Egyidejűség

Mostanában olvastam egy cikket azokról az érzésekről, amelyekre érdemes hallgatni. Az írás Judith Orloff pszichiáter könyve alapján készült, és alapvetően nem foglal állást, de gondolatébresztőnek egész jó!

Az 5 érzés, amiről konkrétan szó van: a test jelzései (pl. libabőr), déjà vu, egyidejűség (pl. “A szót vetted ki a számból!”), távolba látás (megérezzük a más helyen történő események kiváltotta érzéseket) és intuitív empátia (megérezzük a szándékot, érzéseket különösebb arra utaló jelek nélkül is, ez főleg harmonikus kapcsolatokban működhet).

Érdekes dolgok ezek, amiket érdemes tovább gondolni. A konkrét személyes példám, ami a közel múltban történt egy olyan emberhez kapcsolódik, aki bizton tudom, olvassa-e sorokat. (:

Nimródot néhány éve ismertem meg, és azután csak egy alkalommal volt módunk személyesen beszélgetni, mivel ő külföldön él. Pár hete voltam - részben - nála látogatóban. Először csak telefonon beszéltünk, és abban maradtunk, ha végez a munkájával, felhív, és pontosítjuk a találkozó helyszínét. A partra tartottunk kocsival, amikor az egyik utcára kifordulva őt pillantottam meg, ahogy biciklijével elteker.

Meglepve kiáltottam a mellettem ülő barátnőmnek: “Ez Nimród volt!” Ebben a pillanatban már csörgött is a telefonom, ő is felismert egy számára idegen ember mellett ülve, egy idegen autóban! Nem tudom, hogy csinálta/m, és miért pont akkor?

Hasonló eset történt rá 2 napra is, amikor a part felé tartottam, ahol ő is dolgozik. Az egyik kis utcából botorkáltam ki, épp tárcsáztam, már csak a hívás gombot kellett volna megnyomnom, amikor megszólalt a készülék, és benne az ő hangja: “Látom, itt vagy szemben [pár száz méterre!], integetek Neked! Kíváncsi voltam, ki hívja előbb a másikat.” “És hogy vettél észre???”

Na ezt nevezem én “egyidejűségnek”! És az a meglepő, hogy vele előtte csak néhányszor találkoztam, mégis ennyire megérezzük a másik jelenlétét, hogy történik ez, és miért…?

Londoni séta

Ismét Angliából jelentkezek, ez már 3. utam a szigetországba. (: Ezúttal az üzleti utat egy rövid londoni városnézéssel is összekötöttem.

Anyukám ismerősei szállásoltak el 2 napra a közeli Dartfordban, ahol szombat esti érkezésemet követően megismerhettem a helyi klubéletet, a Crush nevű helyen. A zene nagyon jó volt, és a hely is viszonylag, de a társaságot elnézve nem értem, hogy engedhetik be ezeket a tiniket, amikor 18 év az alsó korhatár, v. csak alulfejlettek a helyi fiatalok? :P

Vasárnap már a fővárosban barangoltam, a London Bridge-hez érkezve a Temze-partot jártam be, ahol épp a Walk for Free felvonulás résztvevőit figyelhettem meg, mint kiderült az AIDS-betegeket támogatták a 10 km-es séta megtételével. Megnéztem a Trafalgat teret, ahol a National Gallery (Nemzeti Galéria) is található, majd onnan a St. James parkba mentem, ahol a Buckingham palotát is megcsodálhattam, bár sztem ez pont a hátsó bejárat volt. Ismerkedtem a helyi állatvilággal (másnap egy pasi is bizonyította, hogy oda tartozik, miután az utcán odalépett hozzám, és el kezdte nekem magyarázni, hogy a Soho-ban 50 fontot fizetett 2 lányért, és sztem ez jó ár-e??? Rögtön ott is hagytam, bocs, hogy ezt leírtam, de annyira kiakadtam!!!), a szürke mókusokkal első sorban.

Hétfőn miután lepakoltam a hotelben elindultam a British Museum-ba, ahol az állandó kiállítás megtekintése ingyenes, mint az itteni állami múzeumokban ált. Ez nem semmi! Itt megtekinthettem mindazt, “amit az angolok összelopkodtak” (hogy egy ismerősöm idézzem (; ), itt van a Rosetti-kő, az asszír emberfejű, oroszlántestű monumentumok, amelyek a kapuk bejáratát őrizték, múmiák, kínai porcelán készletek, részletek a Pantheon-ból, nekem legjobban Nagy Sándor mellszobra tetszett. (: Komoly múzeum, de nekem a moszkvai Puskin Múzeum megkapóbb volt, még akkor is, ha ott több a kópia.

Majd elmentem a London Dungeon-be (nevezzük tömlöcnek), ami ugyan elég borsos (22.5 font – ca. 7,5 e Ft), de hát egyszer ezt is látni kell! Itt mutatják be a városban történt szörnyűségeket a 1666-os pestis járványtól kezdve, Sweeney Todd-on (a Fleet utca borbélya) át, Hasfelmetsző Jack-ig, és Bloody Mary sem maradt ki. Közben nem annyira paráztam, de a legvégén, amikor amikor a szabadesés volt, na, akkor betojtam… Erről fotó is készült, de a képi bizonyítékot nem hoztam el. :P

Még sétáltam kicsit a Temze-partot, láttam a Belfast csatahajót is, de bemenni már nem volt időm, mert hamarosan bezárt. Egy szó, mint száz, szép a város, mindenképp látni kell, de nem váltja ki belőlem azt az érzést, mint Moszkva látványa, mert az szerelem volt 1. látásra! (: