2008. augusztus 31., vasárnap

Elhagyom Edgárt

Amikor kimegyek a Ferenc körútra...
Találkozzunk a metró bejáratánál.
Átbeszélhetjük a dolgokat, csak röviden...
Ígérd meg, nem lépsz ki az életemből.

Amikor kimegyek a Ferenc körútra...
Kérlek, feledd a múltat és légy őszinte.
Ne gondold, rendben vagyunk, csak mert eljöttem...
Csúnyán megbántottál, de könnyet sem ejtek érted.

Most hagylak el utoljára, Edgár...
Azt gondolod, képes vagy szeretni, pedig nem is.
Nem rég még a falnak mentem tőled...
Azt hiszed, szeretnélek, de már futok előled.
Kegyetlenül megbántottál.

Amikor kimegyek a Ferenc körútra...
Eltöltünk ott egy órát, de kettőnél nem többet.
Ez az utolsó lehetőségünk beszélni, több nem lesz...
Megadtam a válaszokat, most itt az ajtó.

Minden nap, amit együtt töltöttünk,
Szebbet nem kívánhattam volna,
S nem akartam, hogy elmenjen a buszod.
Most már külön vagyunk, összetört szívekkel,
Bárcsak sose kezdtünk volna egymással.

Azt hiszed, képes lennél szeretni,
Pedig engem sem tudtál megszeretni,
Most szabadulni akarok.
Nem is szeretsz, nélküled megyek tovább,
Edgár, annyira megaláztál.
Bejegyezte: dátum:

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sajnálom, hogy így alakult. :( És ilyen hirtelen? Miért kell megint csalódnod?

2008. szeptember 9. 15:38
Névtelen írta...

Oh, és nagyon szép zenét választottál! Ki az előadója?

2008. szeptember 9. 15:40
Ekka írta...

A szám előadója Duffy, a címe pedig Warwick Avenue. Örülök, hogy tetszik, bár tényleg nagyon szomorú...

2008. szeptember 12. 12:52

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)