A pénteki napra (05.18.) odesszai kirándulást szerveztek a delegációk részére. A másfél milliós nagyváros múltjában sok minden történt. A korábban itt álló erődöt a török-orosz háború idején lerombolták. Miután a XVIII. század végén felszabadultak a török elnyomás alól, a helyiek újjáépítették az erődöt, és II. Katalin cárnő jóváhagyásával komoly építkezésbe kezdtek ezen a területen. A korábbi elnevezés helyett egy méltóbbat szerettek volna választani, így végül a korábban ezen a vidéken élt Odessz görög kolónia után választották nevét, méghozzá nőnemben! (: A későbbi régészeti kutatások során kiderült, hogy itt nem éltek görögök, ez a kolónia a bolgár város, Várna környékén telepedett le, de az Odessza elnevezés megmaradt.
A város kikötőjéből indultunk el, amelynek egyik oldalára teher-, másik oldalára pedig személyszállító hajók futnak be. A kikötőben található a többemeletes Odessza hotel épülete és a Morszkij vokzal [tengeri állomás] központ, melyeknek közös háromszintes parkolója van a föld alatt. A kikötőben látható egy kis templom is, ahol a kihajózás előtt a kapitány és teljes legénysége imádkozik a biztonságos útért és hazaérkezésért. A tengerészt aggodalommal hazaváró feleséget és gyereket ábrázolja a kikötő egy szobra, akik a tenger partjáról néznek a távolba, és integetnek. Mellette a rádióból egy ismert ukrán dalszerző és énekes száma hallatszik, amely arról szól, hogy akár a világ végére vetődik is el az ember, az otthona, Odessza mindig ölelő karokkal várja. Ezt jelképezi a burokba zárt magzat szobra is: a város, mint egy gondoskodó anya fogadja az érkezőket.
A kikötőből csodálatos kilátás nyílik a híres-nevezetes Patyomkin lépcsősorra, ahol az ismert filmjelenetet készítették, amikor a babakocsit legurítják. (A bátyám itthon meg is kérdezte, hogy mi lett a babával? Nagyon vicces… Mellesleg Odesszában található az Ukrajna filmstúdió, ahol több mint 50 filmet forgattak le.) A lépcső korábban 200 fokból állt, de a lenti út kibővítése után 182-re csökkent a fokok száma. A lépcső érdekessége, hogy teraszos szerkezetű, tehát szakaszonként kis térrel törik meg a lépcsők sorát, fentről nézve maguk a fokok nem láthatók, csak a teraszok! Viszont lentről csak a fokokat látja az ember. Cseles. (;
Természetesen a Fekete-tenger partjára is elsétáltunk, de a vízbe csak térdig mentünk bele, mert még nagyon hideg a fürdőzésre, brrr. (: A kikötőbe vezető utat Görög fasornak nevezik, mert pálmákat itt ültettek el, és több olyan étterem, kávézó van, ami a mediterrán hangulatot idézi. Érdekesség, hogy minden utcának megvan a maga fája, ami lehet fehér akác, platán vagy éppen gesztenye is. A város híres utcái: az első kormányzóról, Richelieu-ről elnevezett út, a Puskin utca és a Francia Bulvár.
A város alatt egy kb.
Estére értünk vissza Voznesenksbe, ahol csak annyit időt kaptunk, hogy átöltözzünk, és már vittek is minket a közeli tó partjára. Ez egy bányató, ami a homokkitermelés során képződött, és a Zöld Liget italgyár tulajdonosáé. A gyárban elsősorban desszertborokat készítenek (tízféle van, többek közt: Cabernet, Izabella, Rubin) és a Greenwich konyakot.
A tó partján üldögélve fogyaszthattuk el a kistermetű homárokat. Ez volt az első alkalom, hogy én magam bontottam szét rákot! Finom a húsa, csak igen kevés… Hát jól lakni nem is lehet vele, ez csemege! Már épp megörültem, hogy aznap este nem tömnek minket teli, de aztán betessékelték a csapatot egy faházba, ahol megint terülj-terülj asztalkám fogadott minket! Sült hal, oldalas, zöldségleves hagymaszósszal, fehér és barna kenyérszeletek, szalonna, szalámi, sajt, zöldségek és gyümölcsök. Végül pedig saslikot is sütöttek, de abból már egy falatot sem ettem…
A bőséges vacsora és a tósztok után kimentünk a friss levegőre, ahol a helyi képviselőtestület tagjai énektehetségükkel szórakoztattak minket. Volt egy dobos és egy harmonikás is; oldott hangulatban telt az este, a végén megint táncra perdült a társaság. (;
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése