Gorkij szabadidőpark

Pénteken (03.30.) elbúcsúztunk magyar diáktársainktól, akik hat hétre érkeztek Moszkvába. A bölcsészhallgatókon kívül hárman maradtunk közgazdászhallgatók: Béla, Dávid és én. A délutánt hárman töltöttük el a Gorkij parkban, ez az én ötletem volt. (: A szabadidőparkban kávézók, éttermek vannak, több óriáskerék és körhinta! A szökőkutak még nem üzemelnek, és a tavak is elég koszosak. Később éri meg ide visszajönni, amikor már zöldbe borult a természet, és a hattyúkat is kiköltöztették. (:
Azért jól éreztük magunkat, pizzáztunk, sétálgattunk, fotóztunk, figyeltük a vadkacsákat és az őszes halántékú, erősen kopaszodó férfiakat, amint épp nyuszis lufit vagy virágcsokrot vásárolnak huszonéves cicababáiknak. Itt elfogadott, hogy a fiatal lányok flörtölgetnek az éltes „pénzeszsákokkal”… Sztem ez inkább mókás és szánalmas. (:

Kolomenszkoje

Szerdán (03.28.) hihetetlenül jó idő volt (napon 22 fok)! Kátyja rögtön meg is keresett az órák után, hogy van-e kedvem elmenni a Kolomenszkij parkba, ami a zöld metróvonal mentén található. Ez a moszkvaiak egyik kedvenc helye, sokan kijárnak ide kutyát sétáltatni; a szülők tologatják a kisbabákat a kocsiban, vagy rohangálnak a kis tipegők után; a helyi fiatalok sörös üvegekkel a kezükben bandáznak, no meg persze a szerelmes párok is itt andalognak…
Mi is élveztük a napsütést, és jó szokásunkhoz híven sok fényképet készítettünk. A Voznyeszenyije-templomot most újítják fel, így azt nem tudtuk megnézni, de más látványosságok is akadnak itt. A Kazányi Szűzanya temploma a XVII. században épült barokk stílusban, kék hagymakupoláiról már messziről fel lehet ismerni.
Nagy Péter faházát még az 1930-as években költöztették át ide északról. Hűen megőrizte Pétervár első faházainak jellegzetes vonásait, mi is bemehetünk a híres uralkodó egykori házába, és körülnézhetünk a korabeli bútorokkal berendezett szobákban. Na ez az, amit mi Kátyjával nem(!) tettünk meg, ugyanis a távolból nem keltette fel az érdeklődésem a kis faviskó, csak utólag vagyok ilyen okos, hogy már olvastam róla az útikönyvben. ((: hehe
Csodálatos panoráma nyílik a Moszkva folyó partjára és a városra. Egészen biztos vagyok benne, hogy még visszajövök ide, ha már kizöldültek a fák, és akkor nem hagyom ki Nagy Péter faházát sem. (;

Változások a 307-ben

Kis lakóközösségünk eléggé átalakult. Még nem írtam, de pár hete két korai lány költözött Paola mellé, aki viszont hétfőn (03.26.) átköltözött egy barátnőjéhez a 9. emeletre, ahol ketten fognak lakni. Hát ennél nagyobb szerencse nem is érhetett volna minket! Paola életvidám, kedves lány, de együtt élni vele… Rendetlen, trehány és a higiéniára igénytelen! Mindig beágyazatlanul hagyta az ágyát, mindent ráhányt, az asztalán is folyton kupleráj volt, a fürdőszobában napokig rohasztotta a lavórban a zoknijait, tusolás után nem mosta ki a kádat, teli volt hajjal és habmaradékkal! Arról már nem is beszélve, hogy nem sült ki a szeme, hogy a szobatársai rendet tartottak, ő meg szemétdombot csinált, pororoszlánok bandáztak az ágya alatt, és mondanom se kell, hogy amikor elment, itt hagyta a szemetét és az ágyát is bevetetlenül…
Nem tudom, hogy ennek „örömére” vagy mi okból kifolyólag, de költözésének estéjén a koreaiak meghívtak, hogy vacsorázzak velük. (: Ők mindig a földön ülve esznek, van egy kis étkezőasztaluk, egy tálból szedik az ételt a kis pálcikáikkal. Ezúttal is rizs volt, meg sertésragu elég csípős szósszal, ami azért igazán finom volt és zöldsaláta. (: Nekem adtak vizet is, meg kanalat az étkezéshez, mert a pálcikával nem ment. ((:
Megkértem őket, hogy írják le a nevüket, mert ugyan már egyszer megkérdeztem, de ezek teljesen idegen hangzásúak számomra, így nem tudtam őket megjegyezni. Szóval Sung min [szaunmin] 21 éves, Mi jin [midzsin] 20, és általában egy fiú is velük van, ő pedig 24 éves és Kyeung min [kjanmin] a neve. Ők tíz hónapra jöttek Moszkvában (szerencsétlenek…), de talán jobb is, mert orosz szakosak az egyetemen, de elég gyengén megy nekik.
Apropó nyelv! A koreai nyelv elég vicces hangzású, de azért nem „bántja a fülem”, ellentétben a kínaiak cincogásával, amitől a falnak megyek! Míg a kínaiak többsége ritka csúnya (néha szabályosan megijedek a folyóson!), a koreaiak helyesek. Majd készítek róluk fotót. (: Tehát igazán semmi kifogásom sincs lakótársaim ellen, és lehet hogy a közös vacsora a nyitás jele is egymás felé. The beginning of a beautiful friendship! hehe ((:
A másik újdonság, hogy Tuba kint maradt Törökországban, és csak május 10-én jön vissza! Ennek az az oka, hogy április végén lesz egy tíznapos ünnepség náluk, és ott fog dolgozni. Nem is hiszem el, hogy ennyire mázlista vagyok, van egy saját szobám, tévével ráadásul! ((: Kényelmesen elférek; mindent úgy találok, ahogy letettem; könnyen rendet tudok tartani; nyugodtan tudok tanulni; akkor hallgatok zenét, amikor akarok; nem ébreszt fel senki; szóval arany életem van! És már csak másfél hónap… (;

Matrjoska Múzeum

A hétvégén olyan szép idő volt, hogy az embernek esze ágában sem volt a kollégiumban maradni, menni vmerre, sétálni a városban! Na igen, de merre? Ilyen jó időben kár beltéri programot szervezni, parkban megint nem érdemes, mert még csupaszak a fák. Pénteken az óra után megkérdeztem Olga Nyikolájevnát, ő mit javasol. Ő a legkedvesebb, legsegítőkészebb tanárom, és most is számíthattam rá. (: Azt mondta, hogy érdemes elmenni a Puskinszkájá megállóig, majd onnan végig a Tverszkoj bulváron, útközben megnézni pár templomot, majd végül betérni a Leonytevszkij bulváron található Matrjoska Múzeumba. Pompás ötlet!
Így péntek délután (03.23.) el is indultam a belvárosba, ezúttal Béla volt a kísérőm. (: Bélával egy csoportban vagyunk, ő már elvégezte az ELTE-n a szociológia (vagy vmi hasonló) szakot, és kiutazott négy hónapra javítani az orosz tudását. Mivel nem hagyja magát lefényképezni, ezért röviden leírom, hogy néz ki. (: Alacsony, barna hajú, zöld szemű, szemüveges, és mindig hátizsákkal mászkál. Nyugodt, csendes természetű fiú, akinek elég sajátos, de jó humora van! Nagyon jószívű, ezt onnan tudom, hogy ha néha én is a menzán ebédelek, akkor ált. vele, és mindig nekem adja a desszertjének a felét. ((:
Szóval Bélával barangoltunk a belvárosban, 18.30 körül járt az idő, mire elértünk a múzeumhoz, ami 17 órakor már bezárt. ): Na sebaj, majd legközelebb! A közeli főutca (Tverszkaja) felé vettük az irányt, ahol beugrottunk a Moszkva könyvesboltba, és megvettem a Collins angol-orosz mini szótáramat!!! Egyszerűen imádom, az elöljárószavak használati eseteit részletesen ismerteti, helyenként az ember hasznos tudnivalókat is olvashat Oroszországról, a hátuljában pedig benne vannak a ragozási táblázatok, néhány rendhagyó ige ragozása (angol és orosz igék is), a számnevek és időhatározók, és néhány oldalon keresztül általános üzleti szavak, kifejezések is! Rendben, most azt gondoljátok, hogy lehet egy szótárért ennyire lelkesedni, de nekem a nyelvtanulás és fordítás nem csak kötelező feladatot jelent, hanem szórakozást is. (;
Még megnéztük a Vörös teret éjszakai kivilágításban, ahogy Béla még nem látta. Most már eljutottam oda, hogy nem számolom, hányszor jártam a Vörös téren, mert az ember jövet-menet megfordul itt, ha Moszkvában él, és újra és újra elámul, hogy milyen gyönyörű!
Másnap (03.24.) Kátyjával azért elmentem a Matrjoska Múzeumba, ami ugyan csak két teremből áll, de ingyenes és igazán szép népviseleteket, babákat lehet megnézni. A babák többsége az elmúlt években készült, nekem azok tetszettek legjobban, amik az orosz meséket, legendákat ábrázolták (pl. Ruszlán és Ludmilla, Hattyúk tava, Hókirálynő, az orosz Pinokkió és Kisgömböc történetét).

