Elhagyom Edgárt

Nárcisz

Nyitott és közvetlen ember vagyok, szeretek ismerkedni. Különösen szeretek buszon ismerkedni. Van vmi izgalmas abban, hogy csupán néhány órád van arra, hogy megismerj vkit, akit aztán lehet, soha többé nem látsz. Hogy mi a jó ebben? Az, hogy megismered vkinek a történetét, és cserébe Te megosztod vele a sajátod.

Pár éve történt az az eset, amit szeretnék Nektek elmesélni. Kecskemétre ért a busz. Figyeltem a téren várakozókat, és észrevettem egy fiatalembert. Nem azért, mert különösebben helyes volt, vagy azért, mert annyira kirívóan öltözött, hanem azért, mert a táskája mellett egy csokor sárga nárcisz hevert.

Azon gondolkodtam, kinek viheti a virágot, biztosan a kedvesének… majd megpillantottam magam mellett. Megkérdezte, szabad-e a hely? A nárciszok illata felfrissülést hozott azon a fülledt tavaszi napon. A csokor felkerült a csomagtartóra, ő pedig leült mellém.

Megkérdeztem, meddig utazik? Felém fordult, arcán halvány mosoly. Láttam, ő is szívesen beszélgetne. Így is lett, megtudtam, hogy szerzetes, és történelmet tanít. Arról beszélgettünk, milyen manapság a tanári pálya, milyenek a mai fiatalok, vajon ugyanaz a tudásszomj gyötri őket, mint 10, 20 vagy akár 50 évvel ezelőtt?

Az utazás végén, amikor levette a virágokat, megkérdeztem:

- Kinek viszed a csokrot?

- Ó, a nárciszokat? Tudod, hiányzik a vidéki otthon és a virágos kert, ezért gondoltam, hogy veszek a pesti lakásba. A lakótársamnak, magamnak… és most már Neked is.

Mondta, és felém nyújtott egy szál nárciszt.

Vicsorgás

Mondd, miért érzek így:

semmi sem ugyanaz, mióta elmentél,

egyszer csak elment az eszem,

és még mindig azt keresem.

Miért ragaszkodok Hozzád?

És mikor lettem fékevesztett,

hogy tudnék szabadulni szorításodból?

És hogyan mozduljak, mikor

szinte megdermeszt ez a fagyosság?

Valami felkavar… belülről éget,

amíg velem maradsz, kitartok.

Most hogy már nem vagy itt,

vissza akarlak kapni.

Szükségem van Rád, hogy boldoguljak.

Köd borítja elmém,

úgy érzem, vesztegzár van.

Lyukat égetek a vénáimba,

és hirtelen minden rendben.

Reményt keresek az ürességben,

látod, próbálom, de mégsem

tudom megmondani, hogy

miért csal mosolyt az arcomra az,

ha Rád gondolok.

Mosoly az arcomon,

mert mindig Rólad ábrándozok.

Mosolygok,

amikor Rólad álmodozok,

És mosolygok,

mert csak Te jársz a fejemben.

Nézem

Nézem, ahogy áll a szekrény előtt. Nézem a hátát, minden férfinak ilyen háta kellene, hogy legyen. A bőre szép és tiszta, csak egyetlen anyajegy van a közepén. Nézem a vállait, szélesek és erősek. Nézem a karjait, amint megfeszülnek az izmai. Nézem a kezeit, amelyekkel reggel az arcát mossa.

Az arcát, amely őszinte, mégis sokszor nem mutatja ki az érzelmeket. Nézem a száját, érett cseresznye színű. A fogait, amelyek fehérek és egészségesek. Nézem az orrát, amelyen halványan még látszanak a gyerekkori szeplők nyomai. Nézem a haját, amelyre ha rásüt a napfény, látszik, hogy a sötétbarna szálak közt szőkék is megbújnak.

És nézem a szemét. A szürkéskék szemeket, amelyekből reggel épp csak kiröppent az álom; majd a zöldeskék szemeket, amikor nevet, mégsem mondja el, mi derítette jókedvre; és a tengerkék szemeket, amikor magába rejti a legmélyebb titkait. Már csak azt szeretném tudni, hogy az ő szemében én milyennek látszom…

Csobbanás

Elmentünk a balatonfüredi Aquaparkba. Nem olcsó mulatság, de mivel idén nem nyaraltam –igaz, Anyukám szerint a fővárosban töltött két hónap az nyaralásnak számít! – úgy döntöttem, megérdemlem. (:

Elég nagy és szép is, sokan voltak, de úgy gondolom, máskor még többen lehetnek. Először egy olyan csúszdát választottunk, amin úszógumival lehet lemenni, mármint azzal a ráülős nagy fánkkarikával. Párossal mentünk, de Edgár kijelentette, hogy inkább szólóban folytatja a csúszó karrierjét.

Majd kipróbáltuk a hosszú, egyenes, hirtelen gyorsuló csúszdákat. Borzalmas volt, csak csapódott a víz az arcomba, nem tudtam levegőt venni, és már alig vártam, hogy vége legyen! Persze a medencébe érkezést követően még jó ideig vizet köhögtem ki a tüdőmből. Ez azért ne riasszon el senkit az aquaparktól! Valószínűleg én lendültem rossz pillanatban, és a térdemet sem ártott volna felhúzni, hogy felfogjam a vízsugarakat.

Volt azért, ami tetszett: a hullámmedence! De ez nem amolyan kis könnyed elringatós, hanem az az igazi, „küzdj az életedért” típusú! Komoly lábtempó, helyes légvétel, vagy könnyen az alján kötsz ki. Azért mókás volt, ha már túl sok vizet nyeltem, akkor Edgárba csimpaszkodtam, amit ő nem nagyon díjazott, de azért kibírta, kibírtuk! (:

Bedaráló

- Szia, XY vagyok a TV2-től. A Popdaráló casting miatt hívlak.

- Igen?

- Tartalék játékosnak szeretnénk behívni, ha érdekel ez a lehetőség.

- Mit jelent az, hogy tartalék?

- Beülsz a nézők közé, és ha a rendes játékossal bármi történik, akkor te beugrasz a helyére.

- Aha, értem. És később lehet menni rendes játékosnak?

- Hát, nem…

- És megkérdezhetem, miért nem választottak be?

- Hááát, fogalmam sincs… A rendező választja ki a versenyzőket, és sok a jelentkező, muszáj szortírozni énektudás, dalszövegismeret és az alapján, hogy mennyire illik az ember a műsorhoz.

- Jó, erre csak annyit mondanék, hogy én a 6 dalból 5-öt tudtam a válogatáson… és mellesleg énekelni is tudok. Köszönöm, NEM kívánok élni a lehetőséggel.

A nyár íze

Edgár ugyanazt szeretné enni, amit én.

- Milyen íze van?

- Teljes kiőrlésű gabonapehely és gyümölcs.

- De milyen íze van?

- Nyár íze van.

- És milyen íze van a nyárnak? Mert az ősznek levél íze van, a télnek pedig hó, de a nyárnak?

- Kóstold meg!

- Hm, tényleg nyár íze van; érzem rajta a napfény ízét.

Próbatétel

Annyit tudok, hogy a dolgok nem azok
mint aminek látszanak,
és ahogy növök, éretlenebb leszek.
Annyi életet éltem már,
bár nem vagyok idős.
S minél többet tapasztalok,
annál kevesebbet értek.
Minél kevesebb mag van,
én annál többet vetek.

Aztán ahogy itt állsz előttem,
Látom, többet akarsz belőlem.
És én nem tudok mást tenni,
csak próbálom…

Bárcsak ne láttam volna a valót,
azokat az igazi embereket,
akik nem is igazak.
Minél többet tanulok,
annál jobban tudom a leckét,
és minél többet sírok,
annál jobban patakzik könnyem;
ahogy búcsút intek ennek a létnek,
amiről azt hittem, hozzám rendelt.

Minden pillanat, amit átéltünk,
próbálnánk őket visszahozni, megismételni.
Mindaz, amivé szerettünk volna válni,
sose leszünk azok, sohasem.
És itt ez a csodás élet, ez az élet,
Itt vagy Te, az enyém.
Itt vagyok én, a Tied.
Mi szabaddá leszünk ebben a szeretetben.

Piknik

Kétségtelenül tegnap volt együttélésünk legkellemesebben eltöltött néhány órája. Az elmúlt hónap nem is annyira az összecsiszolódásról szólt, hiszen mi alapvetően is szimbiózisban élünk, és odafigyelünk a másikra.

Mindkettőnk számára különösen fontosak a közös étkezések: a nap kezdetén a reggeli, alkalmanként közös ebéd a városban, és a vacsora együttes elkészítése. Nem feledkezünk meg arról sem, hogy jó étvágyat kívánjuk, Edgár mindig megköszöni, ha főzök neki, nekem szed először a levesből, és csak aztán magának, és a legnagyobb elismerés, ha az étkezés végén csak üres tányérok maradnak. A tegnapi ebéd mégis más volt.

Elég spontán jött a piknik a Városligetben. Amíg Edgár dolgozott, én megsütöttem a sertéscombot sajttal és paradicsommal a tetején, mellé paprika, hagyma, sárgarépa és majonézes kukoricasaláta, végül pár szelet tejfölös-mandulás süti.

Vittük kosarat és plédet, majd kerestünk egy kis árnyékos tisztást. Végtelenül idilli volt a környezet: a közelben egy férfi olvasott a két fa közé kifeszített függőágyában, messzebb pedig két lány táncolt hatalmas pillangó-szárnyakra emlékeztető fátylakkal.

- Most piknikezek először.

- Én is, pedig már régóta szerettem volna. Máskor is elmehetnénk.

- Jó, csak akkor nem öltöny lesz rajtam.

Hazafele menet arra gondoltam, hogyha nem én lennék én, akkor irigyelném magam. (:

A nagy nap!

Nagy örömmel tudatom, hogy megkaptam életem 1. komoly munkáját!!! A Diageo felajánlott egy éves szerződést (2009. aug. 31-ig), a pozíció pedig DATA Processing Controller (mondjuk úgy: folyamat ellenőr). Az Assessment Centre alkalmával megírt tesztjeim 91, ill. 96%-osak lettek, a telefonos interjú során tesztelt orosz tudásomat pedig megfelelőre értékelték! Ez azért fontos, mert a csapat, amelybe kerültem olyan embert keresett, aki oroszul is el tudja látni a feladatokat az angol mellett!

Nagyon boldog vagyok, nagyjából 2 hónap álláskeresés után (ami részemről néhány cég – Nokia, Morgan Stanley – megcélzásából állt) végre meglett, amire annyira vágytam! Nem egy gyakornoki pozíció érettségizettnek járó minimálbérért (rosszabb esetben ingyen!), hanem egy teljes értékű komoly állás, egy jó hírnevű cégnél, ami kiváló lehetőség egy pályakezdő számára!

Aki nem ismeri a céget: a Diageo a világ vezető prémiumital gyártó és forgalmazó vállalata. Kiemelkedő minőségű termékei a rövidital, bor és sör kategóriák mindegyikében jelen vannak. Legismertebb márkái: Smirnoff, Johnnie Walker, Guinness, Baileys, J&B és Captain Morgan.

A Diageo globális vállalat, amely világszerte több mint 180 piacon forgalmazza a termékeit. A társaság részvényeit a Londoni és a New York-i Tőzsdén egyaránt jegyzik. Világszerte 80 országban több mint 20.000 alkalmazottat foglalkoztat. A Diageo 2001-ben Budapesten hozta létre üzleti szolgáltatási központját, mely ügyviteli és számviteli szolgáltatásokat nyújt több Diageo leányvállalat számára.

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki az elmúlt hónapokban támogatott, jó tanácsokkal látott el és hitt bennem!

Makói Muzsika

Már jó pár éve megrendezésre kerül városomban a 3-4 programból álló rendezvénysorozat. Mint az elnevezésből is kiderül: zenés műsorokat állítanak össze, melyek közt ált. szerepel egy hangszeres produkció (pl. Besh o droM, Benkó Dixieland); opera-, operett- vagy musical –est és nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy olyan vendégművészeket hívjanak meg, akik Makóhoz kötődnek. Ilyen módon lépett fel már az 1. Makói Muzsika alkalmával Szentpéteri Csilla zongoraművésznő, tavaly Vajda Júlia és Cseh Antal operaénekesek, akik innen származnak, és itt szerezték a zenei alapokat.

Számomra ennek a rendezvények mindig a musical előadás a fénypontja! A Jézus Krisztus Szupersztár és az Evita ugyan nem tartoznak a kedvenceim közé (nekem az Elizabeth és a Valahol Európában a favoritok), de a tavalyi produkció, a Jekyll és Hyde valóban nagyszerű volt! Idén egy musical estet (Best of Broadway) tartottak, ahol mindenki meghallgathatta a számára legkedvesebb darabokat.

Minden szép és jó lett volna, két „apróságot” leszámítva. Az előadás eredetileg aug. 9-ére volt meghirdetve, és már csak 10 perc volt a kezdésig, amikor a sorban álló vendégeket elküldték, és a nézőtérről is kezdték felállítani a korábban érkezőket. Először nem értettük a dolgot, majd kiderült, hogy vmi eszement betelefonált, és bombariadót csinált!!! Ez persze nem a szervezők hibája, de azért kellemetlen volt. Végül jól alakult az este, a barátnőimmel az Ámor nevű kulthelyen múlattuk az időt. (:

Vasárnap sikerült megtartani az estet, amire nagyban beharangozták Feke Pál (képen) részvételét is! Ő viszont nem lépett színpadra, ami nagy csalódás volt számomra… ): Később kárpótolt Varga Lajos látványa, aki szintén a Társulat tagja, és a rockoperában Laborc szerepét alakítja. Nagyon kellemesen csalódtam, mivel élőben nagyon jól néz ki! A tévéadások alapján jóval alacsonyabbnak gondoltam, de egyáltalán nem az! Nagyon-nagyon jól mutat a színpadon, már alig várom, hogy ismét láthassam aug. 19-én a szegedi Szabadtérin Feke Pállal és Vadkerti Imrével együtt.