Amikor kijöttem, akkor nagyon alábecsültem az orosz szóbeli nyelvtudásomat, ez félig tudatos is volt, hogy ne érjenek nagyon rosszul a kezdeti nehézségek. Az első pár napban valóban elég nehezen tudtam összeszedni a gondolataimat, de ezt részint a kimerültségnek tudom be. (:
Ha oroszokkal beszéltem, rögtön megdicsértek, hogy milyen jól beszélek, ez ált. meglepett… Később megkérdeztem Kátyját, ő mit gondol erről? (Vele voltam egyszer kirándulni, hamarosan bemutatom Nektek, de egy másik bejegyzésben.) Kátyja édesanyja orosz, édesapja pedig félig magyar, félig szlovák. Kátyja magyarnyelvű óvodába jár, ezért magyarul (is) elég jól beszél, de mi oroszul beszélgettünk, csak néha használtunk angol, vagy magyar kifejezéseket.
Ő azt mondta, hogy jól beszélek, szabályosan ragozom a mellékneveket és főneveket (igen, nem kevesebb, mint másfél évembe telt, hogy készség szinten elsajátítsam a ragozást!), csak a szókincsemet kellene bővítenem. Ezért azt tanácsolta, beszéljek sokat. (: Vele például szeretnék, mert ő helyesen és szépen beszél.
Tuba hiába van kint már több hónapja, és szerezte meg Törökországban az orosz nyelvtanári diplomát(!), nem beszél túl jól. Ez azért van, mert szinte mindig törökökkel van. Sok nyelvtankönyvet vesz, Törökországról szóló orosznyelvű útikönyveket, és olvasókönyveket, ez nem elég, az embernek magának kell összetenni a mondatokat, és használni őket!
Érdekes az is, hogy napról napra több szót tudok felidézni, amiket valaha megtanultam. (Pszichológiából tanultam, hogy amit egyszer az ember megtanult, ott van elraktározva az agyában, csak megfelelő kódolással lehet előhívni. (: ) Például egyik nap elgondolkoztam azon, hogy is van oroszul a Hattyúk tava, és akkor nem jutott eszembe, rá két napra pedig rögtön kimondtam! A kódolás… (:
Két hét után pedig azt vettem észre, hogy sokkal több mindent megértek, ha anyanyelvieket hallgatok, vagy a tévét nézem. Esténkét vagy megnézek egy filmet, vagy előveszem az órai jegyzeteim és olvasgatok, szótárazok. Most viszont lenézek a bárba kicsit, mert Tuba „rám parancsolt”, meg amúgy is, mindenki ott van. (:
Ha oroszokkal beszéltem, rögtön megdicsértek, hogy milyen jól beszélek, ez ált. meglepett… Később megkérdeztem Kátyját, ő mit gondol erről? (Vele voltam egyszer kirándulni, hamarosan bemutatom Nektek, de egy másik bejegyzésben.) Kátyja édesanyja orosz, édesapja pedig félig magyar, félig szlovák. Kátyja magyarnyelvű óvodába jár, ezért magyarul (is) elég jól beszél, de mi oroszul beszélgettünk, csak néha használtunk angol, vagy magyar kifejezéseket.
Ő azt mondta, hogy jól beszélek, szabályosan ragozom a mellékneveket és főneveket (igen, nem kevesebb, mint másfél évembe telt, hogy készség szinten elsajátítsam a ragozást!), csak a szókincsemet kellene bővítenem. Ezért azt tanácsolta, beszéljek sokat. (: Vele például szeretnék, mert ő helyesen és szépen beszél.
Tuba hiába van kint már több hónapja, és szerezte meg Törökországban az orosz nyelvtanári diplomát(!), nem beszél túl jól. Ez azért van, mert szinte mindig törökökkel van. Sok nyelvtankönyvet vesz, Törökországról szóló orosznyelvű útikönyveket, és olvasókönyveket, ez nem elég, az embernek magának kell összetenni a mondatokat, és használni őket!
Érdekes az is, hogy napról napra több szót tudok felidézni, amiket valaha megtanultam. (Pszichológiából tanultam, hogy amit egyszer az ember megtanult, ott van elraktározva az agyában, csak megfelelő kódolással lehet előhívni. (: ) Például egyik nap elgondolkoztam azon, hogy is van oroszul a Hattyúk tava, és akkor nem jutott eszembe, rá két napra pedig rögtön kimondtam! A kódolás… (:
Két hét után pedig azt vettem észre, hogy sokkal több mindent megértek, ha anyanyelvieket hallgatok, vagy a tévét nézem. Esténkét vagy megnézek egy filmet, vagy előveszem az órai jegyzeteim és olvasgatok, szótárazok. Most viszont lenézek a bárba kicsit, mert Tuba „rám parancsolt”, meg amúgy is, mindenki ott van. (:
2 megjegyzés:
Nekem kicsit corinosi Ah'rin naplójára emlékesztet kicsit a blogod.:)
Tehát csak óvatosan a tenyérjóslással!
Ezek szt. olyan stílusban írok, mint Goldenlane? (: Ezt bóknak veszem. Talán nem élek át olyan izgalmakat, mint khazai Argos, de a spontaneitás tekintetében igyekszem az ő mentalitását követni. ((: Ezt sztem csak mit értettük, bátyó! (;
Megjegyzés küldése