Madaras Teszkó (:

Moszkva történetében ez volt a legmelegebb március 21-e. Talán a tavaszi napforduló meg is hozta a jó időt, mivel az elmúlt pár napban valóban száraz és meleg idő volt, csak a szél kerekedett fel néha. (Pufi mellény rulez!)
Az óráink után közösen indultunk el Kátyjával vásárolni, és a jó idő örömére úgy döntöttünk, hogy nem a közeli Perekrosztok nevű üzletbe megyünk, hanem a város szélén lévő Achuan-ba, ami itt Asan néven fut, de nem feledjük, hogy helyesen ejtve: [ósan]. Hogy véletlenül se legyen félreértés: Madaras Teszkó. ((:
Három metrómegálló, majd tízpercnyi utazás az ingyenes buszjárattal, ami a Megához visz. Rengeteg márkabolt, gyorsétkezdék, no meg IKEA, OBI és Auchan. Valóban megéri kiutazni ide vásárolni, hiszen sokkal olcsóbb minden és hatalmas a választék. Minden kassza működik (csak sajnos kártyával nem lehet fizetni), és hétköznap nem is kell sokáig sorban állni. (:
Négy zacskónyi holmit vásároltam, és kevesebb, mint 6500 Ft értékű rubelt hagytam ott! Többek közt vettem két kis Genius hangszórót (150 rubel = 1088 Ft, most már nem 8 a szorzó, hanem 7,25); egy Moszkvás fotóalbumot, ami 200 db képet lehet beletenni; és 35 rubelért (= 240 Ft!!!) egy CD-t: Texas: The Greatest Hits. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretem a Texast, mivel olyan jó kis számokkal ajándékoztak meg minket, mint a Summer Son, I Don’t Want A Lover, Say What You Want, Inner Smile no meg a Black Eyed Boy. (; Talán nem meglepő, ha azt írom, most is épp ezt hallgatom. (:

Bajadér

Kedd este (03.20.) a Kreml színházába mentünk, ahol Ludwig Minkus, bécsi zeneszerző Bajadér című balettját néztük meg. A jegyeket még előző héten vette Kátyja a Bolsoj kasszájában, darabját 250 rubelért (= 1813 Ft). Most, hogy már van összehasonlítási alapom, határozottan kijelenthetem, hogy nekem azok a darabok tetszenek jobbak, amelyeknek a története izgalmas, fordulatokkal teli és legalább kicsikét hiteles, nem pedig az elcsépelt, csöpögős szerelmi történetek. A Bajadér pont nekem való, bár igazság szerint itt a szerelem a események mozgatórugója! (: Látványos díszletek, tetszetős jelmezek, táncjelenetek, ahol nem csak páran táncolnak, hanem egyszerre tízen, húszan is! Többek közt félmeztelen pasik is, hehe. (; Külön jó, hogy a nézőteret úgy alakították ki, hogy mindenhonnan jól lehet látni. Szóval nagyon jól éreztem magam! (: Ezúttal vettem programfüzetet is, így a fordításom alapján mesélem el Nektek a hindu táncosnő történetét.

Első felvonás

Indiában fiatal harcosok Szolor vezetésével tigrisre vadásznak, de mielőtt elindulnának az erdőbe, az ifjú harcos megkéri a fakír Magedaveját, hogy mondja meg Nyikijának, a hindu táncosnőnek, hogy várni fogja őt a templomnál.
Ezalatt Nagy Brahmin és a papok ünnepélyes szertartást tartanak a tűz tiszteletére, ahol fakírok és bajadérok szent táncokat járnak, köztük a gyönyörű Nyikija is. Elfeledkezve felszenteléséről és nőtlenségi fogadalmáról, Nagy Brahmin bevallja a lánynak, hogy szereti őt, és azt ígéri, India összes kincsét a lába elé hordja. Nyikija visszautasítja a főpap ajánlatát; sosem fogja őt megszeretni. Más bajadérokkal együtt Nyikija vizet ad a fakíroknak a szentelt kútból. Anélkül, hogy bárki is észrevenné Magedavejának sikerül elmondania a lánynak, hogy Szolor eljön őt meglátogatni, a hír nagyon boldoggá teszi a bajadért.
Nyikija alkonyatkor találkozik szerelmével. A fakír őrszemet áll a titkos randevú alatt, de Nagy Brahmin kihallgatja a szerelmesek beszélgetését. Szorol kész meg megszöktetni a lányt, aki egyetért, de azt kéri Szolortól, hogy előbb tegyen esküt hűségéről a szent tűznél. Szolor megteszi, amit a lány kíván tőle. A főpap éktelen haragra gerjed, és kéri az isteneket, hogy álljanak bosszút; szigorú büntetés vár az ifjúra.
Reggel Dugmanta rádzsa – a királyság feje – közli lányával, Gamzattival, hogy ma megismeri vőlegényét. A rádzsa hivatja a választottat, aki nem más, mint bátor harcos, Szolor. A rádzsa bemutatja az ifjúnak elbűvölő lányát, és bejelenti eljegyzésüket. A harcost rabul ejti a lány szépsége, de képtelen megfeledkezni Nyikijáról és a neki tett esküjéről.
Megjelenik Nagy Brahmin, hogy elárulja a rádzsának a szerelmesek titkát. Gamzatti érzi, hogy a pap érkezésének köze van közelgő esküvőjéhez, ezért kihallgatja a beszélgetést. Miután Dugmanta megtudja az igazat, megharagszik Szolorra, de nem változtatja meg döntését, hogy a lányát hozzáadja. A bajadérnak, akinek az ifjú esküt tett, meg kell halnia. Brahmin, aki riválisa megalázásában bízott, nem ilyen ítéletet várt. Azzal próbálja eltéríteni a rádzsát szándékától, hogy az istenek bosszúját jósolja a bajadér megöltése miatt. A rádzsa azonban nem kegyelmez.
Gamzatti megparancsolja szolgájának, hogy hozza elé a táncosnőt. Most már ő is látja, Nyikija gyönyörű és komoly vetélytárs. A rádzsa lánya beszámol a bajadérnak közelgő esküvőjéről, és meghívja őt, hogy táncoljon az ünnepségen, majd megmutatja a bajadérnak vőlegénye portréját. Nyikija tiltakozik: Szolor csakis őt szereti, és megesküdött neki, hogy örökké őt is fogja. A rádzsa büszke lánya azt követeli Nyikijától, hogy mondjon le Szolorról, de a bajadér inkább meghalna! Gamzatti ékszereket, drágaköveket ajánl fel neki, amiket a bajadér megvetéssel dob el, semmi kincsért nem válna meg szerelmétől. Haragjában Nyikija tőrével rátámad a rádzsa lányára, de a szolgálólány visszatartja őt. Gamzatti sem hajlandó lemondani vőlegényéről…

Második felvonás

A rádzsa palotája előtti kertben pompás ünnepség tartanak Szolor és Gamzatti eljegyzésének alkalmából. Nyikijának táncával kell szórakoztatnia a vendégeket. A lány azonban képtelen leplezni bánatát, nem tudja tekintetét levenni szerelméről.
A fakír egy virágkosarat nyújt át Nyikijának Szolor nevében. Boldogság és féktelen öröm hatja át a bajadér táncát, de váratlanul egy mérges kígyó bukkan elő a virágok közül és megmarja a lányt. Nyikija tudja, ki a felelős ezért – a rádzsa bosszúvágyó lánya. Nagy Brahmin oltalmat kínál Nyikijának, ha hajlandó őt megszeretni, de a bajadér biztos a harcos iránti szerelmében. Nyikija meghal, mire Szolor kétségbeesve elrohan az eljegyzési ünnepségről.

Harmadik felvolnás

Szolor vigasztalhatatlan, kínozza a bűntudat. Megparancsolja a fakírnak, hogy szabadítsa meg őt a kínzó fájdalomtól. Elkábulva a szentelt tánctól Szolor az álmok világába merül, ahol a sötétből árnyak tűnnek fel előtte. Hosszú úton ereszkednek alá a hegyekből a lelkek, akik közt Szolor megpillantja a gyönyörű Nyikiját…
A kábulatból felocsúdva, Szolor a templomhoz siet, ahol bűnbocsánatért esedezik az istenekhez, de már késő. A könyörtelen égiek megbüntetik őt, amiért elárulta szerelmét. Vihar támad és a villámok romba döntik a templomot, ahol az ifjú életét veszti.

Képeslap Ekkától

Kérlek Titeket, hogy aki megkapta a képeslapomat, az írjon kommentet ehhez a bejegyzéshez, köszi! (:
A képet Zsolti készítette nekem(!) az Egyesült Királyságban, thanks for it, Zs! (;

Városnézés Krisztivel

Vasárnap (03.18.) Krisztivel szerveztünk közös programot, ő az az orosz lány, akiről már korábban is írtam. Kora délután találkoztunk a közeli metrómegállónál, először úgy terveztük, hogy elmegyünk a Tretyakov képtárba, de miután megláttuk a kilométeres sort, úgy döntöttünk, inkább máskor nézzük meg. (;
A város szívében sétálgattunk, a Moszkva folyótól nem messze egy csatornát is építettek, amely fölött számos kis híd ível át. Elsétáltunk I. Péter kortárs műemlékéhez (1997-ben állították fel), ami egy kis szigeten magasodik. Krisztitől megtudtam, hogy a moszkvaiak nem rajonganak ezért a hatalmas szoborért, nem azért mintha nem lenne elég impozáns, hanem azért, mert eredetileg az Egyesült Államoknak szerette volna ajándékozni az állam, Kolombusz Kristóf, a kontinens felfedezőjének emlékére. Az amerikaiaknak viszont nem kellett, így a szobor most már nem Kolombuszt, hanem I. Pétert ábrázolja. ((: hehe
Ezt követően megnéztük a Megváltó Krisztus székesegyházat kívülről és belülről is. Valóban lenyűgöző, csodaszép, de az igazat megvallva, nekem már túl díszes, úgy mint sok más is ebben az országban…
Ezután elsétáltunk a Vörös térre, és bementünk a GUM-ba, ahol sikerült lencsevégre kapni Csiburáskát, aki eredetileg barna, és nem fehér, vagy lehet ez a téli bundája. (; Gondolom, Ti is rögtön a szívetekbe zártátok, hisz olyan ééédi! (:
Van egy jó hírem! Lehet, hogy hamarosan Ti is megismerhetitek Krisztit, ugyanis nyáron szeretne ellátogatni Magyarországra Ányjával és az ő testvérével. Két hetet terveznek eltölteni nálunk, de nem csak Budapestet, más városokat is szeretnének megnézni. Már alig várom, hogy megmutassam nekik, milyen gyönyörű kishazánk. (:

Giselle

Ezen a napon (03.16.) a Tavasz végre Moszkvában is megmutatta igazi arcát, az első nap, amikor tiszta kék volt az ég és csak bárányfelhőket lehetett látni. (Amikor ezeket a sorokat írom rá egy napra, már megint szomorúszürke az égbolt…)
Tuba ezen a napon utazott haza Törökországba, két hétre. Nem vagyok emiatt cseppet sem szomorú, mert tudom, hogy hamarosan visszajön, és nagyon boldog, amiért eltölthet egy kis időt a családjával és a barátjával. És azért sem bánom, mert így egy kicsit nyugodtabb lesz az életem, mármint ha szeretnék, akkor lehetek egymagam. Nem könnyű vkivel a hét minden napján non-stop együtt élni, otthon legalább hétvégén a saját szobámban lehetek, ami csak az enyém! Tuba nagyon aranyos, segítőkész, életvidám lány, szerencsés vagyok, amiért ő a lakótársam. A koliban sokan ismerik, és mindenki kedveli őt. Az viszont nehézséget jelent, hogy más ritmusban élünk, én szeretek éjfél és egy óra között lefeküdni, hogy másnap ne kimerülten menjek be az órákra, ő viszont ált. négy óra után fekszik le, másnap sokáig alszik, és az órái többségére nem jár be, mert vagy nem érdemes, vagy csak egyszerűen nem tud felkelni… Ez kellő toleranciával nem okoz gondot, és valóban nincs is ebből probléma, de azért nem könnyű, mindig arra figyelni, hogy „csak fel ne ébresszem a másikat”. Szóval jó lesz ez a két hét, és az is, ha visszajön. (:
Ez a nap biztosan emlékezetes lesz az életemben, hiszen először láttam klasszikus balettot! (A Szegedi Kortárs Balett előadásában már láttam Makón a Szent Iván éji álmot, ami hihetetlen jó volt!) Egy francia szerző, Adam darabját néztük meg Kátyjával és Péterrel, amelynek címe Giselle, és a jobb balettok közé sorolják. Mielőtt elmesélném, miről szól, azt is elárulom Nektek, hogy nem máshol néztem meg, mint a híres-nevezetes Nagyszínházban (Bolsoj)! A főépületet már harmadik éve tatarozzák, de van egy újépítésű terme, és ott folyamatosan mennek darabok. És az egész nem kerül többe, mint 20 rubel (=160 Ft), ugyanis a diákoknak az előadás előtt pár órával eladnak 40-50 állójegyet, és az előadás kezdetekor el is foglalhatjuk a kimaradt helyeket a kakasülőn. (;
Giselle a gyönyörű fiatal lány az erdőben él szüleivel. Egy nap találkozik a gróffal, aki álruhában járja a közeli erdőt. Rögtön egymásba szeretnek, pedig a gróf már eljegyezte egy nemes lányát. Később a menyasszonyt is megismerjük, aki édesapjával és udvartartásával épp ezen az erdőn halad át, és Giselle-ék házánál állnak meg pihenni. A háziak vendégszeretetét azzal hálálja meg az úrhölgy, hogy a lánynak ajándékozza nyakláncát (az első felvonás első felében ez a legnagyobb(!) esemény, a lány édesanyja, barátnői mind ezt a nyakláncot csodálják).
Az igen jóképű vadász gyerekkora óta ismeri a Giselle-t, és gyengéd érzelmek fűzik hozzá, de a lány csak barátságot érez iránta. A vadász szörnyen féltékeny, és amikor megtudja, hogy Giselle szerelme nemesi származású, feltárja a titkot a lány előtt. A kezdeti megdöbbenés és hitetlenkedés után a vadász megfújja a kürtöt, amire előjönnek a házikóból az ott hűsölő nemesek. Ekkor a gróf is a színen van, így rögtön kiderül az igazság. A lány rettentően elkeseredik, még az értékes ajándékot is odahajítja a menyasszony lába elé (Te jó Ég, a nyaklánc!). Giselle hosszas vergődés után a földre zuhan, megszakad a szíve…
A második felvonás szintén az erdőben, ezúttal a lány sírjánál játszódik. A sírt erdei tündérek őrzik, akik maguk közé fogadják Giselle-t is. Éji táncukat lejtik a tündék, amikor megérkezik az elkeseredett vadászt; először nagyon megrémül, de a hajadonok lelkei táncra csábítják, és ezzel a férfi halálos ítéletét írja alá, mert aki táncol velük, annak meg kell halnia! Így hamarosan elbúcsúzunk kedvenc szereplőmtől… Hamarosan megérkezik a gróf is, aki egy csokor fehér virágot hoz a lány sírjára, megjelenik előtte Giselle, és táncolni kezdenek. A többi tünde figyeli őket, majd ők is táncolni akarnak az ifjúval, és végül megölni őt… A lány félti szerelme életét, és kéri a többieket, hogy vele ne táncoljanak, így megmenti kedvesét, akivel ugyan nem élhet együtt a másvilágon se, de tudja, életben van…

Egy jó kis nap

A keddi szabadnapomat kihasználva (03.13.) elmentünk Tubával a Proszpekt Míra nevű megállónál lévő könyvpiacra. Ő több könyvet is vett, én nem tervezek könyvvásárlást, legfeljebb egy egynyelvű szótár érdekelne. Minden esetre Apának vettem két újságot, az orosz vadászlap, Ohota két tavalyi számát, teli van gyönyörű képekkel, fegyverismertetőkkel, még vadászautók is vannak benne, de nem is ez a lényeg, hanem amit utólag fedeztem fel, hogy az egyik újságban 8 oldalas összeállítás van a magyar vadászatról! Ezt hamarosan le is fordítom, mert kíváncsi vagyok, mit írnak Rólunk. (:
Hazafele menet pedig sikerült abba a vagonba beszállnunk, ahol az egy metrószerelvényre jutó jó pasi ült!!! Magas szőke srác, fekete sportcipőt, farmert és vagány sötétbarna dzsekit viselt. Hosszabb egyenes haj, kék szemek, szép orr és borosta. (: Ugyan nem a szőkék az eseteim, de ez a srác vitathatatlanul vitte a tíz pontot! (;
A koliban pedig nagy meglepetés ért minket, ugyanis kicserélték a vécét, és a csap sem folyik már! Sajnos, korai volt az öröm, mert most hallom, hogy nagyon hangos és víz is folyik belőle… Na jó, semmi sem lehet tökéletes, de azért ez egy jó kis nap volt. (:

- A képek a város főutcáján (Tverszkaja) lévő elit üzletben készültek, ahol ugyan vásárolni nem érdemes, de szétnézni mindenképp! -

Bejrút kávézó

Megígértem Nektek, hogy ha lesznek képek, akkor bemutatom a Bejrút kávézót, mellesleg Bejrút Libanon fővárosa, jó tudni. (:
Kátyjával délután sétálgattunk a belvárosban, megnéztük a polgármesteri hivatalt és a város alapítójának, Jurij Dolgarukijnak a szobrát. Majd elmentünk a Bejrútba, ahol Tuba már várt minket néhány barátjával. Igazán szép a hely, nagyon díszes, de mégsem túlzottan! Mindenütt viola, vörös és arany színek pompáznak. Külön tetszik a helyben, hogy félóránként van műsor is, ezúttal Ti is megnézhetitek a táncos lányt. (:

Izsmájlovszkij piac

Másnap (03.09.) Tubával vágtunk neki a városnak. Még nem írtam, de Tuba hamarosan hazautazik, márc. 16-án, és 30-án jön vissza, ezért lázas ajándékvásárlásba fogott. (: A Pártizanszkaja megállóhoz közel esik az Izmajlovszkij Park, amitől nem messze egy piac is található.
Kisebb vagyont lehet itt elkölteni, Tuba vett egy tucat matrjoska babát, kicsiket és nagyokat egyaránt, kulcstartókat, gyapjúsálakat, képeslapokat, egy pakli kártyát Moszkva nevezetességeivel. Én is költöttem kicsit a pénzem, vettem egy bőr pénztárcát, képeslapokat (amiket hétfőn fel is adok, remélem, nem telik pár hétnél hosszabb időbe, amíg megérkeznek, légyszi, jelezzetek vissza, ha megkaptátok), na jó, vettem egy Fabergé stílusában készült medált is…
Matrjoska babát egyelőre nem vettem, magamnak nem is akarok, mert van egy otthon, annál szebbet nem hiszem, hogy találnék. (: Viszont szeretnék egy olyan tízdarabos babát, ami Oroszország régi és mai vezetőit ábrázolja és egy Csiburáskát! Csiburáska engem medvére emlékeztet, úgy néz ki, mint Moncsicsi, azzal a különbséggel, hogy neki lapátfülei vannak. ((:
Hazafele menet meg is vacsoráztunk az egyik kedvenc helyemen. Vajon kitaláljátok, hol? (: Segítségképp beteszek egy képet, amin én vagyok – ezekkel a copfokkal úgy nézek ki, mint egy tehenészlány! ((: hehe

Kátyjával a Vörös Téren

Itt az ideje, hogy bemutassam Nektek Kátyját. (: Ezt azért tartom fontosnak, mert nagyon kedves és szimpatikus lánynak találom, és valószínűleg a jövőben több időt fogok vele tölteni. Röviden a családját is bemutatom, azért mert sztem nagyon érdekes, de ezt Ti magatok is eldönthetitek.
Kátyja édesapja félig magyar, félig szlovák (azt hiszem, a nagyszülők kecskemétiek), édesanyja pedig orosz (kirgiz vér folyik az ereiben (: ); mindketten orvosok és Lengyelországban ismerkedtek meg gyakorlaton. Milyen romantikus. (: Öt gyerekük van, közülük Kátyja a legidősebb (28 éves), ő Léván született és Pozsonyban tanult, ill. most már tanít! Gimnáziumban szlovák nyelvet, irodalmat, nyelvtant, történelmet; egyetemen pedig orosz nyelvet. Ő most a doktorijára készül a Puskinban. 3 öccse van és 1 húga: Anton informatikus, Pável orvos, Mária konzervatóriumban tanul forte pianón, a legfiatalabb öccse, Péter (22 éves) pedig szintén Moszkvában tanul egyetemen, őt valószínűleg lesz is alkalmam megismerni. (:
Ez a hétvége elég hosszúra sikeredett az Oroszországban élők számára, ugyanis itt március 8-a – Nőnap, nemzeti ünnepnek számít. Ezért kiadták a csütörtököt munkaszüneti napnak, és pénteken sem volt tanítás. Azt gondoltam, nagyon unalmas lesz ez a 4 nap szünet a koliban, de mekkorát tévedtem!
Csütörtökön (03.08) délután összefutottam Kátyjával a folyosón, mondta, hogy épp a Vörös Térre mennek, van-e kedvem velük tartani? Naná! Gyors öltözés, és irány Moszkva szíve! De beszéljenek magukért a képek, most nem lesz fukar velük. (:
1. kép: Kátyja és Hanka a Tretyakovszkaja metróaluljárójában. Mint már említettem, itt nem kopárak a metróaluljárók; csodaszépek, külön képeslap sorozatot is készítettek róluk, amit már meg is vettem. (:
2. kép: Alighogy kiértünk az aluljáróból, egy kisebb tömegre lettünk figyelmesek. Az emberek nem mást vettek körbe, mint Lenint! Na jó, csak imitátor, és később a cár is befutott. ((: hehe
3. kép: Ez már a Kreml fala és bástyái, bámulatos!
4. kép: Kátyja a sétányon, már kigyúltak a város fényei.
5. kép: Én a Vörös Téren! A háttérben a Vaszilij Blazsennij székesegyház, Lenin mauzóleuma és a Kreml egy tornya látható.
6. kép: A jobb oldalon látható épület a Történelmi Múzeum, monumentális!
7. kép: És abban a pillanatban felragyogott a tér, pontosabban a GUM, a hatalmas bevásárlóközpont.
8. kép: A kedvencem: Minyin és Pozsárszkij vezér műemléke a székesegyház tövében.
9. kép: Visszapillantás a hídról a térre.
10. kép: A Kreml fala, bástyái, és a dóm aranyos kupolái, mindez tükröződve a folyó színén!
Igen, azt hiszem, „beleszerettem” Moszkvába, most már nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért itt lehetek és láthatom mindezt! Egy élet is kevés, nem hogy három hónap megismerni ezt a várost, a világ egyik legszebb fővárosát. (:

Nyelvi fejlődésem

Amikor kijöttem, akkor nagyon alábecsültem az orosz szóbeli nyelvtudásomat, ez félig tudatos is volt, hogy ne érjenek nagyon rosszul a kezdeti nehézségek. Az első pár napban valóban elég nehezen tudtam összeszedni a gondolataimat, de ezt részint a kimerültségnek tudom be. (:
Ha oroszokkal beszéltem, rögtön megdicsértek, hogy milyen jól beszélek, ez ált. meglepett… Később megkérdeztem Kátyját, ő mit gondol erről? (Vele voltam egyszer kirándulni, hamarosan bemutatom Nektek, de egy másik bejegyzésben.) Kátyja édesanyja orosz, édesapja pedig félig magyar, félig szlovák. Kátyja magyarnyelvű óvodába jár, ezért magyarul (is) elég jól beszél, de mi oroszul beszélgettünk, csak néha használtunk angol, vagy magyar kifejezéseket.
Ő azt mondta, hogy jól beszélek, szabályosan ragozom a mellékneveket és főneveket (igen, nem kevesebb, mint másfél évembe telt, hogy készség szinten elsajátítsam a ragozást!), csak a szókincsemet kellene bővítenem. Ezért azt tanácsolta, beszéljek sokat. (: Vele például szeretnék, mert ő helyesen és szépen beszél.
Tuba hiába van kint már több hónapja, és szerezte meg Törökországban az orosz nyelvtanári diplomát(!), nem beszél túl jól. Ez azért van, mert szinte mindig törökökkel van. Sok nyelvtankönyvet vesz, Törökországról szóló orosznyelvű útikönyveket, és olvasókönyveket, ez nem elég, az embernek magának kell összetenni a mondatokat, és használni őket!
Érdekes az is, hogy napról napra több szót tudok felidézni, amiket valaha megtanultam. (Pszichológiából tanultam, hogy amit egyszer az ember megtanult, ott van elraktározva az agyában, csak megfelelő kódolással lehet előhívni. (: ) Például egyik nap elgondolkoztam azon, hogy is van oroszul a Hattyúk tava, és akkor nem jutott eszembe, rá két napra pedig rögtön kimondtam! A kódolás… (:
Két hét után pedig azt vettem észre, hogy sokkal több mindent megértek, ha anyanyelvieket hallgatok, vagy a tévét nézem. Esténkét vagy megnézek egy filmet, vagy előveszem az órai jegyzeteim és olvasgatok, szótárazok. Most viszont lenézek a bárba kicsit, mert Tuba „rám parancsolt”, meg amúgy is, mindenki ott van. (:

Orosz ételek 2.

Ez alkalommal egy hagyományos orosz étellel indítok.
Pelmeni (пелмены): darált hússal töltött kis tésztafalatok. Én eddig csak a menzán ettem ilyet, ahol elég száraz volt, és még a tejföl sem javított az ízén, amiből az oroszok ált. minden ételhez, leveshez hozzácsapnak egy kanállal. (:
Saurma: ez a gyros orosz megfelelője. Vékony pitába teszik a húst és a káposztát, és ezt összetekerik, nem nagy szám.
Gurjevszkaja kása (гурьевская каша): enyhén édes ízű tejbegríz, amire szórnak kis kekszdarabokat és mindenféle finomságot: én darált dióval és erdei gyümölcs dzsemmel ettem, nyami…
Képzeljétek, hogy jártam ma (03.07.) a vásárlásnál! Vettem egy doboz lágysajtot (háromszög alakút), a boltban nem néztem meg alaposan, hogy milyen ízesítésűek, csak azt láttam, hogy van közte gombás is, meg a moszkvai tejgyárban készült. A koliban olvastam el, mik vannak benne: a gombás klasszikus, de a többi! Az egyik csokoládés sajt, a másik két fajta elnevezése pedig: „Borostyán” és „Barátság”. Pfff! A csokisat már megkóstoltam, és olyan mint a csoki krém, a többit későbbre tartogatom, tudjátok, meglepetés a hűtőben, jobb, mint a Kinder Surprise! ((:

Mert megérdemlem!

Nőnap közeledtével ez a bejegyzés „szerény személyemről” és külső megjelenésemről fog szólni. (: Beteszek egy képet is, hisz úgyis rég láttatok már, és belőlem sosem elég. ((: hehe
Azt még otthon eldöntöttem, hogy itt veszek magamnak bőrcsizmát, ami sikerült is! Az egyik tanárnőm ajánlotta az ECONICA cipős boltot, ahol most nagyon jó akciók vannak. A választásom egy Aragona márkájú olasz fekete bőrcsizmára esett, ami belülről szőrmével bélelt és kívülről levelek díszítik (ami sajnos, a képen nem látszik). És mindez csak 990 rubelért (=7920 Ft)!
A másik szerzeményem pedig egy régóta áhított nyaklánc! Rózsakvarcból készült, és tökéletesen illik a kedvenc fölsőmhöz. Ez pedig 200 rubelbe (=1600 Ft) került. Hisz vásárolni tudni kell, jó áron és jó minőséget, meg amúgy is, mert megérdemlem! ((:
Egy másik szenvedélyemnek is hódoltam, ez pedig a krimik világa nyelvtanulással egybekötve! Moszkvában minden metrómegálló aluljárójában lehet venni DVD-t 120 rubelért (=960 Ft), és egy darabon ált. 8 film van! Az egyik tanárunk ajánlotta is, hogy vegyünk, hisz így szórakozva sajátíthatjuk el a nyelvet. A Poirot teljes szériája is megvan, 4 DVD-n, aminek meg is vettem az első darabját! Ezen 7 rész található, köztük az Öt kismalac, Az eltűnt szakácsnő esete és a Halál a Níluson. Otthon már úgyis láttam minden részt legalább kétszer, ha nem háromszor, így azt hiszem, nem lesz problémám a sztorik megértésével! ((:

Modern Történeti Múzeum

A múzeum első termében az orosz állami jelképekkel ismerkedhet meg a látogató, amik egyszerre tükrözik a múltat és a jelent. Érdekesség, hogy a kétfejű sas volt az ország címerállata, amit 1917-ben a Petrográdi Albizottság küldöttei Makszim Gorkij vezetésével fogadtak el. A mai címerképet, nemzeti lobogót és az Orosz Föderáció himnuszát a jelenlegi elnök, Vlagyimir Putyin törvényesítette 2000. dec. 25-én.
A következőkben Oroszország 1856-1880-as évek közti politikatörténetéről van szó. Míg az európai országokban kiépültek a fejlődő demokráciák és a kapitalista gazdaságok, addig Oroszországban fenntartották a korlátlan bürokráciát, az államalapú társadalmi rendszert és a jobbágyságot. Folyamatosan gyengült pozíciója Európában és a Krími-háborúban is vereséget szenvedett. A kiállítás bemutatja az 1860-80-as évek különböző forradalmi csoportjait, azoknak vezetőit, akik igyekeztek az országot a radikális változások útjára irányítani.
Az 1880-as évektől a XX. sz. elejéig az ország fejlődött mind gazdasági, szociális és politikai szempontból. Jelentős népességnövekedés (a XIX. sz. közepétől a végére 74 millióról 128 millióra nőtt a lakosság száma), hirtelen gazdasági fejlődés, technológiai haladás, az ipari forradalom véghezvitele és felgyorsult városiasodás jellemezte ezt az időszakot. Bár ezeket a sikereket csak drága áron érték el: az életvitel drasztikusan megváltozott, milliók jutottak csődbe és számos parasztot kényszeríttetek arra, hogy elhagyja faluját és bérmunkásnak álljon.
A XIX. sz. második felének szociális, gazdasági és politikai reformjai döntő fontosságúak voltak Oroszország történelmi fejlődésében, ami felvirágoztatta a kulturális, tudományos életet is. Magas színvonalú volt az oktatás, érdemes megemlíteni Besztucev-Rumin történelemprofesszor nevét, aki lehetőséget ajánlott a nőknek, hogy továbbtanulhassanak az elemi után (az egyetemekre továbbra sem vettek fel nőket). A kiállítás nemcsak a „magas” művészetet mutatja be, hanem a népszerűt is: a fesztiválok hangulatát, a cirkuszok világát, megtekinthető például egy Petruska baba (az orosz Paprika Jancsi), aki az emberek hőse volt, az igazságtalanság ellen harcolt. (:
Az 1904-05 között zajló orosz-japán háború nagy veszteségekkel járt (400 ezer: halott, sebesült, rab), ami kedvezőtlenül hatott az ország gazdaságára, destabilizálta a társadalmat, és az 1905-07-es forradalom egyik előzményének is tekinthető.
A kiállítás bemutatja az 1905-07 közti legfontosabb forradalmi eseményeket, így például Majkovszkij „Január 9-e” c. festménye a „véres vasárnapot”, amikor a fegyveres erők tüzet nyitottak a békésen demonstrálókra. A tárlat bemutatja a közép- és jobboldali pártokat: az Alkotmányos Demokrata Pártot („Kadétok”) és az Október 17-e Pártot („Oktyábristák”). Történelmi kompozíció mesél a Romanov-ház (az orosz cárok utolsó dinasztiája) 1913-as 300. évfordulójáról.
A tárlat egy része Oroszország I. világháborúba lépéséről emlékezik meg (1914. aug.). „Az orosz katonák” c. felnagyított fénykép nagyon megindító. Az 1915-16-os katonai vereségek, a növekvő gazdasági és politikai krízis, a társadalmi stabilitás hiánya és az uralkodó családon belüli konfliktusok voltak a kiváltó tényezői az új forradalmi hullámnak.
Az ideiglenes kormány nem tudta kielégíteni az emberek igényeit, és a társadalmi szerkezet megújításának lehetősége elbukott. A Bolsevik Párt Lenin vezetésével kézzelfogható és népszerű intézkedéseket ajánlott: véget vet a háborúnak, földet ad a parasztoknak, lehetővé teszi a dolgozók számára az ipari szféra irányítását. A párt tekintélye és befolyása rohamosan megnőtt 1917 nyarán. A vörös csillag, a Bolsevik Párt legdramatikusabb forradalmi jelképe áll a kiállítás középpontjában.
A múzeum következő termei a polgárháború idejét (1918-22) mutatják be, az I. világháború utáni nemzetközi helyzetet, az idegen beavatkozást, a Vörös és az Önkéntes seregek létrehozását, a Vörös és Fehér Terror politikáját, a fegyveres akciókat, a Fehér Mozgalom leverését és a Komintern működését. Tombolt a polgárháború, ezért különleges intézkedéseket kellett hozni, hogy a központi ellenőrzést a gazdaság minden szférájába bevezethessék. Az 1921-29 közti időszak az Új Gazdasági Politika néven vált híressé. A NEP, amelyet 1921 tavaszán vezettek be a Bolsevikok - későbbi stratégiájukká vált - drasztikus intézkedéseket kínált a gazdasági válság leküzdésére. A NEP kezdetben pozitív eredményeket hozott, így például újjászervezték a belföldi piacot és fejlődött az agrár és az ipari szféra közti együttműködés is. Vlagyimir Lenin, az első szocialista állam megalkotójának halála a rendszer átalakulását is eredményezte.
Az 1930-as éveket Sztálin osztatlan hatalmának erősödése és az irányított tervgazdaság bevezetése jellemezte. Az első ötéves terv teljesítésével elérték, hogy a Szovjetunió gazdaságilag függetlenné váljon és a világ gazdasági termelésében a második helyet foglalja el. Több mint 9000 vállalat jött létre, amelyek többsége a nehéziparhoz tartozott. A mezőgazdaságot erőszakkal kollektivizálták, kiiktatták a kulákokat (gazdag, tehetős parasztok) és végleg stabilizálták a kolhozokat (a kollektivizálás alatt létrehozott termelőszövetkezetek). Ebben az időben a gyárak élmunkásait (Sztahanovisták) kitüntették. A sikeres gazdasági fejlődés lehetővé tette, hogy az országban erős hadiipar épüljön ki.
Az 1930-as évek az orosz politika- és társadalomtörténet legtragikusabb idejét jelentették. A tömeges elnyomás a társadalom összes rétegét érintette, minden állami szervezetet és magánvállalatot. Egyes kiállítási tárgyak szemléltetik, milyen volt az élete a gulágokba deportált elítélteknek. A társadalom új hősei a dolgozók, a kolhoznyikok, a pilóták és a sarkkutatók lettek.
A következő termek kiállítási tárgyai a Nagy Hazafias Háborút mutatják be, a szovjet nép diadalát a fasizmus felett, a Vörös Hadsereg győztes csatáit 1942-45 között, beleértve a Leningrádot körülvevő blokád áttörését, a sztálingrádi és kurszki csatát; Ukrajna, Belorusszia és az európai országok felszabadítását, a „berlini vihart” és a Japán feletti győzelmet. A kiállítás nem csak a háborús hősöknek állít emléket, megemlékezik a gazdasági támogatásról és a személyi állományról, a „házi frontról”, ami a sereg kimeríthetetlen remény- és bátorságforrása volt.
Kiemelik a Hitler-ellenes koalíciót, a szövetséges hatalmakkal való együttműködés és az összehangolt katonai akciók fontosságát. A II. világháborúban 27 millió szovjet adta az életét a győzelemért, az ország elvesztette nemzeti vagyonának egyharmadát. A kiállítás utolsó tárgyai mégis az ünneplésről szólnak, az 1945. jún. 24-én Moszkvában tartott Győzelmi parádéról.
Miután a Szovjetunió és a Szövetségesek legyőzték a náci Németországot és a harcias Japán, ők határozták meg a háború utáni világrendet. Az ország kidolgozta és véghez vitte a szovjet nukleáris tervet, amely mégis az USA nukleáris monopóliumával zárult le 1949-ben.
Sztálin halála után jelentős változások mentek végbe a Párt vezetőségében, az emberek különbözőképpen reagáltak a „a nép atyjának” halálára (1953-61 közti időszak).
1953. augusztusában meghirdették a mezőgazdasági reformot, ami az állam legfőbb prioritásává vált. Az agrárszféra és a használati cikkek termelésének fejlődése következtében megnőtt az emberek életszínvonala. A XXII. Kongresszus (1961) jóváhagyta a Párt Harmadik Programját, ami a kommunista rendszer elkövetkezendő 20 évben való kiépítéséről szólt. A kommunista Erkölcsi Kódex idézi fel, hogyan töltötte el az emberek lelkét a helyreállítás iránti lelkesedés és a remény.
A Szovjetunió külpolitikája kapcsán kiemelik Nyikita Hruscsov történelmi jelentőségű látogatását az Egyesült Államokba (1959), és szó van a világ kommunista nemzetközösségének konszolidálásáról és a különböző politikai berendezkedésű országok békés együttélésének alapelveiről.
A Szovjetunió jelentős eredményeket ért el az űrkutatás, a nukleáris technológia és repülőgép tervezés területén. A korszak legfontosabb tudományos-technikai előrelépése az volt, amikor 1957-ben fellőtték az űrbe az első mesterséges holdat, a Vosztokot. Bemutatják az első asztronauta, Jurij Gagarin kabátját és sapkáját és egy preparált kutyát szkafanderben. (:
Az ország kiemelkedő sikerei az űrkutatás területén megnövelték a közhangulatot és kedvező körülményeket teremtettek a kulturális fejlődésnek is. Az „enyhülés” a kulturális életben ellentmondásos volt és eléggé korlátozott. Míg Hruscsov külön engedélyével megjelenhetett Szolzsenyicin „Iván Deniszovics életének egy napja” c. könyve, addig Borisz Paszternákot keményen kritizálták, mivel ki merte adatni külföldön a „Doktor Zsivágót”. A Kis és Nagy Színház mellett kép új épült, a Kortárs 1957-ben nyílt meg, amit 1964-ben követett a Taganka dráma és komédiaszínház. Mindkettő hihetetlen népszerűségnek örvendett.
A kiállítás utolsó termei közül az egyik az 1964-85 közti időszakot mutatja be, a szocialista rendszer kiépítését és a növekvő krízishelyzetet. 1964-ben Leonyid Brezsnyevet választották meg a Szovjet Kommunista Párt központi bizottságának első titkárává. Ő lett az atyja a gazdasági reformnak, ami az ipari termelésben 50%-os növekedést eredményezett, kb. 1800 nagyvállalatot alapítottak, a mezőgazdasági termelés pedig 21%-kal nőtt meg. A „szocialista nemzetközösség” fontos politikai, gazdasági és katonai erővé vált.
Az éra elején jelentős változások mentek végbe a Szovjetunióban mind politikai, szociális és gazdasági értelemben, a reformok az 1985-ben megválasztott Mihail Gorbacsov nevéhez fűződnek. A korszak elnevezése, „peresztrojka” (átszervezés, átépítés), ami arra utal, hogyan tért át az ország az irányított gazdasági rendszerről a piacgazdaságra.
A tévéprogramokból („Látomás”, „Az ötödik kerék”), a rádióállomások műsoraiból („Moszkva hangja”, „Európa plusz”) és az újságokból („Az ötödik szeglet”) származó források azt bizonyítják, mennyire megnőtt a tömegmédia befolyásoló ereje.
Külpolitikájában az ország az „új politikai gondolkodásmódot” követte. A Szovjetunió első (és egyben utolsó) elnökét, Borisz Jelcint 1990-ben választották meg.
Az utolsó terem az 1992-2000 közti időszakról szól, az Orosz Föderációban zajló politikai és gazdasági reformok időszakáról, amelyeket az elnök, Jelcin és a miniszterelnök, Gajdár vezettek be 1991 októberében: az árakat liberalizálták, az állami vagyont magánosították és áttértek a szabad piacgazdálkodásra. Ez a politika „sokkterápia” néven vált ismertté.
1991. dec. 8-án Oroszország, Ukrajna és Belorusszia vezetői bejelentették a Szovjetunió megszűnését és a Független Államok Közösségének létrehozását.
A jelenlegi elnököt, Vlagyimir Putyint 2000-ben iktatták be tisztségébe.
A teremben helyt kap a sport és a kultúra is. Bemutatják a 2000. évi Sydney-ben tartott Olimpián részt vevő orosz csapat egyik nőtagjának felszerelését. A kortárs képek pedig a modern társadalom problémáira világítanak rá, a városisodott világban élő ember elszigeteltségére, magányára.

