A múzeum első termében az orosz állami jelképekkel ismerkedhet meg a látogató, amik egyszerre tükrözik a múltat és a jelent. Érdekesség, hogy a kétfejű sas volt az ország címerállata, amit 1917-ben a Petrográdi Albizottság küldöttei Makszim Gorkij vezetésével fogadtak el. A mai címerképet, nemzeti lobogót és az Orosz Föderáció himnuszát a jelenlegi elnök, Vlagyimir Putyin törvényesítette 2000. dec. 25-én.
A következőkben Oroszország 1856-1880-as évek közti politikatörténetéről van szó. Míg az európai országokban kiépültek a fejlődő demokráciák és a kapitalista gazdaságok, addig Oroszországban fenntartották a korlátlan bürokráciát, az államalapú társadalmi rendszert és a jobbágyságot. Folyamatosan gyengült pozíciója Európában és a Krími-háborúban is vereséget szenvedett. A kiállítás bemutatja az 1860-80-as évek különböző forradalmi csoportjait, azoknak vezetőit, akik igyekeztek az országot a radikális változások útjára irányítani.
Az 1880-as évektől a XX. sz. elejéig az ország fejlődött mind gazdasági, szociális és politikai szempontból. Jelentős népességnövekedés (a XIX. sz. közepétől a végére 74 millióról 128 millióra nőtt a lakosság száma), hirtelen gazdasági fejlődés, technológiai haladás, az ipari forradalom véghezvitele és felgyorsult városiasodás jellemezte ezt az időszakot. Bár ezeket a sikereket csak drága áron érték el: az életvitel drasztikusan megváltozott, milliók jutottak csődbe és számos parasztot kényszeríttetek arra, hogy elhagyja faluját és bérmunkásnak álljon.
A XIX. sz. második felének szociális, gazdasági és politikai reformjai döntő fontosságúak voltak Oroszország történelmi fejlődésében, ami felvirágoztatta a kulturális, tudományos életet is. Magas színvonalú volt az oktatás, érdemes megemlíteni Besztucev-Rumin történelemprofesszor nevét, aki lehetőséget ajánlott a nőknek, hogy továbbtanulhassanak az elemi után (az egyetemekre továbbra sem vettek fel nőket). A kiállítás nemcsak a „magas” művészetet mutatja be, hanem a népszerűt is: a fesztiválok hangulatát, a cirkuszok világát, megtekinthető például egy Petruska baba (az orosz Paprika Jancsi), aki az emberek hőse volt, az igazságtalanság ellen harcolt. (:
Az 1904-05 között zajló orosz-japán háború nagy veszteségekkel járt (400 ezer: halott, sebesült, rab), ami kedvezőtlenül hatott az ország gazdaságára, destabilizálta a társadalmat, és az 1905-07-es forradalom egyik előzményének is tekinthető.
A kiállítás bemutatja az 1905-07 közti legfontosabb forradalmi eseményeket, így például Majkovszkij „Január 9-e” c. festménye a „véres vasárnapot”, amikor a fegyveres erők tüzet nyitottak a békésen demonstrálókra. A tárlat bemutatja a közép- és jobboldali pártokat: az Alkotmányos Demokrata Pártot („Kadétok”) és az Október 17-e Pártot („Oktyábristák”). Történelmi kompozíció mesél a Romanov-ház (az orosz cárok utolsó dinasztiája) 1913-as 300. évfordulójáról.
A tárlat egy része Oroszország I. világháborúba lépéséről emlékezik meg (1914. aug.). „Az orosz katonák” c. felnagyított fénykép nagyon megindító. Az 1915-16-os katonai vereségek, a növekvő gazdasági és politikai krízis, a társadalmi stabilitás hiánya és az uralkodó családon belüli konfliktusok voltak a kiváltó tényezői az új forradalmi hullámnak.
Az ideiglenes kormány nem tudta kielégíteni az emberek igényeit, és a társadalmi szerkezet megújításának lehetősége elbukott. A Bolsevik Párt Lenin vezetésével kézzelfogható és népszerű intézkedéseket ajánlott: véget vet a háborúnak, földet ad a parasztoknak, lehetővé teszi a dolgozók számára az ipari szféra irányítását. A párt tekintélye és befolyása rohamosan megnőtt 1917 nyarán. A vörös csillag, a Bolsevik Párt legdramatikusabb forradalmi jelképe áll a kiállítás középpontjában.
