Amikor megkérdezte egy brit kollégám, mi fogott meg legjobban a városban, eltöprengtem, és rájöttem, hogy nem is a helyek lényegesek, sokkal inkább a helyzetek és a beszélgetések, amelyeket Berlinhez fogok kötni. Az előző esti vacsora és beszélgetés során megint elkapott az az érzés, amit külföldön v. külföldiekkel szoktam tapasztalni: egyszerűen feltöltenek az energiáik, kapok egy kis ízelítőt abból, ők hogyan látják a világot, milyen dolgok foglalkoztatják őket, milyen vicceken nevetnek, és ezáltal kinyílik egy kis ablak a világra, tágul a látóköröm, megértőbb és toleránsabb leszek. Ilyenkor egyfajta flow élmény kerít a hatalmába, nem szorongok, nem analizálom túl a dolgokat, egyszerűen csak élvezem a helyzetet, felszabadultan tudok nevetni, társalogni. Természetesen ez otthoni környezetben, baráti társaságban is szokott így alakulni, de ez egy másfajta érzés, amit nagyon szeretek megélni.
Most leírthatnám, merre jártunk, miket néztük meg, ezek között természetesen szerepelnek a főbb nevezetességek: Brandenburgi Kapu, Reichstag, Tiergarten, a Győzelmi szobor, a Nikolaj-kerület, a berlini dóm, a nagy sugárutak, a palota Charlottenburgban pompázatos angol és francia kertjével. Mégis úgy érzem, egyáltalán nem ezek a lényegesek, hanem a hétköznapi élet velejárói, amelyek miatt tetszik a város hangulata.
Berlin azok közé az európai fővárosok közé tartozik, ahol a modern irodaházak, lenyűgőző felhőkarcolók mellett a múlt emlékei is jól megférnek és összhangban vannak. Szeretem, hogy sok a zöldövezet, hatalmas fák szegélyezik a forgalmas utakat, és nagy parkokban lehet elveszni. Amikor reggelente kilépünk a hotelből érzem a növényekről felszálló harmat és az erdő illatát. Tetszik az, hogy természetesen és toleránsan kezelik itt a nemzetek és a turisták sokféleségét, és hogy a helyiek stílusosak; nem restek sportos ruhát húzni, végigkocogni a főutak mentén, vagy akár egy elegáns öltönyben, csinos ruhában biciklire pattanni. Jó ötletnek tartom, hogy Ampelmann jelzi, hogy áthaladhatsz-e a gyalogosátkelőn, és nem a mindenhol megszokott szimbólum villan fel (bár azt nem értem, miért nem villog, mielőtt átvált). Jó dolog biztonságérzettel sétálni az utcákon, hogy nem nyúlok öntudatlanul a táskám felé, hogy ellenőrizzem, megvan-e még a telefonom, útlevelem, pénztárcám. Biztonságot és nyugalmat érzek.
A néhány nap alatt azonban olyan dolgot is tapasztaltam, ami szerintem elég szokatlan egy ekkora városban, és kicsit bosszantó annak, aki a céges bankkártyáját szeretné használni. A taxisok (állítólag) 90%-ánál nem tudsz kártyával fizetni, ellenben gyorsan kiveszik a bőröndöd és mielőtt számlát tudnál kérni, már rá lépnek is a gázpedálra, és jól ott hagynak. A kávézók, éttermek nagy részében szintén nem megoldható a kártyás fizetés, de készségesen elárulják, merre találod a legközelebbi bankautomatát. Az egyik fő metróvonalat szemrebbenés nélkül lezárják pályafelújítás miatt mondjuk úgy negyed évre, és a metrópótló buszok csak elméletben járnak. Még egy dolog, ami furcsa: a darazsak. Számos darázs áll lesben arra várva, hogy a te dzsemes croissant-adra vagy latte macchiatódra vesse magát.
A berlini pro és kontrák után még egy kis történetet szeretnék megosztani. A parkban üldögélve beszélgettünk, amikor két fiatal lány jött oda hozzánk. Kiderült, hogy Barcelonából érkeztek, és egy személyes indíttatású projekten dolgoznak. Nőket kérnek meg, hogy válaszoljanak két kérdésre: hogyan fogalmaznák meg a feminizmus lényegét és feministának tartják-e magukat. Azt mondtam, hogy ezt egy kiváló ötletnek tartom, és szívesen részt veszek benne. Nem volt időm átgondolni a mondandómat, de az elmúlt hónapokban kaptam néhány olyan megjegyzést férfi ismerőseimtől, amire szerettem volna reflektálni, és elmondani, számomra mit jelent a feminizmus, mert ez szerintem egy fontos dolog, amiről megfelelő helyen és időben kell és érdemes beszélgetni. Szóval megadtam a lányoknak az e-mail címem, hogy küldjék el a YouTube-linket, ha egyszer megosztják a világhálón. Nem tudom, hogy belevágnak-e majd az anyagba, v. valaha viszont fogom-e magam látni ilyen formában. Azért ha netán rábukkanátok egy magyar lányra, aki a neten nyilatkozik ebben a témában, és ismerős lesz, akkor szóljatok, mert nagy valószínűséggel én leszek az illető. (;