Mu-Múzeumban (:

Szombaton (03.03.) ismét múzeumban jártam. Ezúttal egy kisebb magyar csoporttal és három orosz lány társaságában, őket láthatjátok a képen is (balról jobbra): Ányja, Karina és Krisztina. Ők szintén a Puskin Intézetben tanulnak, és a mi nyelvóráinkra szoktak bejönni gyakorlatra. Olyan kedvesek voltak, hogy felajánlották, a hétvégén elvisznek minket várost nézni. Elég rossz idő volt, ezért a szabadtéri nézelődés helyett a múzeumlátogatás mellett döntöttünk.
A Modern Történeti Múzeum a Tverszkaja megállóhoz van közel. A kiállításról és a XIX-XX. századi orosz történelemről a következő bejegyzésemben fogok hosszan és részletesen írni (csak történelmet kedvelőknek ajánlom!). A tárlaton összegyűjtött angol nyelvű tájékoztatólapokból írom a beszámolómat, már majdnem kész, de egy kicsit még várnotok kell rá. (: Jó szokásomhoz híven megint gyorsabb tempóban jártam végig a termeket és egymagam. Csak a tanárnőmet hiányoltam magam mellől, aki a történelmet és az orosz nyelvet tanította nekem, vele sokkal érdekesebb lett volna. (:
A kultúrprogram után a közös vacsora mellett döntöttünk. Mivel a McDonalds’ tele volt (érdekesség, hogy Ororszországban nincs Burger King és Don Pepe, itt a Meki egyeduralkodó!), a Fridays’ pedig túl drágának bizonyult, a Mu-Muba mentünk. (: Ez egy étteremlánc, ami csakis Moszkvában található meg; házias ízei és elfogadható árai miatt igen népszerű. Azt hittem, a Mu-Mu csak fantázianév, de a logó egy aranyos boci, és az étteremben tehénfoltos székek és étkészlet van! Sztem Ti is odalennétek érte! ((:

Ahogy érzek…

Nagyon szépen köszönöm, hogy ennyien olvassátok a blogom, sokat jelent, hogy kapom ezeket a visszajelzéseket. (: Kicsit meglep, hogy mindenkinek az jön le, hogy mennyire jó itt nekem, mivel én sokszor nem így érzem… Ahogy Michelle Branch is énekli: „So lonely inside, so busy out there…” [Annyira magányos belül, annyira elfoglalt kívülről].
Nagyon hosszúnak érzem ezt a három hónapot (amiből két hét már el is telt (: ), de tudom, hogyha már rászántam magam, hogy ennyire messze elutazok, akkor legalább ilyen időtartamra éri meg kijönni. Minden azon múlik, hogy mennyire tudom ezt az időt kihasználni, ezért igyekszem heti 3-4 alkalommal kimozdulni, megnézni vmi nevezetességet (mert bőven van mit), megismerni vmennyire a várost, és nagyon-nagyon(!) sokat tanulni, a nyelvet első sorban, és az ország történelmét, kultúráját, szerepét a világgazdaságban. (:
Igazság szt. kicsit „antiszoc” lettem, a többiekkel ellentétben nagyon ritkán járok le a bárba. Ennek az az oka, hogy egyrészt nem tetszik, másrészt nem akarok ottani fogyasztásra költeni, harmadrészt pedig semmi kedvem ülni a tömény cigifüstben… Talán nem fordítok elég energiát az ismerkedésre, de nem tartom fontosnak, hogy sok barátot szerezzek itt, akiket aztán valószínűleg soha nem látok viszont, csak annál nehezebb lenne a búcsúzás.
Amikor otthon voltam, azt gondoltam, milyen jó, hogy eljöhetek; most meg már bánom, hogy nem otthon vagyok. ): Hisz mindenki ott van, akiket szeretek: a családom, a bátyám, a barátaim, a kutyám… Magyarországon meg van mindenem, a szerelmet meg nem itt akarom keresni, meg amúgy is, a médiasztárokat leszámítva egy metrószerelvényre jut egy jó pasi, és az is általában nem abban a vagonban van, amelyikben én. ((:
Végül megint egy dalrészlet, ezúttal Ákostól: „Csak kérdezed magad, hogy mire vagy jó?”. Úgy gondolom, ezért vagyok itt, hogy ezt megtudjam…

Keleti Népek Művészetének Múzeuma

Még mindig a keleti témánál maradva, ez a bejegyzésem egy múzeumról fog szólni, ahova csütörtökön (03.01.) vitték el a teljes magyar csoportot. A fárasztó utazás és két kísérőnk rövid eltűnése után (azt hitték a fiatal tanárnőcskék, hogy a kb. ötvenfős csoport gond nélkül követi őket…) el is döntöttem, hogy ez volt az utolsó(!) alkalom, hogy a teljes magyar csoporttal bárhova is elmentem, mert semmi kedvem ennyi emberhez alkalmazkodni!
A múzeum a Tvergovszikj bulváron található, nem messze a piros vonalon lévő Bibliotyéka Lenina megállótól, ill. a kék vonalon lévő – korábban már említett – Arbatszkaja metrómegállótól. Az állami múzeumot 1918-ban hozták létre, a FÁK országain belül egyedülállónak számít a keleti országok művészetét bemutató gyűjteményével.
A múzeum kollekciója állami alapítványok segítségével és magánszemélyek (pl. Sukin) felajánlásaiból gyűlt össze. Mikor 1919-ben megnyílt az első tárlat, még csak kínai, japán, indiai és iráni műtárgyakat tekinthettek meg a látogatók. Mára a gyűjtemény darabjainak száma 60 ezerre bővült, és bemutatja Közép-Ázsia, Kazahsztán, a Kaukázus népeinek, India, Srí-Lanka, Nepál, Kína, Korea, Japán, Tibet, Mongólia, Irán, Törökország, az arab országok (Irak, Szíria), Vietnam, Indonézia, Burma, Afrika (Guinea, Sierra-Leone) országainak kultúráját. Ezek közül a legbámulatosabb a kínai gyűjtemény, és nekem nagyon tetszettek a mongol kiállítási tárgyak is, a misztérikus maszkok és egy fantasztikus madár, Garuda rézszobra, ami úgy néz ki, mint vmi aljas kobold. ((:
Továbbá megtekinthető Nyikolaj Konsztantyinovics Roerich (XIX-XX. sz.) kollekciója; a művész képein a keleti tájakat örökítette meg, a hegyeket szinte térben látja az ember! Annyira megtetszett a stílusa; erős, kifejező színei, hogy úgy döntöttem, ha egyszer megengedhetem magamnak, akkor veszek egy Roerich képet. (:

„Utazás” Keletre

Ahhoz, hogy az ember a Közel-Keleten érezze magát, nem kell messzire mennie, elég csak egy utcányira. (: Szerdán (02.28.) mikor megérkeztem az óráim után, Tuba megkérdezte, hogy van-e kedvem velük tartani a Mirage nevű étterembe. Mivel épp nem volt itthon kajám (aznapra terveztem a bevásárlást), benne voltam. (: Fél hat körül indultunk el Tubával, Simay-val és Balnuval, és hamar meg is találtuk a Mirage-t (ez francia eredetű szó, azt jelenti „délibáb”, mellesleg Nelli kutyáját is így hívják ((: ).
Inkább egy kávézó-bárszerű helyről van itt szó, a mennyezeten mintás szőnyegek, amelyekről hatalmas rojtok lógnak. A falra egy vízesés van festve, de ettől sztem még nem érzi úgy magát az ember, mintha egy oázisban lenne… A kiszolgálás módja is elég szokatlan volt, néhány perc ücsörgés után magunk mentünk el a menüért, és a főnökhöz aztán, hogy mit is szeretnénk fogyasztani, a lányok kebabot ettek, és pedig kipróbáltam a gyros helyi megfelelőjét, a saurmát (bővebben lásd a következő Orosz ételek rovatban (: ).
Pár órát töltöttünk itt, a lányok kávéztak és dohányoztak, mellesleg mindenki rajtam kívül a helyen… Sajnos, még mindig nem tudtam ehhez hozzászokni, hogy minden fiatal cigizik körülöttem, de ezen nem is lehet csodálkozni, hisz míg Magyarországon kb. 500 Ft egy doboz Pall Mall, itt ezt 130 Ft értékben megveheted! A dohányáruk és a vodka vmi hihetetlen olcsóak.
Később megérkezett Tuba ismerőse, Ahmed, aki már 6 éve dolgozik Oroszországban, egy török mechanikai cég közvetítőjeként. Az ő javaslatára átmentünk egy közeli helyre, a Bejrút kávézóba. Ez már sokkal jobban tetszett, nagyon szépen kialakították, valóban mintha egy keleti helyen üldögéltünk volna! És a különleges tea mellett még táncos lányok műsorát is élvezhettük. (: Sajnos, fényképezőgép nem volt nálunk, de hamarosan láthattok képeket a helyről, ugyanis hamarosan itt ünnepeljük Tuba és Balnu szülinapját, márc. 10-én este! (:

Magyar Kulturális Központ

Hétfőn (02.26.) a teljes létszámú magyar csoport közösen ellátogatott a moszkvai Magyar Kulturális Központba. Azt nem tudtuk, hogy pontosan mire megyünk, csak vmi svédasztalos állófogadásról szólt a fáma. (: Én nem nagyon bíztam ebben, ezért a többiekkel ellentétben nem korgó gyomorral indultam el.
Az út elég hosszú volt, kétszer is át kellett szállnunk, és a körgyűrűnél várakozni, de a tömeg folyamatosan és türelmesen haladt, így ez elviselhető volt. A kék vonalon lévő Arbatszkaja megállónál szálltunk le, onnan már gyalog mentünk. Útközben a Legfelső Bíróság épületét is láttam. (:
A Bunker Design kiállítás megnyitóján vettünk részt, és betekintést nyertünk Palotai Gábor Odüsszeia c. tipografikus regényébe (fekete alapon különböző vastagságú fehér vonalak és pontok). Kortárs művészet… hmmm…
Majd egy kis forralt borozás és egy orosz úrral folytatott rövid eszmecsere után beültem az est utolsó programjára, a koncertre. A szerzőn már az első percben is látszott, hogy elvont alak, de Bartók Béla és a Moszkvai Konzervatórium neve hallatán bíztam benne, hogy jó zenei élményben lesz részem. Az első szám, amit zongorán és hegedűn adtak elő tényleg jó volt, határozottan Bartók stílusára emlékeztetett. Őket egy vonósnégyes követte, akik a besötétített teremben, erdőben dúló vihart adhattak elő, időnként tapsoltak, kiabáltak és zümmögtek is, de utólag felértékelődött ez a szám, miután a harmadikat is meghallgattam… Még mindig sötétben két lány gyertyás előadását figyelhettük, amivel egy időben a művészúr palackbontást, ivást imitáló hangját, sivítását, állati hangjait és nyögését kellett hallgatnunk (részlet: „Lábhoz, lábhoz, cicc-cicc, vííí…” és mindez nagyon gyorsan és ütemesen – a szerző amúgy orosz, csak én értettem ki a Lábhoz szót), amit csak ritkán szakított hang a harsona, a hegedű hangja és az üstdobjáték. A végén azért megtapsoltuk, bár ez lehet, csak a befejezés miatti öröm jele volt. ((:

Orosz ételek 1.

Úgy döntöttem, ha már van szerencsém megkóstolni az itteni specialitásokat, akkor ezt Veletek is megosztom, arra az esetre, ha Ti is eljöttök Oroszországba, akkor mindképp kipróbáljátok ezeket! (:
Mindig háromféle dologról fogok Nektek beszámolni.
Szalat Afinszkij (салат Афинский): ez egy saláta, ami a következőkből áll: félkemény sajtdarabok, vékonyra szelt sárgarépa, néhány pritaminpaprika darabka, csiperkegomba szeletek, mák, és vmi masszás szósz, ami összetartja az egészet. Igazán finom, de tömény az íze, ezért én kenyérrel ettem. Gondolhatjátok, milyen laktató. (:
Száraz, cukrozott kenyér: ennek nincs külön orosz megfelelője a tudomásom szt. Én ilyet nem vettem, csak Tuba kínált meg vele. Elég kicsi kenyérszeleteket keményre pirítanak, a héja sötétre barnul, és az egészet beszórják kristálycukorral. Nekem nem igazán tetszett, nagyon száraz, és nincs különösebb íze.
Szirok (сырок): erről viszont annál jobbakat tudok írni. (: Először is azzal kezdem, hogy ez az elnevezés az orosz „szir” vagyis sajt szóból származik. Valójában viszont Túró Rudiról van szó! Igen, én is most jöttem rá, hogy ez a kiváló csemege nem(!) magyar „találmány”, nem bizony! A mi Rudinknál zsírosabb túróból készül a massza, amit étcsokival borítanak. Itt is a legváltozatosabb töltelékeket használják, pl. mogyoródarabkák, szamóca-, áfonyadzsem. A formája nem henger, hanem téglalap. (: Egy kis matek, hehe. Igen finom és laktató, a kalóriaértéke nagyon magas, ezért nem szabad túlzásba vinni a fogyasztását, annak ellenére, hogy a 40 grammos kiszerelést csupán 3-5 rubelért (= 24-40 Ft!!!) árulják… Nagy a kísértés. ((: