Orosz lány

Amikor először meglátott, azt hitte orosz vagyok. Mindig azt mondja, hogy úgy nézek ki, hisz az orosz nőknek általában kicsi orruk van, az arcuk olyan kerek, mint a babáké, és szépek.
Ha az ember sokat foglalkozik egy nemzet kultúrájával és azt közel érzi magához, képes azonosulni vele. Szeretem az orosz irodalmat, olvastam már Csehov drámákat, Gogol írásait, Bulgakov Mester és Margaritáját egyenesen imádom, és Puskin Anyeginét sem hagytam ki. Utóbbit láttam opera formájában is, aminek a zenéjét Csajkovszkij szerezte. Muszorgszkij a kedvenc klasszikus zeneszerzőm, amióta először játszottam szaxofonon Az ódon várkastélyt.
Azt is mondják, hogy annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz. Ezek szerint én valóban orosz vagyok. (: Múltkor egy ukrán kollégám azt mondta, annyira jók a nyelvtani ismereteim és olyan oroszos szófordulatokat használok, hogy felmerül benne a kérdés, hogy az enyhe akcentusom természetes, vagy csak én játszom rá. (;
Sokszor úgy érzem, hogy a lelkem részben orosz, vagy előző életemben ott születtem, ki tudja?
[A kép a Jelenben készült, rajta az orosz “testvérkém”, Sveta.]

Moszkva hívó szava

A Petőfi híd budai hídfőjénél horgonyoz az Artemovszk 38 (rövidebb nevén ismert A38), ahol hetente több nagyszerű koncerttel örvendeztetik meg a zeneimádó fiatalokat. Az idei ősz egyik különlegessége a Moscow Calling („Hívogató Moszkva”) elnevezésű kétnapos koncertsorozat volt, ahol az orosz fővárosból érkezett bandák szórakoztatták a nagyérdeműt.
Péntek este a Nogu Slevo (pop-rock) és a Russkaja (ska) zenélt, szombaton pedig egy másik ska banda, a Pakava It húzta a talp alávalót, pontosabban „fújta”, ugyanis az együttesben az alábbi hangszerek szólaltak meg: tuba, harsona, trombita, alt és tenor szaxofon, basszus gitár, balalajka, és különféle ütős hangszerek. Miután kellőképp kiugráltuk magunkat a ska-ra, rövid pihenő után a magyar Irie Maffia pezsdítette fel ismét a hangulatot, majd egy drum ’n party szett következett az Ovcsinnyikov fivérektől.
Én a szombati programon vettem rész drága orosz barátnőm és egy másik kedves kollegám társaságában, de összefutottam főiskolás évfolyamtársakkal is. Mindenki ott volt, akinek van orosz érdekeltsége: orosz és ukrán lányok, valamint azok, akik ösztöndíjjal néhány hónapot Moszkvában töltöttek.
A buli impozáns plakátját sajnos nem sikerült megszereznem, mert elfogytak, de nem maradhattam „őrült matrjoska” nélkül, így hát rábeszéltem az egyik hajón dolgozó srácot, hogy adja nekem az A38 feliratot díszítő babát. (;

Segítő ké(s)z

A cégben belül működik a Helping Hands („segítő kezek”) elnevezésű csoport, ami olyan programokat szervez, ami jó célt szolgál. Gyűjtöttek már adományokat árva gyerekek és állatmenhelyek támogatására, egyik alkalommal vállalták, hogy rendbe teszik egy gyermekkórház kertjét, és mentek Normafára is szemetet gyűjteni. Az alkalmazottak közül bárki csatlakozhat, munkaidőben megyünk el dolgozni, ami természetesen rendes munkaórának számít. (;
Ennek a programnak a keretében mentük el Csobánkára, ahol is egy anya- és gyermekotthon környékét tettük rendbe. A község határán áll egy hatalmas ház, ami egyházi tulajdonban van. Nemrég döntöttek úgy, hogy a helyi tiszteletes választása alapján olyan várandós és kisgyerekes anyák is jöhetnek az otthonba, akik egyedül várják, ill. nevelik a gyermeküket, vagy nem várhatnak támogatást a szűkös anyagi körülmények közt élő családjuktól. A vidéki környezet olyan nyugodt légkört teremt, ami egész biztosan segít az anyukáknak ebben a nehéz időszakban.
Napsütéses délelőtt indultunk a cég elől. Csobánkán reggeli várt minket, friss péksütik, alma, forró tea és szörp. Meghallgattuk a szükséges utasításokat, ill. a védelmi előírásokat. Voltak, akik a kerítést festették, voltak, akik az előző csapat által összeszedett farönköket és ágakat aprították fel és hordták el. Mi a sövény megtisztítására vállalkoztunk, először rönköket hordtuk el az útból, majd nagyobb ágakat kerestünk, amik tüzelőnek is kiválók. Később nyesőollóval kapcsolódtam be a munkába. ((:
Kis időt azért szakítottunk a sétálásra is, nagyon jól esett kint lenti a természetben, végre a friss levegőn és gyönyörködni az ősz pompás színeiben. Tehát elmondhatom, hogy nemcsak másokkal, de magunkkal is jót tettünk. (:

Mi visz előre?

A mi cégünk az egy annyira tuti cég, hogy a pénzügyi mutatók mellett az alkalmazottaira is figyel. Különösképpen ez a dolga a csapatok vezetőinek, akik a mi karrierünk fejlődését tartják szem előtt. Minden hónapban tartunk úgy nevezett P4G-t (Partners for Growth), aminek keretében megbeszéljük, hogy mik a kitűzött céljaim, mikor szeretném azokat elérni és mily módon. Ezen kívül még más dolgokat is megtárgyalunk, hogy mennyire felelek meg a helyi teljesítménymutatóknak, és betartom-e az előírásokat (ezt külön csapatok ellenőrzik, tehát mellébeszélésről szó sem lehet).

A végén pedig elmondhatom, hogy érzem magam, van-e valami, ami a lelkem nyomja, és a mit várok el a csapatvezetőmtől, természetesen ő is elmondja, miként tud engem támogatni, és mik a munkámmal, hozzáállásommal kapcsolatos észrevételei.

Az első ilyen beszélgetés azzal az emberrel zajlott, aki annak idején interjúztatott, és úgy döntött, bizalmat szavaz nekem és felvesz a csapatába. Ez volt vele az első, és valószínűleg utolsó ilyen beszélgetésem, ugyanis egy multinál minden változik, máshova kerül a cégen belül, és más emberekért felel majd. Sajnálom, hogy nem ő lesz tovább a közvetlen felettesem, mert igazán alkalmas tartottam erre a szerepre.

A visszajelzése felém az volt, hogy csak így tovább! Nem minden új ember ennyire lelkes, vállaljak továbbra is sokat, és profitáljak abból, hogy több területen is be tudok segíteni. Aminek különösen örülök, az az a megjegyzése volt, hogy már rögtön az elején látszott rajtam, hogy nyitott vagyok, és bátran ki merek állni mások elé, szerinte ez vihet majd előre. (:

Tökéletes?

"- Te vagy a tökéletes pasi.

- Tévedsz, nem vagyok. Ha valaki béna alak, az én vagyok.

- Mondom: tökéletes férfi vagy.

- Nem hiszem, hogy rólam beszélsz. Nem az vagyok, akinek hiszel.

- Tudom, hogy nem mindig vagy tökéletes. Hogy rengeteg problémád és hibád van, kinek nincs? De szeretem a problémáid. Szerelmes vagyok a hibáidba. Klasszak a tökéletlenségeid. Tudom, hogy sok lány csak azt látja meg, ami szép. Csak azt látják, csak azt akarják. Én nem, én nem csak a szépet látom. Nekem más kell. Én azt imádom, ami nem tökéletes. Ilyen vagyok."

Jó lenne, ha én is olyan lennék, mint Wendy...

(Részlet a Még mindig lakótársat keresünk - Les poupées russes c. filmből, Wendy és Xavier párbeszéde)

Zátony

Nem megy mostanában az írás, keresem a megfelelő szavakat és a helyes szórendet, de csak nem akar összeállni egésszé, ahogy én szeretném. Rájöttem, mi bajom…
Azért nem tudok írni, mert elszállt az ihlet. Egyszerűen elmúltak azok a napok, amikor inspirációt éreztem. Nem arról van szó, hogy unatkoznék, vagy nem történnek érdekes dolgok velem; történnek, nagyon is! Csakhogy amióta külön vagyunk, nincs, aki megihlet. ):
Sokszor elhagyatottnak érzem magam. Nincs már kit felrázni reggelenként, nincs, kinek főzni, nincs, kit hazavárni. Nem megyünk este a Füvészkertbe, sem a Városligetbe piknikezni. Nem megyünk le éjszaka jégkrémért, beszélgetni a közeli térre. Nem eszünk lángost a Balatonnál, nem fújjuk fel együtt a gumicsónakot, nem malmozunk a parton. Nem vásárolunk be együtt a vacsorához, nem főzőcskézünk a konyhában. Nem sétálunk a Duna-parton, nem nézzük meg a kiállítást és nem mászkálunk a labirintusban. Nem együtt ebédelünk, nincs, kinek odaadjam a fél ebédem. Nem megyünk strandra, közösen csúszdázni. Nem kísérem el edzeni, nem megyünk együtt futni a sétányra.
Úgy érzem, elvesztettem a társam… Azóta türelmetlenül keresek, minden nap másvalakibe vagyok szerelmes. Keresek a villamoson, az utcán, a sorok közt… Van, amikor egy időre meg tudok feledkezni erről, de aztán újra rám tör a magány. Miért nem szeret…?