A múzeum következő termei a polgárháború idejét (1918-22) mutatják be, az I. világháború utáni nemzetközi helyzetet, az idegen beavatkozást, a Vörös és az Önkéntes seregek létrehozását, a Vörös és Fehér Terror politikáját, a fegyveres akciókat, a Fehér Mozgalom leverését és a Komintern működését. Tombolt a polgárháború, ezért különleges intézkedéseket kellett hozni, hogy a központi ellenőrzést a gazdaság minden szférájába bevezethessék. Az 1921-29 közti időszak az Új Gazdasági Politika néven vált híressé. A NEP, amelyet 1921 tavaszán vezettek be a Bolsevikok - későbbi stratégiájukká vált - drasztikus intézkedéseket kínált a gazdasági válság leküzdésére. A NEP kezdetben pozitív eredményeket hozott, így például újjászervezték a belföldi piacot és fejlődött az agrár és az ipari szféra közti együttműködés is. Vlagyimir Lenin, az első szocialista állam megalkotójának halála a rendszer átalakulását is eredményezte.
Az 1930-as éveket Sztálin osztatlan hatalmának erősödése és az irányított tervgazdaság bevezetése jellemezte. Az első ötéves terv teljesítésével elérték, hogy a Szovjetunió gazdaságilag függetlenné váljon és a világ gazdasági termelésében a második helyet foglalja el. Több mint 9000 vállalat jött létre, amelyek többsége a nehéziparhoz tartozott. A mezőgazdaságot erőszakkal kollektivizálták, kiiktatták a kulákokat (gazdag, tehetős parasztok) és végleg stabilizálták a kolhozokat (a kollektivizálás alatt létrehozott termelőszövetkezetek). Ebben az időben a gyárak élmunkásait (Sztahanovisták) kitüntették. A sikeres gazdasági fejlődés lehetővé tette, hogy az országban erős hadiipar épüljön ki.
Az 1930-as évek az orosz politika- és társadalomtörténet legtragikusabb idejét jelentették. A tömeges elnyomás a társadalom összes rétegét érintette, minden állami szervezetet és magánvállalatot. Egyes kiállítási tárgyak szemléltetik, milyen volt az élete a gulágokba deportált elítélteknek. A társadalom új hősei a dolgozók, a kolhoznyikok, a pilóták és a sarkkutatók lettek.
A következő termek kiállítási tárgyai a Nagy Hazafias Háborút mutatják be, a szovjet nép diadalát a fasizmus felett, a Vörös Hadsereg győztes csatáit 1942-45 között, beleértve a Leningrádot körülvevő blokád áttörését, a sztálingrádi és kurszki csatát; Ukrajna, Belorusszia és az európai országok felszabadítását, a „berlini vihart” és a Japán feletti győzelmet. A kiállítás nem csak a háborús hősöknek állít emléket, megemlékezik a gazdasági támogatásról és a személyi állományról, a „házi frontról”, ami a sereg kimeríthetetlen remény- és bátorságforrása volt.
Kiemelik a Hitler-ellenes koalíciót, a szövetséges hatalmakkal való együttműködés és az összehangolt katonai akciók fontosságát. A II. világháborúban 27 millió szovjet adta az életét a győzelemért, az ország elvesztette nemzeti vagyonának egyharmadát. A kiállítás utolsó tárgyai mégis az ünneplésről szólnak, az 1945. jún. 24-én Moszkvában tartott Győzelmi parádéról.
Miután a Szovjetunió és a Szövetségesek legyőzték a náci Németországot és a harcias Japán, ők határozták meg a háború utáni világrendet. Az ország kidolgozta és véghez vitte a szovjet nukleáris tervet, amely mégis az USA nukleáris monopóliumával zárult le 1949-ben.
Sztálin halála után jelentős változások mentek végbe a Párt vezetőségében, az emberek különbözőképpen reagáltak a „a nép atyjának” halálára (1953-61 közti időszak).
1953. augusztusában meghirdették a mezőgazdasági reformot, ami az állam legfőbb prioritásává vált. Az agrárszféra és a használati cikkek termelésének fejlődése következtében megnőtt az emberek életszínvonala. A XXII. Kongresszus (1961) jóváhagyta a Párt Harmadik Programját, ami a kommunista rendszer elkövetkezendő 20 évben való kiépítéséről szólt. A kommunista Erkölcsi Kódex idézi fel, hogyan töltötte el az emberek lelkét a helyreállítás iránti lelkesedés és a remény.
A Szovjetunió külpolitikája kapcsán kiemelik Nyikita Hruscsov történelmi jelentőségű látogatását az Egyesült Államokba (1959), és szó van a világ kommunista nemzetközösségének konszolidálásáról és a különböző politikai berendezkedésű országok békés együttélésének alapelveiről.
A Szovjetunió jelentős eredményeket ért el az űrkutatás, a nukleáris technológia és repülőgép tervezés területén. A korszak legfontosabb tudományos-technikai előrelépése az volt, amikor 1957-ben fellőtték az űrbe az első mesterséges holdat, a Vosztokot. Bemutatják az első asztronauta, Jurij Gagarin kabátját és sapkáját és egy preparált kutyát szkafanderben. (:
Az ország kiemelkedő sikerei az űrkutatás területén megnövelték a közhangulatot és kedvező körülményeket teremtettek a kulturális fejlődésnek is. Az „enyhülés” a kulturális életben ellentmondásos volt és eléggé korlátozott. Míg Hruscsov külön engedélyével megjelenhetett Szolzsenyicin „Iván Deniszovics életének egy napja” c. könyve, addig Borisz Paszternákot keményen kritizálták, mivel ki merte adatni külföldön a „Doktor Zsivágót”. A Kis és Nagy Színház mellett kép új épült, a Kortárs 1957-ben nyílt meg, amit 1964-ben követett a Taganka dráma és komédiaszínház. Mindkettő hihetetlen népszerűségnek örvendett.
A kiállítás utolsó termei közül az egyik az 1964-85 közti időszakot mutatja be, a szocialista rendszer kiépítését és a növekvő krízishelyzetet. 1964-ben Leonyid Brezsnyevet választották meg a Szovjet Kommunista Párt központi bizottságának első titkárává. Ő lett az atyja a gazdasági reformnak, ami az ipari termelésben 50%-os növekedést eredményezett, kb. 1800 nagyvállalatot alapítottak, a mezőgazdasági termelés pedig 21%-kal nőtt meg. A „szocialista nemzetközösség” fontos politikai, gazdasági és katonai erővé vált.
Az éra elején jelentős változások mentek végbe a Szovjetunióban mind politikai, szociális és gazdasági értelemben, a reformok az 1985-ben megválasztott Mihail Gorbacsov nevéhez fűződnek. A korszak elnevezése, „peresztrojka” (átszervezés, átépítés), ami arra utal, hogyan tért át az ország az irányított gazdasági rendszerről a piacgazdaságra.
A tévéprogramokból („Látomás”, „Az ötödik kerék”), a rádióállomások műsoraiból („Moszkva hangja”, „Európa plusz”) és az újságokból („Az ötödik szeglet”) származó források azt bizonyítják, mennyire megnőtt a tömegmédia befolyásoló ereje.
Külpolitikájában az ország az „új politikai gondolkodásmódot” követte. A Szovjetunió első (és egyben utolsó) elnökét, Borisz Jelcint 1990-ben választották meg.
Az utolsó terem az 1992-2000 közti időszakról szól, az Orosz Föderációban zajló politikai és gazdasági reformok időszakáról, amelyeket az elnök, Jelcin és a miniszterelnök, Gajdár vezettek be 1991 októberében: az árakat liberalizálták, az állami vagyont magánosították és áttértek a szabad piacgazdálkodásra. Ez a politika „sokkterápia” néven vált ismertté.
1991. dec. 8-án Oroszország, Ukrajna és Belorusszia vezetői bejelentették a Szovjetunió megszűnését és a Független Államok Közösségének létrehozását.
A jelenlegi elnököt, Vlagyimir Putyint 2000-ben iktatták be tisztségébe.
A teremben helyt kap a sport és a kultúra is. Bemutatják a 2000. évi Sydney-ben tartott Olimpián részt vevő orosz csapat egyik nőtagjának felszerelését. A kortárs képek pedig a modern társadalom problémáira világítanak rá, a városisodott világban élő ember elszigeteltségére, magányára.
A következőkben Oroszország 1856-1880-as évek közti politikatörténetéről van szó. Míg az európai országokban kiépültek a fejlődő demokráciák és a kapitalista gazdaságok, addig Oroszországban fenntartották a korlátlan bürokráciát, az államalapú társadalmi rendszert és a jobbágyságot. Folyamatosan gyengült pozíciója Európában és a Krími-háborúban is vereséget szenvedett. A kiállítás bemutatja az 1860-80-as évek különböző forradalmi csoportjait, azoknak vezetőit, akik igyekeztek az országot a radikális változások útjára irányítani.
Az 1880-as évektől a XX. sz. elejéig az ország fejlődött mind gazdasági, szociális és politikai szempontból. Jelentős népességnövekedés (a XIX. sz. közepétől a végére 74 millióról 128 millióra nőtt a lakosság száma), hirtelen gazdasági fejlődés, technológiai haladás, az ipari forradalom véghezvitele és felgyorsult városiasodás jellemezte ezt az időszakot. Bár ezeket a sikereket csak drága áron érték el: az életvitel drasztikusan megváltozott, milliók jutottak csődbe és számos parasztot kényszeríttetek arra, hogy elhagyja faluját és bérmunkásnak álljon.
A XIX. sz. második felének szociális, gazdasági és politikai reformjai döntő fontosságúak voltak Oroszország történelmi fejlődésében, ami felvirágoztatta a kulturális, tudományos életet is. Magas színvonalú volt az oktatás, érdemes megemlíteni Besztucev-Rumin történelemprofesszor nevét, aki lehetőséget ajánlott a nőknek, hogy továbbtanulhassanak az elemi után (az egyetemekre továbbra sem vettek fel nőket). A kiállítás nemcsak a „magas” művészetet mutatja be, hanem a népszerűt is: a fesztiválok hangulatát, a cirkuszok világát, megtekinthető például egy Petruska baba (az orosz Paprika Jancsi), aki az emberek hőse volt, az igazságtalanság ellen harcolt. (:
Az 1904-05 között zajló orosz-japán háború nagy veszteségekkel járt (400 ezer: halott, sebesült, rab), ami kedvezőtlenül hatott az ország gazdaságára, destabilizálta a társadalmat, és az 1905-07-es forradalom egyik előzményének is tekinthető.
A kiállítás bemutatja az 1905-07 közti legfontosabb forradalmi eseményeket, így például Majkovszkij „Január 9-e” c. festménye a „véres vasárnapot”, amikor a fegyveres erők tüzet nyitottak a békésen demonstrálókra. A tárlat bemutatja a közép- és jobboldali pártokat: az Alkotmányos Demokrata Pártot („Kadétok”) és az Október 17-e Pártot („Oktyábristák”). Történelmi kompozíció mesél a Romanov-ház (az orosz cárok utolsó dinasztiája) 1913-as 300. évfordulójáról.
A tárlat egy része Oroszország I. világháborúba lépéséről emlékezik meg (1914. aug.). „Az orosz katonák” c. felnagyított fénykép nagyon megindító. Az 1915-16-os katonai vereségek, a növekvő gazdasági és politikai krízis, a társadalmi stabilitás hiánya és az uralkodó családon belüli konfliktusok voltak a kiváltó tényezői az új forradalmi hullámnak.
Az ideiglenes kormány nem tudta kielégíteni az emberek igényeit, és a társadalmi szerkezet megújításának lehetősége elbukott. A Bolsevik Párt Lenin vezetésével kézzelfogható és népszerű intézkedéseket ajánlott: véget vet a háborúnak, földet ad a parasztoknak, lehetővé teszi a dolgozók számára az ipari szféra irányítását. A párt tekintélye és befolyása rohamosan megnőtt 1917 nyarán. A vörös csillag, a Bolsevik Párt legdramatikusabb forradalmi jelképe áll a kiállítás középpontjában.
A múzeum következő termei a polgárháború idejét (1918-22) mutatják be, az I. világháború utáni nemzetközi helyzetet, az idegen beavatkozást, a Vörös és az Önkéntes seregek létrehozását, a Vörös és Fehér Terror politikáját, a fegyveres akciókat, a Fehér Mozgalom leverését és a Komintern működését. Tombolt a polgárháború, ezért különleges intézkedéseket kellett hozni, hogy a központi ellenőrzést a gazdaság minden szférájába bevezethessék. Az 1921-29 közti időszak az Új Gazdasági Politika néven vált híressé. A NEP, amelyet 1921 tavaszán vezettek be a Bolsevikok - későbbi stratégiájukká vált - drasztikus intézkedéseket kínált a gazdasági válság leküzdésére. A NEP kezdetben pozitív eredményeket hozott, így például újjászervezték a belföldi piacot és fejlődött az agrár és az ipari szféra közti együttműködés is. Vlagyimir Lenin, az első szocialista állam megalkotójának halála a rendszer átalakulását is eredményezte.
Az 1930-as éveket Sztálin osztatlan hatalmának erősödése és az irányított tervgazdaság bevezetése jellemezte. Az első ötéves terv teljesítésével elérték, hogy a Szovjetunió gazdaságilag függetlenné váljon és a világ gazdasági termelésében a második helyet foglalja el. Több mint 9000 vállalat jött létre, amelyek többsége a nehéziparhoz tartozott. A mezőgazdaságot erőszakkal kollektivizálták, kiiktatták a kulákokat (gazdag, tehetős parasztok) és végleg stabilizálták a kolhozokat (a kollektivizálás alatt létrehozott termelőszövetkezetek). Ebben az időben a gyárak élmunkásait (Sztahanovisták) kitüntették. A sikeres gazdasági fejlődés lehetővé tette, hogy az országban erős hadiipar épüljön ki.
Az 1930-as évek az orosz politika- és társadalomtörténet legtragikusabb idejét jelentették. A tömeges elnyomás a társadalom összes rétegét érintette, minden állami szervezetet és magánvállalatot. Egyes kiállítási tárgyak szemléltetik, milyen volt az élete a gulágokba deportált elítélteknek. A társadalom új hősei a dolgozók, a kolhoznyikok, a pilóták és a sarkkutatók lettek.
A következő termek kiállítási tárgyai a Nagy Hazafias Háborút mutatják be, a szovjet nép diadalát a fasizmus felett, a Vörös Hadsereg győztes csatáit 1942-45 között, beleértve a Leningrádot körülvevő blokád áttörését, a sztálingrádi és kurszki csatát; Ukrajna, Belorusszia és az európai országok felszabadítását, a „berlini vihart” és a Japán feletti győzelmet. A kiállítás nem csak a háborús hősöknek állít emléket, megemlékezik a gazdasági támogatásról és a személyi állományról, a „házi frontról”, ami a sereg kimeríthetetlen remény- és bátorságforrása volt.
Kiemelik a Hitler-ellenes koalíciót, a szövetséges hatalmakkal való együttműködés és az összehangolt katonai akciók fontosságát. A II. világháborúban 27 millió szovjet adta az életét a győzelemért, az ország elvesztette nemzeti vagyonának egyharmadát. A kiállítás utolsó tárgyai mégis az ünneplésről szólnak, az 1945. jún. 24-én Moszkvában tartott Győzelmi parádéról.
Miután a Szovjetunió és a Szövetségesek legyőzték a náci Németországot és a harcias Japán, ők határozták meg a háború utáni világrendet. Az ország kidolgozta és véghez vitte a szovjet nukleáris tervet, amely mégis az USA nukleáris monopóliumával zárult le 1949-ben.
Sztálin halála után jelentős változások mentek végbe a Párt vezetőségében, az emberek különbözőképpen reagáltak a „a nép atyjának” halálára (1953-61 közti időszak).
1953. augusztusában meghirdették a mezőgazdasági reformot, ami az állam legfőbb prioritásává vált. Az agrárszféra és a használati cikkek termelésének fejlődése következtében megnőtt az emberek életszínvonala. A XXII. Kongresszus (1961) jóváhagyta a Párt Harmadik Programját, ami a kommunista rendszer elkövetkezendő 20 évben való kiépítéséről szólt. A kommunista Erkölcsi Kódex idézi fel, hogyan töltötte el az emberek lelkét a helyreállítás iránti lelkesedés és a remény.
