Annyit tudok, hogy a dolgok nem azok
mint aminek látszanak,
és ahogy növök, éretlenebb leszek.
Annyi életet éltem már,
bár nem vagyok idős.
S minél többet tapasztalok,
annál kevesebbet értek.
Minél kevesebb mag van,
én annál többet vetek.
Aztán ahogy itt állsz előttem,
Látom, többet akarsz belőlem.
És én nem tudok mást tenni,
csak próbálom…
Bárcsak ne láttam volna a valót,
azokat az igazi embereket,
akik nem is igazak.
Minél többet tanulok,
annál jobban tudom a leckét,
és minél többet sírok,
annál jobban patakzik könnyem;
ahogy búcsút intek ennek a létnek,
amiről azt hittem, hozzám rendelt.
Minden pillanat, amit átéltünk,
próbálnánk őket visszahozni, megismételni.
Mindaz, amivé szerettünk volna válni,
sose leszünk azok, sohasem.
És itt ez a csodás élet, ez az élet,
Itt vagy Te, az enyém.
Itt vagyok én, a Tied.
Mi szabaddá leszünk ebben a szeretetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése