, legpompásabb tornya, melynek díszes átjárókapuja is van.
[Kulitavicsjusz: Készüljünk a kirándulásra c. kiadványában szereplő szöveg fordítása alapján.]

Állatkert

A képekre várva, így megkésve csak most írok a múlt hét keddi (04.17.) programról. Krisztivel és Ányjával mentünk el a moszkvai állatkertbe, ahova diákok számára ingyenes a belépés. A ZOO két részből áll, és nagyon érdekes, hogy ezeket egy út választja el, ami fölött egy kis hídon lehet átmenni. Mindkét oldalon található egy nagy tó szigetekkel, amiken házikók állnak a vízimadarak részére. Apropó madarak, leírom, milyenek élnek ebben az állatkertben: kacsák (pl. kubai fütyülő kacsák), hattyúk, gólyák, darvak, üstökös gémek, flamingók, struccok, emuk, sirályok, holló, aranyfácán, sas, keselyű, baglyok (pl. hóbagoly).
Természetesen sok egzotikus állattal is lehet találkozni: nagymacskákkal (gepárd, leopárd, hópárduc), és egyéb ragadozókkal (vörös, sörényes és szürke farkas, róka), patás állatokkal (zsiráf, gnúk, vadlovak, észak-kaukázusi kos, hegyi kecske, kétpúpú teve, szarvasok). Sajnos, a tengeri élőlények közül csak fókákat és rozmárt láttunk, a delfineket csak később költöztetik ki. A medvék is lehet, hogy még téli álmot alszanak, mert közülük csak a jegesmedvét és az édes kis mosómedvéket láttuk. Ha már az aranyos állatoknál tartunk, akkor megemlítem az ugri-bugri mókusokat és kengurukat is. (:
Az állatkertnek egész elefántparkja van, hármat is láttam belőlük. (: És van egy majomház is, a majmócák közül most csak párat említenék: páviánok, mandrillok, selyemmajmok, oroszlánmajmocskák, csuklyás- és mókusmajmok.
Sok szép fotót készítettek a lányok, amik közül hetet a családtagjaimnak „ajánlok”:
Anyának - páviánok, mert úgy tudom, szereti a majmokat, akik „a vasárnapi ebéd alatt rendkívül értelmesen viselkedő gyerekeire” emlékeztetik őt. Apának – kelet-kaukázusi tur (kőszáli kecske), azt hiszem, nagyon szívesen vadászni ilyen vadra is. Gábornak – gepárd, mert ő amennyire ki nem állhatja a kutyákat, annyira rajong a nagymacskákért, és ez a gepárd ráadásul hozzá hasonlóan egy napimádó. (: Szabó nagyapámnak – hegyi kecske, mi más, hiszen kecskéket tart a ház körül. Kiss nagyapámnak – elefánt, mert néha ő is olyan komótosan csinálja a dolgokat. (: Nagynénémnek, Editnek – jegesmedve, mert neki is van egy Bundzsija, és szereti a medvéket. Mamának pedig kenguru, nem is egy, hanem kettő, és puszi!

Múzeumok napja

Április 18-án ingyen lehet bemenni a múzeumok többségébe, így ezen a napon kihagytuk az óráinkat, és elindultunk Kátyjával múzeumlátogató körutunkra. Először a Szépművészeti Múzeumba mentünk, ami a legkedveltebb orosz költő, Puskin nevét viseli. Ez a nekem való múzeum! A kiállítás tárgyakat nézegetve az ember végigkövetheti a művészet kibontakozását, a meghatározó irányzatokat fejlődését. (Még az elején leszögezném, hogy a kiállítási tárgyak többsége nem eredeti, csak jó minőségű kópia!)
Először antik szobrok és oszlopok tárulnak a szemünk elé, többek közt az Erecteion másolata; többféle Athéné ábrázolás; oroszlán és bika szobra; egy mozaik a Minotaurusz legyőzéséről. A belsők termek még régebbre vezetnek vissza: Mezopotámia, Szíria, Perzsia és India régészeti emlékeit állították ki, egy másik terem pedig az egyiptomi kultúra kincseit tárja elénk. Múmiák díszes szarkofágokban, a mumifikálás során használt edények, amikben a halott a bensőségit helyezték el (ezekből négy van: emberi, pávián, vad kutya és sólyom fejjel); a halotti szertartáskor használatos talizmánok, ékszerek és kőtáblák hieroglifákkal.
A központi teremben reneszánsz boltívek, díszes kút, lovas szobrok, templomoltár, és ismert szobrok másolatai: Michelangelo, ill. Donatello Dávidja (előbbi 5,5 méteres). Innen vezet a lépcső a második szintre, ahol timpanon és számos római szobor található, pl. a Diszkoszvető, Michelangelo Mózese és Piétája, Augustus szobra, a Laookon-szoborcsoport, a római istenek (pl. Jupiter, Apollón, Diána) ábrázolásai, vmint Nagy Sándor szobra. Majd a középkor kultúráját felidéző termek következnek, templomokat díszítő boltívek, oszlopok és szentek alakjai.
A múzeum termeinek többségében festmények vannak: középkori, vallási témájú alkotások, majd francia, holland, németalföldi festők képei. Külön teremben helyezték el Rembrandt festményeit. A múzeum új szerzeménye és büszkesége Rubens képe, ami Tarkvint és Lukréciát ábrázolja. És végül, ami nekem a legjobban tetszett a Broche fivérek alkotása a XVIII. sz. második feléből: Szívért harcoló Kupidók. (:
Miután három órát elbolyongtunk a múzeumban, pihenésképp elmentünk a régi Árbátra. Most voltam első alkalommal Moszkva híres sétálóutcáján, de nagy csalódás volt… A kőburkolat hiányos, a falak koszosak és omladoznak. Az utca közepén bódék sorakoznak, ahol csillagászati áron lehet vásárolni kétes művészi értékű festményeket, szuveníreket, de akadnak pólók, usankák, gázmaszkok és emós kitűzők is… Egy-két márkaboltot leszámítva, zsúfolt és drága szuvenírboltok mindenütt, helyenkét középkategóriás étkezdék, kávézók. No meg az elmaradhatatlan portrétisták, de ha akarsz, akkor gyerekruhába bújtatott majommal vagy hatalmas plüssfigurákkal (Tom és Jerry, Miki és Mini Egér, Sherk) is fotózkodhatsz. Sajnos, nem csak ezek csúfítják a látképet, hanem a rockerek is, akik próbálnak énekelni és gitározni, és emellett zaklatnak, hogy adj pénzt a szegény zenészeknek… Szóval borzalmas az egész! Össze se lehet hasonlítani a budapesti Vácival, a szegedi Kárásszal, vagy a veszprémi Kossuth utcával.
Az egyetlen értelme, amiért eljöttünk ide, az Puskin emlékháza. Ezt a házat bérelte a költő és itt élt néhány évig szépséges feleségével (mint tudjuk, a költő fiatalon halt meg párbajban, aminek előzménye az volt, hogy egy bál alkalmával egy másik férfi szemet vetet nejére, férfiak…). A házban kevés korabeli bútor található, inkább csak a kor stílusát idézik, de nem lehetnek túl régiek. A vitrinek üvege mögött régi kéziratok, regények első kiadásai és arcképek láthatók. Egy termet pedig zenés és felolvasó esetek részére rendeztek be.
Végül sikerült egy órára elmenni a Keleti Népek Művészetének Múzeumába is, ahol Kátyja még nem járt. Azért én is szívesen végigjártam még egyszer a termeket, újra megcsodálva kedvenc kiállítási tárgyaimat, és néhány kellemes percet eltöltve abban a teremben, ahol Roerich képei találhatók. (:

Oroszország és a világűr meghódítása

Az ember már több évezrede készült arra, hogy kirepüljön az űrbe, és többet megtudjon az Univerzumról. Kezdetben ezek csak merész álmok voltak, amit aztán elméleti számítások követtek. A világűr meghódításának tervei gyakorlatilag a XX. sz. második felétől léteznek.
A XX. sz. elején az orosz tudós, Konsztantyin Eduárd Ciolkovszkij elméletileg is bebizonyította annak a reális lehetőségét, hogy embert lőjenek ki az űrbe. Ciolkovszkij lefektette a folyékony hajtóanyagú hajtóművel felszerelt rakéta elméletét, ezzel egy sor mechanikai problémát megoldva. Elsőként dolgozta ki az elméleti nézőpontokat, miként landolhatnak az űrszerkezetek olyan bolygó felületén, ahol nincs atmoszféra; kiszámolta az ehhez szükséges üzemanyag-mennyiséget. A Föld mesterséges holdjai és a földkörüli állomások is az ő nevéhez kötődnek.
Miután megismerkedett Ciolkovszkij tanulmányaival, az orosz tudós Koroljov megalkotta a ballisztikus és geofizikai rakétákat, a hordozórakétát, a pilótavezérelt űrhajót, mely segítségével elsőként a történelemben az ember kirepült az űrbe és kilépett az űrhajón kívüli térségbe. Koroljov irányításával megalkották az űrrepülőgép-szállító rendszereket, amik lehetővé tették először a világon a Föld műholdjainak kilövését, automatikus bolygóközi állomások kirepítését a Holdhoz, a Vénuszhoz és a Marshoz, a sima leszállást a Holdra. Az első műholdat 1957. október 4-én lőtték ki, Oroszországban.
Oroszország a világűr meghódításában több szempontból is az élen járt: az első űrhajós (Jurij Gagarin, 1961.), első csoportos kirepülés az űrbe (Nyikoláev és Popovics, 1962.), az első női űrpilóta (Tyereskova, 1963.) [Oroszországban csak férfiak lehetnek űrpilóták, ám amikor az oroszok fülébe jutott, hogy az amerikaiak női űrpilóta kilövésére készülnek, gyorsan kilőtték egyik mérnöküket, Tyereskovát (:], első kilépés az űrhajón kívüli térségbe (Leonov, 1965.). Az „ember barátja”, a kutya az űrkutatásban is nagy segítséget nyújtott. Lajkát, a keverék ebet az utcáról vitték a kutatóközpontba; így vált kóbor kutyából az első űrutassá. Az akkori technika sajnos nem tette lehetővé, hogy visszatérhessen a bolygónkra, de a Bjelka és Sztrelka kutyapáros már épségben hazajutott. Elsőként a világon, 1966-ban a Luna-9 automata állomás landolt simán a Holdon. Az orosz űrhajózás eredményei közt szerepel a Mir [a szó jelentései: világ; béke] orbitális űrállomás fellövése 1986-ban. A Mir állomás 2001-ig működött.
1975 júliusában orosz és amerikai pilótákat lőttek ki egy közös űrút keretében. 1993-ban Oroszország és az Egyesült Államok megkezdte együttműködését, hogy felállítsanak egy űrállomást. Később csatlakozott a tervhez Japán, Kanada és több európai ország is. A XX. sz. folyamán számos ország (Németország, Franciaország, Magyarország, Csehszlovákia, Vietnám, Mongólia, Kuba, India, Szíria, Mexikó, stb.) állampolgára kijutott az űrbe.
Felhasználva a tudomány, technika, termelés és automatavezérlés legújabb vívmányait, az emberiség széles körben felhasználja a kozmoszt békés célokra. Az űrkutatás rengeteg információt nyújt a Földről és készleteiről. Az űrfelvételek segítségével, amiket tele- és fotókészülékekkel vesznek fel, kutatják bolygónk természeti kincseit (ásványkincsek, a föld készletei, erdők, stb.), valamint készítenek részletes térképeket. Az űrberendezéseket (műhold, űrhajó, állomás) használják fel a földi létesítmények közti televíziós és a kapcsolattartás egyéb formáinak biztosítására. Az űrrepülések segítenek az éghajlati változások befolyásolásában, új ipari technológia kidolgozásban és az egészségügyi kutatásokban. Lehetséges, hogy a XXI. században új űrfelfedezéseknek lehetünk tanúi, például az űripar, űrtechnológia megteremtése és az űr energiakészleteinek széles felhasználása.

Politechnikai Múzeum

Vasárnap (04.15.) Ányjával szerveztem délutáni programot. Van egy listám azokról a múzeumokról, amiket még mindenképp szeretnék meglátogatni, és ez alkalommal a Politechnikai Múzeumra esett a választásom. Útközben gondolkoztam el azon, hogy lehet, nem is fog érdekelni a sok fizikai, mechanikai szerkezet, de aztán rájöttem, hogy ez egy igazán érdekes múzeum, amit mindenképp érdemes megnézni annak, akit érdekel a természettudomány, és akinek tetszett a Csodák Palotája.
A Politechnikai Múzeum a legrégebbi az orosz fővárosban; 1872-ben alapították a moszkvai egyetem tudósai. A háromemeletes épületben a természettudományos felfedezések gyakorlati eredményeivel ismerkedhetünk meg: energiatermelés, bányászat, ásványkincsek kitermelése, ércek megmunkálása, nyersanyagok felhasználása, az időjárás előrejelzése, az idő mérése; technika a mindennapokban: repülőszerkezetek, nyomdai gépek, írógép, fényképezőgép, kamera, televízió, telefon, számítógép.
Egy magyar tudósra is sikerült rábukkanom, akiről korábban nem is hallottam. Gábor Denis (1900-1979) fizikus, a MTA és a Londoni Tudósok Akadémiájának tagja, aki a holográfia jelenségét vizsgálta, ő készítette el az első hologramot.
A múzeum termei az orosz tudomány és technika eredményeit mutatják be, melyek közül kiemelendő az űrhajózás és rakétatechnika terem. Pont egy hete volt a Repülés- és Űrhajózás Napja, amikor arra emlékeztünk, először lőttek ki embert az űrbe: Jurij Gagarint, 1961. április 12-én. Ennek „örömére” lefordítottam Nektek egy szöveget. (:
[A képen Ciolkovszkij szobra és az első műhold, a Vosztok [jelentése: Kelet] másolata látható.]

Olvasni jó!

Az idő annyira elromlott, hogy napok óta ki se mozdultam a koliból. Szombaton (04.14.) azért csak rászántam magam, hogy elmegyek vhova a borult égbolt ellenére is. Ezúttal Kátyjával és Melindával mentünk el közösen a Novij Arbaton található hatalmas könyvesboltba, aminek neve: Könyvek Háza [dom knyígi].
A kétszintes üzlet első emeletén antikvárium, CD és DVD szaküzlet, nagy írószerbolt és gyerekosztály található. A rengeteg könyv pedig a második szinten, ahol a világ pénzét el lehetne költeni, de én csak 998 rubelt (= 7236 Ft) hagytam ott. (; Nyolc könyvet vettem, ezek közül négy angol, négy orosz nyelvű.

1. Ken Follett: The pillars of the earth (Katedrális)
„A XII. századi Angliában egy hatalmas gótikus katedrális építése szolgál a történet színhelyéül, ami intrikáról és hatalomról, bosszúról és árulásról szól. Akár egy gazdag falikárpit, ahol a királyok és királynők korruptak; az egyszerű ember pedig örök hűséget fogad – és egy fenséges teremtmény örökre összeköti őket…”
„Rendkívüli és briliáns… egy nagyszerű epikus történet… teli olyan karakterekkel, melyek évszázadok távlatából is hihetetlenül élőnek hatnak… kiterjed minden emberi érzelemre – szeretetre és gyűlöletre, hűségre és árulásra, reményre és kétségbeesésre. Fedezd fel magad, ez valóban egy olyan regény, amibe bele lehet merülni.” - Cosmopolitan

2. Ken Kesey: One flew over the cuckoo’s nest (Száll a kakukk fészkére)
„Az elbeszélő, Bromdain (gúnynevén Törzsfőnök, mivel apja volt törzsének utolsó vezetője) úgy tesz mintha beteges, süketnéma és gyengeelméjű lenne, azért hogy a pszichiátriai intézetben élhessen, így „megmenekülve” a kegyetlen és érzékelten „normális” Amerikától. Ez a regény mintegy bevezetés abba az ellentmondásos küzdelembe, amikor az ember nem tudja, hogy szabad legyen vagy inkább rettegjen ennek a szabadságnak a következményeitől. A páciensek többsége elmehetne, ha akarna, de jobban félnek a külvilágtól, mint amennyire gyűlölik a bentit; egészen McMurphy megjelenéséig, aki igyekszik ráébreszteni őket saját lelkierejükre és mohó életvágyukra. Harcba száll az idős nővérrel, aki annyira szereti azt az „eszmét”, hogy az ember nem teszi lehetővé az egyéniség létezését…” Az amerikai szerző könyvéből filmet is készítettek Jack Nicholson főszereplésével.

3. P. Dawswell & F. Fleming: True spy stories (Igaz kémtörténetek)
Az irodalmi regényekben a kémeket dicsőség, hírnév és fényűzés övezi – mint James Bondot. Ebből a könyvből kiderül, hogy a valós életben a hírszerzők nem olyanok, mint a hősök. Kettős életet élnek, minden nap kockáztatják nem csak a szabadságukat, de az életüket is. Az ilyen nevek, mint Mata Hari, Richard Sorge, Konon Molody már mindenki számára ismertek.

4. Muriel Spark: Stories (Történetek)
Az angol költőnő, irodalmi kritikus, novellista és kiváló regények szerzője, Muriel Spark már régen szert tett a világhírnévre. Gazdag írói ajándéka teljes mértékben jelen van történeteiben is: Fekete Madonna, A zálogkölcsönző felesége, Miss Pinkerton apokalipszise, Portobello út, Családtag.

5. A világ körül: Moszkva
A orosz fővárosról szóló útikönyv bemutat a Kreml nevezetességei közül 50-et, 21 sétahelyet és kb. 50 múzeumot. Ezen felül 11 részletes térképet, több mint 200 színes fotót tartalmaz, és hasznos információkat is megtudhatunk belőle.

6. Horst Hanisch: Üzleti etikett munkához és karrierhez
A könyv leírja, hogyan kell viselkedni a különböző helyzetekben, hogyan tegyünk jó benyomást másokra, milyen illemszabályokat kell feltétlenül betartani, és hogyan kerülhetjük el a kényes helyzeteket.

7. Anita Bischof & Dr. Klaus Bischof: A hatékony üzleti kapcsolat titkai
Ebből a könyvből megtudhatjuk, hogyan készüljünk egy üzleti találkozóra, hogyan folytassuk le eredményesen, dolgozzuk fel helyesen a találkozón elért eredményeket, továbbá miért lehet a kommunikáció sikertelen, és hogyan változtathatunk ezen.

8. Idegen szavak zsebszótára
Ebben a szótárban az orosz nyelvben használatos idegen eredetű kifejezések szerepelnek, amelyekkel gyakran lehet találkozni az újságok hasábjain, a rádióműsorokban vagy a tévé képernyőjén. Nemcsak a szavak jelentésével, hanem eredetükkel is megismerkedhetünk.

Tretyakov Képtár

Kedd délután (04.11.) Krisztivel és Ányjával a „Tretyakovkában” jártunk..
Az Állami Tretyakov Képtár – a világ egyik leghíresebb művészeti múzeuma a világon. A galéria elnevezése az alapító (Pavel Mihajlovics Tretyakov) vezetéknevéből származik. A múzeum épülete Tretyakov házából és néhány hozzáépítésből áll. A homlokzatot 1902-ben készítették Vasznyecov tervei alapján. A féldombormű Moszkva címerét ábrázolja, Szent Györgyöt, amint dárdájával ledöfi a sárkánygyíkot.
Tretyakov 1856-ban kezdte el gyűjteni a képeket. A kortárs művészek képeit vásárolta, lehetővé téve ezzel az orosz képzőművészet fejlődését. A gyűjtő híres művészektől rendelte meg a neves orosz írók, művészek, zeneszerzők és tudósok portréit. Kramszkoj készítette el Tolsztoj arcképét; Perov pedig Dosztojevszkijt festette meg.
Tretyakov egy nemzeti képzőművészeti galériát akart alapítani, ezért nem csak a kortárs orosz festők képeit vásárolta, hanem az óorosz, a XVIII. és a XIX. sz. első felének művészeti alkotásait is. A múzeum gyűjteményében találhatók a legjobb óorosz mesterek: Andrej Rubljov és Feofan Grek alkotásai.
A mecénás nagy figyelemmel válogatta össze képeit, megfogadva a híres orosz művészek tanácsait. A XIX. sz. második felében készült képek többek közt Kramszkoj, Perov, Repin, Szurikov, Siskin, Vasznyecov, Levitan és Vrubel alkotásai.
Tretyakov fivére, Szergej is műgyűjtő volt, aki végrendeletében Moszkva városra hagyta a Pavelénél jóval kisebb gyűjteményét. Testvére halálát követően, 1892-ben Pavel szintén a városnak ajándékozta magánképtárát. A két gyűjtemény egyesítéséből alakult a Tretyakov galéria, ami napjainkra a világ egyik leglátogatottabb múzeumává vált (az októberi forradalom után, 1918-ban államosították). A világhírű képtár 60 termében végigkísérhetjük az orosz művészet fejlődését a legrégibb időktől kezdve egészen napjainkig.

Húsvét vs. Karácsony

Az oroszoknál a legszentebb ünnep a Húsvét, amikor Jézus feltámadására emlékezünk. Európában Jézus születésének napja, a Karácsony a legkedveltebb egyházi ünnep, ami szerintem teljesen eltávolodott az eredeti jelentésétől. Például nem értem, miért ünneplik a Karácsonyt azok, akik nem keresztények?! Mit ünnepelnek, ha nem a Megváltó eljövetelét? A „szeretetet”, hát persze!
Amikor napjainkban a Karácsony arról szól, hogy mindenki ajándékvásárlási lázban ég, amiből persze az „sül ki”, hogy az utolsó pillanatban vesznek vmi haszontalan kacatot, ahelyett, hogy elgondolkoznának az emberek azon, mivel szerezhetnének igazán örömet a másiknak, mert nem a pénzes borítékért kell várni az ünnepet!
A másik „kedvencem” pedig, amikor az egyik azért panaszkodik, hogy mennyit kell főzni, a másik meg azért, hogy megint „kötelező hízókúrára” van ítélve. És Szentestén ne az legyen már a téma, hogy melyik tévéadót nézzük, meg mennyire szép az új égősor! Akkor inkább nem kell családi ebéd, vacsora, ajándékok, karácsonyfa!
Ehelyett beszélhetnénk a családról, hogy mit jelent nekünk az, hogy együtt lehetünk a szeretteinkkel, és hálát adhatnánk Istennek azért, amiért elküldte egyszülött fiát. Elég lenne egy kis megnyugvás, békesség és áhítat, számomra erről szólna a Karácsony…

Arany Vasárnap

Oroszországban még szeszélyesebb az április, mint nálunk. Pár napja még pulóverben lehetett sétálni az utcán, most pedig hóvihar tombol! Ha kinéz az ember az ablakon, csak fehérséget lát, annyira kavarja a szél a hatalmas hópelyheket. Szerencsére csak azután kezdődött a vihar, hogy visszaértem a kollégiumba, olyan három óra körül.
Kátyjával elmentünk Arany Vasárnap (04.08.) alkalmából a déli misére. Ő minden hétvégén eljár a Kuznyeckij-hídhoz közeli katolikus templomba, Péterrel együtt. Nagyon szép volt a mise, egy kórus is énekelt; a pap pedig elmesélte, hogyan támadt fel Jézus Krisztus a keresztre feszítést követő harmadik napon. Ha katolikus szertartáson vagyok, mindig kicsit furán érzem magam, ugyanis a reformátusoknál nincsenek meg az olyan szokások, mint a keresztvetés, térdelés, a pap szavainak megismétlése. Ezeket nem is szoktam csinálni, egyedül csak a béke jelével (kézfogás) köszöntöm a körülöttem levőket, amikor arra kerül a sor.
Később együtt ebédeltem Kátyjáékkal, azután beszélgettem Péterrel (aki mivel magyar általános iskolába járt, nagyon jól beszéli a nyelvet) történelemről, nemzeti mentalitásról, politikai, gazdasági helyzetről, életvitelről. Jó volt végre komoly dolgokról társalogni.
A vacsorát pedig a többi magyarral töltöttem, Dávidék készítették az „ünnepi menüt”: tyúkhúslevest, sült csirkét krumplipürével és salátával. Milyen jól esett, régen ettem már „rendes” ételt, igazi békebeli ízek…
Persze ez nem pótolhatja az otthoni Húsvét hangulatát! Ilyenkor nálunk már Tavasz van, minden csupa zöld, a vázában piros tulipán, sárga és fehér nárciszok, aranyeső, barka. Minden színes és vidám, és azok a húsvéti szendvicsek… kalács, sonka, kolbász, főtt tojás, friss zöldségek, egy kis piros arany, torma. Anyával elővesszük a húsvéti díszeket, a hímes tojásokat, amiket még pár éve díszítettem. Hétfőn pedig várjuk a locsolkodókat, Balázs elszavalja a legszebb húsvéti verset, aztán megjönnek a haverok is, akiknek ismét sikerül rászedniük, és rám locsolni minimum két üveg szódát. ((: Hamar megenyhülök azért, örülök, hogy évről évre eljönnek, beszélgetünk. Szeretem a Húsvétot, őrzöm a hagyományát. (:

Nyelvtanulás - nyelvtudás

Ahhoz képest, hogy elsősorban tanulni jöttem ki, még csak egyszer írtam az oktatásról, amit most bepótolok Most azért is aktuális, mert a rövidebb részképzésre érkezett hallgatók hazautazása után megváltoztak az óráim.
Beszédgyakorlat a hét két napján van, és úgy alakult, hogy Bélával ketten képezünk egy csoportot! Ez nagyon jó, hiszen végig mi beszélünk, nagyon rugalmasan tudunk dolgozni, de másrészről fárasztó is; a héten először éreztem magam az órák után szellemileg kimerültnek, de ez jó jel. (;
Szerdánként továbbra is kedvenc tanárommal, Olga Nyikolájevna Kazanszkájával tanulhatunk, aki a nyelvtant veszi át velünk. Nemrég íratott velünk egy nyelvtani tesztet, az enyém 97%-osra sikerült, de igazából könnyebb volt, mint a Rigó középfokú nyelvtani tesztje, és az alapvető igevonzatok, az igeszemlélet megválasztása, a ragozás már rég nem okoz gondot. Felajánlotta nekünk, hogy mi válasszuk ki azokat az anyagokat, amiket szeretnénk átvenni vele. Béla átengedte a döntést nekem, így kérésemre a függő beszéddel, a passzív szerkezettel, a melléknévi igenevekkel és a számnevekkel fogunk foglalkozni.
Péntekenként Tatjana Jevgenyina Prohorova van velünk, vele cikkeket, olvasmányokat veszünk. Végig beszélgetünk a tanárnővel, bár főleg én, mert Béla inkább hallgatni szeret, ellenben nekem mindenről van véleményem, és igyekszem kihasználni a lehetőséget, hogy tanárral beszélhetek. Kérdezte, milyen témákkal foglalkoznánk szívesen, én szeretnék az orosz politikai rendszerről is többet megtudni, ill. abban kértem a segítségét, hogy nekem a főiskolán van egy tárgyam (Esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód), amiből házi dolgozatot kell írnom, és még otthon megbeszéltem a tanárnővel, ha találok jó témát itt, akkor arról írok. Oroszországban különösen aktuális a „profasizmus” (neonácizmus), gyakran vannak botrányok abból, hogy orosz fiatalok megvernek fekete diákokat, és ez olyan komoly, hogy Hitler születésnapját megelőző és követő napokban szüneteltetik a feketéknek az oktatást, hogy ne kelljen elhagyniuk a „biztonságos” kollégiumot. Valószínűleg erről fogok írni.
Az üzleti nyelvet egy nemzetközi csoportban tanulom, három lengyel lánnyal, egy török fiúval és Bélával. Nagyon érdekesek az órák, hisz külföldi diákokkal vagyok együtt, többféle véleményt és kiejtést hallhatok. A tanárunk, Irina Viktorovna Surupova hetente két alkalommal tanítja nekünk a szaknyelvet. Tankönyvből vesszük át a témákat, szakkifejezéseket, mindig olvassunk üzleti párbeszédet, ami alapján aztán mi is szerkesztünk hasonlót. Múltkor már üzleti levelet is írtunk, szóval nagyon hasznos dolgokat tanulunk, és bármilyen kérdésünk van, a tanárnő nagyon készségesen válaszol.
Most már gyorsabban fejlődök, tetszenek az óráim, nagyon jók tanáraim, akik azt „állítják”, hogy jól beszélek. Kriszti és Ányja is ezt mondta, és megjegyezték, hogy egyáltalán nem erős az akcentusom, és inkább érdekes, már csak azért is, mert nem hasonlít arra, ahogy általában a magyarok beszélnek. (: Mondhatni elégedett vagyok azzal a szinttel, amit ennyi idő alatt elértem, de nem teljesen; az ember sosem lehet az, ha a tudásáról van szó. (;

Matrjoska

Gondolom, mindannyian hallottatok már a matrjoska babáról, ami Oroszország egyik jelképe. Valószínűleg már láttatok is ilyen babát, ami általában 5 vagy 10 darabból áll. Azt viszont kétlem, hogy ilyen szépet valaha is láttatok volna! (: Ezt nem magamnak vettem, hanem ajándékba, olyasvalakinek, akit különleges embernek tartok. A hasonlóság nem véletlen… (;
[Az elmúlt pár napban semmi izgalmas nem történt velem, és a legutóbbi két bejegyzésemmel nem vagyok igazán elégedett, így most csak egy hét múlva teszek fel újabb bejegyzéseket. Kell egy kis szünet, hogy újra megjöjjön a kedvem az íráshoz…]

Gorkij szabadidőpark

Pénteken (03.30.) elbúcsúztunk magyar diáktársainktól, akik hat hétre érkeztek Moszkvába. A bölcsészhallgatókon kívül hárman maradtunk közgazdászhallgatók: Béla, Dávid és én. A délutánt hárman töltöttük el a Gorkij parkban, ez az én ötletem volt. (: A szabadidőparkban kávézók, éttermek vannak, több óriáskerék és körhinta! A szökőkutak még nem üzemelnek, és a tavak is elég koszosak. Később éri meg ide visszajönni, amikor már zöldbe borult a természet, és a hattyúkat is kiköltöztették. (:
Azért jól éreztük magunkat, pizzáztunk, sétálgattunk, fotóztunk, figyeltük a vadkacsákat és az őszes halántékú, erősen kopaszodó férfiakat, amint épp nyuszis lufit vagy virágcsokrot vásárolnak huszonéves cicababáiknak. Itt elfogadott, hogy a fiatal lányok flörtölgetnek az éltes „pénzeszsákokkal”… Sztem ez inkább mókás és szánalmas. (:

Kolomenszkoje

Szerdán (03.28.) hihetetlenül jó idő volt (napon 22 fok)! Kátyja rögtön meg is keresett az órák után, hogy van-e kedvem elmenni a Kolomenszkij parkba, ami a zöld metróvonal mentén található. Ez a moszkvaiak egyik kedvenc helye, sokan kijárnak ide kutyát sétáltatni; a szülők tologatják a kisbabákat a kocsiban, vagy rohangálnak a kis tipegők után; a helyi fiatalok sörös üvegekkel a kezükben bandáznak, no meg persze a szerelmes párok is itt andalognak…
Mi is élveztük a napsütést, és jó szokásunkhoz híven sok fényképet készítettünk. A Voznyeszenyije-templomot most újítják fel, így azt nem tudtuk megnézni, de más látványosságok is akadnak itt. A Kazányi Szűzanya temploma a XVII. században épült barokk stílusban, kék hagymakupoláiról már messziről fel lehet ismerni.
Nagy Péter faházát még az 1930-as években költöztették át ide északról. Hűen megőrizte Pétervár első faházainak jellegzetes vonásait, mi is bemehetünk a híres uralkodó egykori házába, és körülnézhetünk a korabeli bútorokkal berendezett szobákban. Na ez az, amit mi Kátyjával nem(!) tettünk meg, ugyanis a távolból nem keltette fel az érdeklődésem a kis faviskó, csak utólag vagyok ilyen okos, hogy már olvastam róla az útikönyvben. ((: hehe
Csodálatos panoráma nyílik a Moszkva folyó partjára és a városra. Egészen biztos vagyok benne, hogy még visszajövök ide, ha már kizöldültek a fák, és akkor nem hagyom ki Nagy Péter faházát sem. (;

Változások a 307-ben

Kis lakóközösségünk eléggé átalakult. Még nem írtam, de pár hete két korai lány költözött Paola mellé, aki viszont hétfőn (03.26.) átköltözött egy barátnőjéhez a 9. emeletre, ahol ketten fognak lakni. Hát ennél nagyobb szerencse nem is érhetett volna minket! Paola életvidám, kedves lány, de együtt élni vele… Rendetlen, trehány és a higiéniára igénytelen! Mindig beágyazatlanul hagyta az ágyát, mindent ráhányt, az asztalán is folyton kupleráj volt, a fürdőszobában napokig rohasztotta a lavórban a zoknijait, tusolás után nem mosta ki a kádat, teli volt hajjal és habmaradékkal! Arról már nem is beszélve, hogy nem sült ki a szeme, hogy a szobatársai rendet tartottak, ő meg szemétdombot csinált, pororoszlánok bandáztak az ágya alatt, és mondanom se kell, hogy amikor elment, itt hagyta a szemetét és az ágyát is bevetetlenül…
Nem tudom, hogy ennek „örömére” vagy mi okból kifolyólag, de költözésének estéjén a koreaiak meghívtak, hogy vacsorázzak velük. (: Ők mindig a földön ülve esznek, van egy kis étkezőasztaluk, egy tálból szedik az ételt a kis pálcikáikkal. Ezúttal is rizs volt, meg sertésragu elég csípős szósszal, ami azért igazán finom volt és zöldsaláta. (: Nekem adtak vizet is, meg kanalat az étkezéshez, mert a pálcikával nem ment. ((:
Megkértem őket, hogy írják le a nevüket, mert ugyan már egyszer megkérdeztem, de ezek teljesen idegen hangzásúak számomra, így nem tudtam őket megjegyezni. Szóval Sung min [szaunmin] 21 éves, Mi jin [midzsin] 20, és általában egy fiú is velük van, ő pedig 24 éves és Kyeung min [kjanmin] a neve. Ők tíz hónapra jöttek Moszkvában (szerencsétlenek…), de talán jobb is, mert orosz szakosak az egyetemen, de elég gyengén megy nekik.
Apropó nyelv! A koreai nyelv elég vicces hangzású, de azért nem „bántja a fülem”, ellentétben a kínaiak cincogásával, amitől a falnak megyek! Míg a kínaiak többsége ritka csúnya (néha szabályosan megijedek a folyóson!), a koreaiak helyesek. Majd készítek róluk fotót. (: Tehát igazán semmi kifogásom sincs lakótársaim ellen, és lehet hogy a közös vacsora a nyitás jele is egymás felé. The beginning of a beautiful friendship! hehe ((:
A másik újdonság, hogy Tuba kint maradt Törökországban, és csak május 10-én jön vissza! Ennek az az oka, hogy április végén lesz egy tíznapos ünnepség náluk, és ott fog dolgozni. Nem is hiszem el, hogy ennyire mázlista vagyok, van egy saját szobám, tévével ráadásul! ((: Kényelmesen elférek; mindent úgy találok, ahogy letettem; könnyen rendet tudok tartani; nyugodtan tudok tanulni; akkor hallgatok zenét, amikor akarok; nem ébreszt fel senki; szóval arany életem van! És már csak másfél hónap… (;

Matrjoska Múzeum

A hétvégén olyan szép idő volt, hogy az embernek esze ágában sem volt a kollégiumban maradni, menni vmerre, sétálni a városban! Na igen, de merre? Ilyen jó időben kár beltéri programot szervezni, parkban megint nem érdemes, mert még csupaszak a fák. Pénteken az óra után megkérdeztem Olga Nyikolájevnát, ő mit javasol. Ő a legkedvesebb, legsegítőkészebb tanárom, és most is számíthattam rá. (: Azt mondta, hogy érdemes elmenni a Puskinszkájá megállóig, majd onnan végig a Tverszkoj bulváron, útközben megnézni pár templomot, majd végül betérni a Leonytevszkij bulváron található Matrjoska Múzeumba. Pompás ötlet!
Így péntek délután (03.23.) el is indultam a belvárosba, ezúttal Béla volt a kísérőm. (: Bélával egy csoportban vagyunk, ő már elvégezte az ELTE-n a szociológia (vagy vmi hasonló) szakot, és kiutazott négy hónapra javítani az orosz tudását. Mivel nem hagyja magát lefényképezni, ezért röviden leírom, hogy néz ki. (: Alacsony, barna hajú, zöld szemű, szemüveges, és mindig hátizsákkal mászkál. Nyugodt, csendes természetű fiú, akinek elég sajátos, de jó humora van! Nagyon jószívű, ezt onnan tudom, hogy ha néha én is a menzán ebédelek, akkor ált. vele, és mindig nekem adja a desszertjének a felét. ((:
Szóval Bélával barangoltunk a belvárosban, 18.30 körül járt az idő, mire elértünk a múzeumhoz, ami 17 órakor már bezárt. ): Na sebaj, majd legközelebb! A közeli főutca (Tverszkaja) felé vettük az irányt, ahol beugrottunk a Moszkva könyvesboltba, és megvettem a Collins angol-orosz mini szótáramat!!! Egyszerűen imádom, az elöljárószavak használati eseteit részletesen ismerteti, helyenként az ember hasznos tudnivalókat is olvashat Oroszországról, a hátuljában pedig benne vannak a ragozási táblázatok, néhány rendhagyó ige ragozása (angol és orosz igék is), a számnevek és időhatározók, és néhány oldalon keresztül általános üzleti szavak, kifejezések is! Rendben, most azt gondoljátok, hogy lehet egy szótárért ennyire lelkesedni, de nekem a nyelvtanulás és fordítás nem csak kötelező feladatot jelent, hanem szórakozást is. (;
Még megnéztük a Vörös teret éjszakai kivilágításban, ahogy Béla még nem látta. Most már eljutottam oda, hogy nem számolom, hányszor jártam a Vörös téren, mert az ember jövet-menet megfordul itt, ha Moszkvában él, és újra és újra elámul, hogy milyen gyönyörű!
Másnap (03.24.) Kátyjával azért elmentem a Matrjoska Múzeumba, ami ugyan csak két teremből áll, de ingyenes és igazán szép népviseleteket, babákat lehet megnézni. A babák többsége az elmúlt években készült, nekem azok tetszettek legjobban, amik az orosz meséket, legendákat ábrázolták (pl. Ruszlán és Ludmilla, Hattyúk tava, Hókirálynő, az orosz Pinokkió és Kisgömböc történetét).

Madaras Teszkó (:

Moszkva történetében ez volt a legmelegebb március 21-e. Talán a tavaszi napforduló meg is hozta a jó időt, mivel az elmúlt pár napban valóban száraz és meleg idő volt, csak a szél kerekedett fel néha. (Pufi mellény rulez!)
Az óráink után közösen indultunk el Kátyjával vásárolni, és a jó idő örömére úgy döntöttünk, hogy nem a közeli Perekrosztok nevű üzletbe megyünk, hanem a város szélén lévő Achuan-ba, ami itt Asan néven fut, de nem feledjük, hogy helyesen ejtve: [ósan]. Hogy véletlenül se legyen félreértés: Madaras Teszkó. ((:
Három metrómegálló, majd tízpercnyi utazás az ingyenes buszjárattal, ami a Megához visz. Rengeteg márkabolt, gyorsétkezdék, no meg IKEA, OBI és Auchan. Valóban megéri kiutazni ide vásárolni, hiszen sokkal olcsóbb minden és hatalmas a választék. Minden kassza működik (csak sajnos kártyával nem lehet fizetni), és hétköznap nem is kell sokáig sorban állni. (:
Négy zacskónyi holmit vásároltam, és kevesebb, mint 6500 Ft értékű rubelt hagytam ott! Többek közt vettem két kis Genius hangszórót (150 rubel = 1088 Ft, most már nem 8 a szorzó, hanem 7,25); egy Moszkvás fotóalbumot, ami 200 db képet lehet beletenni; és 35 rubelért (= 240 Ft!!!) egy CD-t: Texas: The Greatest Hits. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretem a Texast, mivel olyan jó kis számokkal ajándékoztak meg minket, mint a Summer Son, I Don’t Want A Lover, Say What You Want, Inner Smile no meg a Black Eyed Boy. (; Talán nem meglepő, ha azt írom, most is épp ezt hallgatom. (:

Bajadér

Kedd este (03.20.) a Kreml színházába mentünk, ahol Ludwig Minkus, bécsi zeneszerző Bajadér című balettját néztük meg. A jegyeket még előző héten vette Kátyja a Bolsoj kasszájában, darabját 250 rubelért (= 1813 Ft). Most, hogy már van összehasonlítási alapom, határozottan kijelenthetem, hogy nekem azok a darabok tetszenek jobbak, amelyeknek a története izgalmas, fordulatokkal teli és legalább kicsikét hiteles, nem pedig az elcsépelt, csöpögős szerelmi történetek. A Bajadér pont nekem való, bár igazság szerint itt a szerelem a események mozgatórugója! (: Látványos díszletek, tetszetős jelmezek, táncjelenetek, ahol nem csak páran táncolnak, hanem egyszerre tízen, húszan is! Többek közt félmeztelen pasik is, hehe. (; Külön jó, hogy a nézőteret úgy alakították ki, hogy mindenhonnan jól lehet látni. Szóval nagyon jól éreztem magam! (: Ezúttal vettem programfüzetet is, így a fordításom alapján mesélem el Nektek a hindu táncosnő történetét.

Első felvonás

Indiában fiatal harcosok Szolor vezetésével tigrisre vadásznak, de mielőtt elindulnának az erdőbe, az ifjú harcos megkéri a fakír Magedaveját, hogy mondja meg Nyikijának, a hindu táncosnőnek, hogy várni fogja őt a templomnál.
Ezalatt Nagy Brahmin és a papok ünnepélyes szertartást tartanak a tűz tiszteletére, ahol fakírok és bajadérok szent táncokat járnak, köztük a gyönyörű Nyikija is. Elfeledkezve felszenteléséről és nőtlenségi fogadalmáról, Nagy Brahmin bevallja a lánynak, hogy szereti őt, és azt ígéri, India összes kincsét a lába elé hordja. Nyikija visszautasítja a főpap ajánlatát; sosem fogja őt megszeretni. Más bajadérokkal együtt Nyikija vizet ad a fakíroknak a szentelt kútból. Anélkül, hogy bárki is észrevenné Magedavejának sikerül elmondania a lánynak, hogy Szolor eljön őt meglátogatni, a hír nagyon boldoggá teszi a bajadért.
Nyikija alkonyatkor találkozik szerelmével. A fakír őrszemet áll a titkos randevú alatt, de Nagy Brahmin kihallgatja a szerelmesek beszélgetését. Szorol kész meg megszöktetni a lányt, aki egyetért, de azt kéri Szolortól, hogy előbb tegyen esküt hűségéről a szent tűznél. Szolor megteszi, amit a lány kíván tőle. A főpap éktelen haragra gerjed, és kéri az isteneket, hogy álljanak bosszút; szigorú büntetés vár az ifjúra.
Reggel Dugmanta rádzsa – a királyság feje – közli lányával, Gamzattival, hogy ma megismeri vőlegényét. A rádzsa hivatja a választottat, aki nem más, mint bátor harcos, Szolor. A rádzsa bemutatja az ifjúnak elbűvölő lányát, és bejelenti eljegyzésüket. A harcost rabul ejti a lány szépsége, de képtelen megfeledkezni Nyikijáról és a neki tett esküjéről.
Megjelenik Nagy Brahmin, hogy elárulja a rádzsának a szerelmesek titkát. Gamzatti érzi, hogy a pap érkezésének köze van közelgő esküvőjéhez, ezért kihallgatja a beszélgetést. Miután Dugmanta megtudja az igazat, megharagszik Szolorra, de nem változtatja meg döntését, hogy a lányát hozzáadja. A bajadérnak, akinek az ifjú esküt tett, meg kell halnia. Brahmin, aki riválisa megalázásában bízott, nem ilyen ítéletet várt. Azzal próbálja eltéríteni a rádzsát szándékától, hogy az istenek bosszúját jósolja a bajadér megöltése miatt. A rádzsa azonban nem kegyelmez.
Gamzatti megparancsolja szolgájának, hogy hozza elé a táncosnőt. Most már ő is látja, Nyikija gyönyörű és komoly vetélytárs. A rádzsa lánya beszámol a bajadérnak közelgő esküvőjéről, és meghívja őt, hogy táncoljon az ünnepségen, majd megmutatja a bajadérnak vőlegénye portréját. Nyikija tiltakozik: Szolor csakis őt szereti, és megesküdött neki, hogy örökké őt is fogja. A rádzsa büszke lánya azt követeli Nyikijától, hogy mondjon le Szolorról, de a bajadér inkább meghalna! Gamzatti ékszereket, drágaköveket ajánl fel neki, amiket a bajadér megvetéssel dob el, semmi kincsért nem válna meg szerelmétől. Haragjában Nyikija tőrével rátámad a rádzsa lányára, de a szolgálólány visszatartja őt. Gamzatti sem hajlandó lemondani vőlegényéről…

Második felvonás

A rádzsa palotája előtti kertben pompás ünnepség tartanak Szolor és Gamzatti eljegyzésének alkalmából. Nyikijának táncával kell szórakoztatnia a vendégeket. A lány azonban képtelen leplezni bánatát, nem tudja tekintetét levenni szerelméről.
A fakír egy virágkosarat nyújt át Nyikijának Szolor nevében. Boldogság és féktelen öröm hatja át a bajadér táncát, de váratlanul egy mérges kígyó bukkan elő a virágok közül és megmarja a lányt. Nyikija tudja, ki a felelős ezért – a rádzsa bosszúvágyó lánya. Nagy Brahmin oltalmat kínál Nyikijának, ha hajlandó őt megszeretni, de a bajadér biztos a harcos iránti szerelmében. Nyikija meghal, mire Szolor kétségbeesve elrohan az eljegyzési ünnepségről.

Harmadik felvolnás

Szolor vigasztalhatatlan, kínozza a bűntudat. Megparancsolja a fakírnak, hogy szabadítsa meg őt a kínzó fájdalomtól. Elkábulva a szentelt tánctól Szolor az álmok világába merül, ahol a sötétből árnyak tűnnek fel előtte. Hosszú úton ereszkednek alá a hegyekből a lelkek, akik közt Szolor megpillantja a gyönyörű Nyikiját…
A kábulatból felocsúdva, Szolor a templomhoz siet, ahol bűnbocsánatért esedezik az istenekhez, de már késő. A könyörtelen égiek megbüntetik őt, amiért elárulta szerelmét. Vihar támad és a villámok romba döntik a templomot, ahol az ifjú életét veszti.