A Szovjetunió külpolitikája kapcsán kiemelik Nyikita Hruscsov történelmi jelentőségű látogatását az Egyesült Államokba (1959), és szó van a világ kommunista nemzetközösségének konszolidálásáról és a különböző politikai berendezkedésű országok békés együttélésének alapelveiről.
A Szovjetunió jelentős eredményeket ért el az űrkutatás, a nukleáris technológia és repülőgép tervezés területén. A korszak legfontosabb tudományos-technikai előrelépése az volt, amikor 1957-ben fellőtték az űrbe az első mesterséges holdat, a Vosztokot. Bemutatják az első asztronauta, Jurij Gagarin kabátját és sapkáját és egy preparált kutyát szkafanderben. (:
Az ország kiemelkedő sikerei az űrkutatás területén megnövelték a közhangulatot és kedvező körülményeket teremtettek a kulturális fejlődésnek is. Az „enyhülés” a kulturális életben ellentmondásos volt és eléggé korlátozott. Míg Hruscsov külön engedélyével megjelenhetett Szolzsenyicin „Iván Deniszovics életének egy napja” c. könyve, addig Borisz Paszternákot keményen kritizálták, mivel ki merte adatni külföldön a „Doktor Zsivágót”. A Kis és Nagy Színház mellett kép új épült, a Kortárs 1957-ben nyílt meg, amit 1964-ben követett a Taganka dráma és komédiaszínház. Mindkettő hihetetlen népszerűségnek örvendett.
A kiállítás utolsó termei közül az egyik az 1964-85 közti időszakot mutatja be, a szocialista rendszer kiépítését és a növekvő krízishelyzetet. 1964-ben Leonyid Brezsnyevet választották meg a Szovjet Kommunista Párt központi bizottságának első titkárává. Ő lett az atyja a gazdasági reformnak, ami az ipari termelésben 50%-os növekedést eredményezett, kb. 1800 nagyvállalatot alapítottak, a mezőgazdasági termelés pedig 21%-kal nőtt meg. A „szocialista nemzetközösség” fontos politikai, gazdasági és katonai erővé vált.
Az éra elején jelentős változások mentek végbe a Szovjetunióban mind politikai, szociális és gazdasági értelemben, a reformok az 1985-ben megválasztott Mihail Gorbacsov nevéhez fűződnek. A korszak elnevezése, „peresztrojka” (átszervezés, átépítés), ami arra utal, hogyan tért át az ország az irányított gazdasági rendszerről a piacgazdaságra.
A tévéprogramokból („Látomás”, „Az ötödik kerék”), a rádióállomások műsoraiból („Moszkva hangja”, „Európa plusz”) és az újságokból („Az ötödik szeglet”) származó források azt bizonyítják, mennyire megnőtt a tömegmédia befolyásoló ereje.
Külpolitikájában az ország az „új politikai gondolkodásmódot” követte. A Szovjetunió első (és egyben utolsó) elnökét, Borisz Jelcint 1990-ben választották meg.
Az utolsó terem az 1992-2000 közti időszakról szól, az Orosz Föderációban zajló politikai és gazdasági reformok időszakáról, amelyeket az elnök, Jelcin és a miniszterelnök, Gajdár vezettek be 1991 októberében: az árakat liberalizálták, az állami vagyont magánosították és áttértek a szabad piacgazdálkodásra. Ez a politika „sokkterápia” néven vált ismertté.
1991. dec. 8-án Oroszország, Ukrajna és Belorusszia vezetői bejelentették a Szovjetunió megszűnését és a Független Államok Közösségének létrehozását.
A jelenlegi elnököt, Vlagyimir Putyint 2000-ben iktatták be tisztségébe.
A teremben helyt kap a sport és a kultúra is. Bemutatják a 2000. évi Sydney-ben tartott Olimpián részt vevő orosz csapat egyik nőtagjának felszerelését. A kortárs képek pedig a modern társadalom problémáira világítanak rá, a városisodott világban élő ember elszigeteltségére, magányára.
2 megjegyzés:
Ú, de hosszú!
Kíváncsi vagyok, hányan olvastátok el ezt a bejegyzést. (: Azért benned bíztam, Gábor! Köszi a kitartást! ((:
Megjegyzés küldése