Végre városnézés: VVC

Pénteken (02.23.) 15 óra körül elindultunk Kittivel; szobatársával, a cseh Hankával és az ő barátnőjével, Kátyjával közös városnézésre. A mai napon csak(!) -13 fok volt (tegnap -20, este pedig -33), ez a kis hideg nem tarthatott vissza minket! (:
A metrós utazás nagyon pozitív volt! Hiába, a világon az egyik legjobban kiépített rendszer, nagyon szép és rendezett. Még képeslapsorozatot is készítettek a metróállomásokról! A mozgólépcsőre anélkül is rá lehet lépni, hogy kitörné az ember a bokáját. Itt az emberek mind kihúzódnak az egyik oldalra, így aki siet, el tud menni mellettük. Az aluljárókban és vagonokban nincs mocsok, mint Budapesten. No meg csövesek sincsenek, mivel a beléptető rendszer egyszerű, mégis nagyszerű! Miután leolvasta a jegyet, átenged a gép. Át is szállhatsz, csak akkor kell újabb jegyet érvényesíteni, ha újra lemész a metróhoz. Ily módon ellenőrökre sincs szükség, bár minden állomásnál lehet rendőrökkel találkozni. (Azt hiszem, hogy a négyes metrónál már ilyen rendszert építenek ki, nagyon helyes!)
Különböző időtartamra lehet venni kártyát, és olyat vettem, ami 20 belépésre jogosít fel, és az első használattól számítva 30 napig érvényes. Ez 250 rubelbe (= 2000 Ft), így egy alkalom 100 Ft. Teljesen jó. (: Olcsóbbra is ki lehet hozni, de én most emellett döntöttem, mert nem biztos, hogy ebben az időben egy hónap alatt 60 utat megteszek (ez 500 rubel).
A kolihoz legközelebb a Beljáevo nevű megálló van, a narancsszínű vonalon utaztunk kb. fél órát a VDNH nevű megállóig, ahonnan elsétáltunk az űrhajós műemlék és a pavilonok irányába. A Szovjetuniós épület és a hatalmas Lenin szobor idézi fel, hogy annak idején minden szocialista országnak volt itt kiállító pavilonja. Ma már üzletek vannak belül és kiállítások, vásárok. A pavilonok közt szökőkutak is találhatók, de ezek télen ugyebár nem üzemelnek, nem is töltöttünk sok időt odakint, csak néhány fotót készítettünk, de megbeszéltük Kittivel, hogy ha jó idő lesz, akkor újra megnézzük ezt a helyet. (:
A koliba visszafele menet egy metrómegállóval hamarabb szálltunk le a Kaluzsszkajánál. Pláza szerű bevásárlóközpont van itt, azon belül egy Perekresztok nevű szupermarket, ahol olcsó termékek széles kínálatából lehet válogatni. Kihagyhatatlan volt, hogy megvegyem az akciós (500 Ft sem volt) palacsintasütőt, aminek azt hiszem, Simay örül a legjobban. ((:
A kolihoz vezető utat marsrutkával tettük meg, ez egy minibusz, ami azontúl, hogy meleg, kényelmes is, és csak 15 rubelbe (= 120 Ft) kerül az utazás. Nagyon örülök, hogy végre láttam vmit a városból, és még mennyi mindent fogok, pláne ha jövő hétre valóban enyhül az idő, ahogy a moszkvaiak mondják. (:
[Petrának: tudom, hogy kérted, tegyem fel fotótárra az összes képet, de elég drága itt a net, és nem tudok olyan sok időt szánni a feltöltésre, ezért kérlek, elégedj meg azokkal, amiket ide felteszek. (: ]
(Tettem fel a képeket a korábbi bejegyzésekhez is. (: Boldog névnapot Matyi!)

Menza-diszkó

Csütörtök estére (02.22.) izgalmasabb program ígérkezett: diszkótéka. (: Azok alapján, amiket hallottam róla (mindenféle zene megy random sorrendben) nem számítottam sok jóra, minden esetre az megadta az alaphangulatot az esti pörgéshez, hogy Tuba is ajánlotta, hogy ha van kedvem, menjek fel Simay-ék szobájába sörözni velük; Paola is mondta, hogy lesznek páran a szomszéd szobába, nyugodtan nézzek át. (: Már hamarabb megbeszéltem Áronnal, hogy közösen alapozunk az esti bulira, így 22 után fel is néztem hozzá, ahol már ott volt Laura (szintén master-képzésen) és Kitti, aki két hete érkezett, és 4 hónapra jött. Pár óra beszélgetés, zenehallgatás, és – részemről – lájtos vodkázás után átnéztünk egy másik magyar társasághoz, aztán pedig irány a diszkó! [Anitának: inkább nem gondolok bele, hogy Ti hol partiztatok, mert akkor még elkeserítőbbnek találnám a helyi szórakozási lehetőségeket… ): ]
A földszinti bárból egy lépcsőn lehetett felmenni a tánctérre, ami nem máshol volt, mint az étkezőben. (Erre csak utóbb jöttem rá, miután Áron volt olyan kedves, és felhívta rá a figyelmem. ((: ) A könnyed alapozás hatására és a sok ismerős arc (Tubáék, Külkeres party-arcok és Melinda) láttán még élvezhető is volt! A zenei kínálat valóban elég vegyes volt, Smack That után vmi orosz tánczene (Fesztivál címmel), majd lement Rihanna lassú száma, és a Temptation orosz változata is. Utóbbi igen mókás. (: Azért 2 és fél óra csak eltelt ezen a kulthelyen, 4 óra körül feküdtem le aludni, arra sem ébredtem fel, hogy az ötórai zárás után még páran feljöttek hozzánk, és a szomszéd szobában beszélgettek egy órát. Említettem már, hogy milyen jó alvó vagyok? (:

- A lenti képen Paola és Augusto, aki a koli aktuális szívtiprója, de úgy tudom, múlt héten már összejött vmi orosz csajjal. (: A másikon pedig Kitti (rövid barna hajjal), Áron és Laura látható. –

Beszéljünk oroszul!

A tegnapi tájékoztató és szintfelmérés után ma (02.21.) már órát is tartottak az intézetben a magyaroknak. Valószínűleg úgy lesz, hogy az első hat hetet a közgazdászhallgatókkal tanulom végig, utána a magyar nyelvészekkel leszek egy csoportban. Az első csoportba osztottak be (: , ami 8 főből áll. A keddi pihenőnapunkat leszámítva minden hétköznap három 90 perces óránk lesz, vagy 9.30-kor vagy 11.10-kor kezdődik a tanítás. Háromféle óránk lesz: orosz nyelvi gyakorlati kurzus, üzleti nyelv, és a legizgalmasabbnak ígérkező: Oroszország gazdaságának aktuális problémái. (:
A mai napon Olga Nyikolajevnával volt nyelvi gyakorlatunk, amire orosz tanárjelöltek is bejöttek. Az elején ki kellett közülük választani egyet, és bemutatkozni, kérdéseket feltenni nekik pár perc erejéig. Az volt a véleményük, hogy nagyon jól beszélek oroszul. (: hehe
Ma Moszkva nevezetességeivel foglalkoztunk (audiovizuális óra, térképismerettel fűszerezve), egyfajta kedvcsinálóként, de a tanárnő azt ígérte, ha jó lesz az idő, akkor az órát a város utcáin sétálgatva tartja meg. Egy kb. harmincfős magyar csoport tegnap már járt a Vörös téren, de én akkor épp oda voltam vásárolni, így nem tartottam velük. Igazság szt nem bánom; egyrészt, mert inkább külföldi diákokkal szeretnék programot szervezni, hogy gyakorolhassam a nyelvet, másrészt pedig nem szeretek ennyi emberhez alkalmazkodni, szívesebben osztom be saját magam az időmet, kiváltképp ha városnézésről van szó. ;)
[Apának: nem fogok idegenek kocsijába beszállni egyedül, meg amúgy sem, és nagyon vigyázok magamra! (: ]

Égő; de minden jó, ha „égve” jó

Mint már írtam a törökök nagyon kedvesen vendégül láttak, ezért úgy éreztem, ideje nekem is vmivel hozzájárulni a közös étkezésekhez, és mivel kiderült, hogy én tudok palacsintát (oroszul: blincsiki) készíteni, úgy határoztam, a keddi vacsorát (02.20.) én készítem.
Tubának épp különórája volt egy orosz lánnyal, ezért egyedül vágtam neki a konyhának. Miden a tojással kezdődött (vagy a tyúkkal…?), mikor ki akartam venni a tartóból, eltört… [parázs]. Na sebaj, miközben felvertem a tojásokat, egy néger pasi jött be a konyhába, és megkérdezte, „miért eszek tojást”. Mivel palacsintához lesz; hát nem tudom, hogy „Moszkvában madár influenza járvány van”? [láng] Hmmm, alapvetően nem szoktam ezzel törődni, de azért visszajöttem Tubáékhoz, hogy most akkor mi is legyen. Megnyugtattak, hogy ez nem komoly, hisz akkor nem is árulnának baromfi termékeket. Minden esetre ez elég volt ahhoz, hogy felhúzzam magam.
Ekkor már nem kellett sok ahhoz, hogy azon kezdjek el bosszankodni, hogy miért is nincs itt konyhai robotgép, mint otthon, hisz ebben a lábasban (nem fazék!) [lobogó tűz] nem is lehet elég lendületesen kavarni a masszát, így aztán a végére eléggé eluntam magam (persze nem is lett csomómentes).
Megjött Tuba is Balnuval (Simay szobatársa), aztán nekiálltam sütni, sok volt az olaj, gondoltam, külön öntöm a fölösleges mennyiséget. Természetesen jó lesz erre a műanyag(!) pohár, utolsó előtti pillanatban villant át az agyamon, hogy ez nem épp a legjobb ötlet, de addigra már kiégette a forró olaj a poharat, rá a sütőlapra, ami lángra kapott!!! [égés] Még szerencse, hogy volt az asztal szélén egy üveg víz… Azt se tudtam, hova süllyedjek el szégyenemben, páran már elkezdtek a folyóson terjengő szagra panaszkodni. [füst]
Tubáék nem fogták fel ennyire tragikusan a dolgot, de a sütőtakarítás után, erőlködésemre átmentünk egy másik emelet konyhájába. A kezdeti bénázások után, egy korai csajszi segítségével belejöttem a palacsinták fordítgatásába. Végül elég sok lett, háromféle ízesítésű: kakaós, eperlekváros és csoki krémes. A török lányoknak nagyon ízlett!!! (Mellesleg kiderült, hogy Simay profi palacsintasütő, de akkor miért is én csináltam, erre csak az volt a válaszuk: „mert Te akartál”. (: ) Egy szónak is száz a vége, nagyon odavoltak érte, Simay rögtön azzal kezdte, „holnap ugyanezt”. (:

Akár odahaza?!

Hétfőn (02.19.) megérkeztek a magyarok, 46-an jöttek, ebből egy lányt nem is engedtek kiutazni, mivel nem(!) volt vízuma, ezt a szerencsétlent!
A magyarok rögtön össznépi anyázásba, siránkozásba és önlesajnálásba kezdtek jó szokásukhoz híven. A kezdeti sokkot (a szobák állapota láttán) és elkeseredést hamarosan heves ellenállás váltotta fel, hogy ők ki nem fizetnek ezért napi 5 rubelt (= 40 Ft)! Látszik, hogy még nem jártak erdélyi és lengyel kolikban. (; [Annának: „Mikor megláttuk a szobát, úgy döntöttünk, jó lesz nekünk a mikrobusz is…” hehe]
A Külkeres pajtik szerencsére rugalmasabbnak bizonyultak, miután elmagyaráztam nekik, hol tudnak vásárolni, el is indultak a fagyba és zimankóba.
A folyosón elhaladva néhány lány mellett, ezt hallottam: „B*** meg, büdös ruszkik…” Ilyenkor nem tudom, nevessek vagy sírjak inkább. Csak annyit írok, hogy nagyon örülök, hogy ők a 13. szinten, én pedig a 3-on lakok. (:

Török-magyar testvériség

A vasárnapot újdonsült török barátaimmal töltöttem. A délelőttöt végig aludtunk, mivel én az út miatt voltam kimerült, Tuba pedig hajnali 4-kor feküdt le. Aztán nekiálltunk reggelit készíteni, ill. ebédet. Szobatársam barátnője, Simay a 12. szinten lakik, szintén egy török lánnyal, aki az elmúlt pár napot ágyban fekve töltötte, mert nagyon beteg szegény.
A törökök fenntartás nélkül megosztják velem, amijük van, ezt most az ételre értem. Reggelire bundás kenyeret sütöttünk és kolbászt, de szeltünk fel szalámit, sajtot, és készítettünk zöldségsalátát is. Egyetlen bánatom, hogy nem ehetnek a jó kis Pick szalámimból, mivel sertéshúsból készült…
Ebéd után Tuba felkereste nekem Áront, aki master-képzésének 2. félévét tölti a Puskinban. Megosztotta velem tapasztalatait a kinti megélhetési lehetőségekről. Szte ha már havi 80 ezer Ft-ból kijön itt az ember, az nagyon jó, és akkor még nem is élt igazán… Elmondta és lerajzolta, hol tudok pénzt váltani, telefonkártyát venni (OROSZ SZÁMOM: +79267324718).
Hamarosan fel is kerekedtünk török barátnőimmel, hogy elintézzük ezeket a dolgokat, és elmentünk a Rámsztorba vásárolni. Tényleg jó bolt, majd legközelebb készítek ott is pár képet. Ja, elég vicces, hogy az üzlet kabalafigurája egy zöld kenguru! Zöld és kenguru, tipikus orosz állat, nemde?
A lányok felvettették, hogy szeretnének halat venni, közösen be is ruháztunk két megtermett pontyra, amiket akkor végeztek ki, ez elég rosszul érintette a lányokat, és sokáig tanakodtak, hogy biztos, meghaltak-e, hisz még tátogtak!
Mire végeztünk a boltban már be is sötétedett, és olyan erős és hideg szél fújt, hogy a gyalogút helyett vmi más megoldást kellett találnunk. Kérdeztem Tubát, hogy lehet taxit hívni, mire ő mondta, hogy csak várni kell az út mellett. Mint török barátnőimtől megtudtam, Moszkvában minden kocsi taxi… Valóban, sorban húzódtak le, aztán Simay megmondta nekik, hogy hova megyünk, mire ők árajánlatot tettek, 5 perc didergés után a beugrottunk a 6. kocsiba. Tiszta sor, de azért egyedül semmiképp nem vállalnám be!
A vacsora nagyon jól sikerült, a hal mellé bort is vettünk, vörös félédest. Na ezt most leírom, mert nekem nagyon tetszett, itt árulnak dobozos bort! 2 liter van egy zacskóban, és úgy teszik bele a dobozba (utóbbi az est folyamán a török srác dobjaként funkcionált), a zacskóról le kell törni a kupakot, aztán egy gomb megnyomásával lehet tölteni a bort! Vacsora után a törökök dalra fakadtak, Fatinak nagyon jó hangja van, és a lányoknak is. Mint már korábban is említettem Tubának, nekem nagyon tetszik a török zene, így igazán jól éreztem magam, annak ellenére, hogy semmit sem értettem a dalokból, de elméletileg mind a szerelemről szól… Mily meglepő. :)

- A képen Tuba készít salátát Simay-ék szobájában, a másikon pedig Fati (ő a fiú), mellette Simay és Balnu. -

Keleti kényelem...

A szobák apartmanszerűek, a kis előszobából 3 ajtó nyílik, egyik egy háromfős szobába, ami viszonylag tágas, a másik a kétfős szobába, ami nem túl nagy, de sztem sokkal barátságosabb, a harmadik pedig a fürdőszobába.
1. A nagyobb szobában rendszeresen szokatlan zajra lesz figyelmes az ember… A fűtőrendszer időnként „felbőg”.
2. Igen, a központi fűtés „csodás”, éjjel-nappal fűtenek, mint az őrültek, és ezzel jár, hogy teljesen száraz a levegő, éjszaka folyton arra ébredek, hogy kiszáradt a torkom és az orrom. Sürgősen be kell szereznem vmi párologtatót.
3. A fürdőszoba katasztrofális! Most elég annyit írnom róla, hogy eltört a csap, és folyton folyik a víz, még szerencse, hogy nem nagyon és meleg víz…
A személyzet. Eddig egy elektromos dolgokat szerelő bácsival találkoztam (igazi jó orosz munkásember, Szalacsi Sanyi-féle sapiban), aki kicserélte az előszobában lévő kialudt égőt, de sajnos, a csap megjavítása nem az ő feladatkörébe tartozik, ahhoz mást kell keresnünk. A takarítónő épp engem talált a lakásban, és nekem kezdte el magyarázni, hogy a pár napja kiköltözött szerb lányok nem adták le az ágyneműjüket, és a törülközőket, és ez mekkora cink, persze, megértem, hisz ezekért a dolgokért neki kell felelnie…
A háromfős szobában most épp egyedül lakik Paola, aki venezuelai, és csupán egy hete van itt, de már elég sok barátot szerzett, akik ált. itt nyüzsögnek, és nekem is bemutatja őket, igazán barátságosnak tűnnek. Ha majd nem leszek ilyen fáradt, akkor én is belevetem magam a nemzetközi bandázásba. Paolával angolul tudok beszélni, mivel ő még csak most kezdi az oroszt, de a végére bele fog jönni, ugyanis hat évig fog itt tanulni, Te jó Ég…
A kétfős szobába kerültem, ami sokkal jobban tetszik, itt pedig egy török lány lakik két hónapja, és még fog három hónapig. Ő pedig Tuba, vele pedig oroszul tudok beszélgetni. Tehát azt kell mondjam, hogy ennél jobban nem is járhattam volna a nyelvtanulás szempontjából! Török szobatársam elég rendszeretőnek tűnik, no meg ínyencnek, mindenütt nasi van, pisztáciától kezdve több táblányi csoki, mindenféle tea, fűszerek, a hűtő is az ő kajájával van teli, na persze, mindezek ellenére nagyon is vékony, ezek a török lányok olyan szerencsések, akiket eddig ismertem, ugyanilyen alkatúak voltak.

Utazás a fellegek közt

A repülés hihetetlen élmény! Amit láttam teljesen megváltoztatta a földrajzzal kapcsolatos benyomásaim. Fantasztikus ilyen magasságból nézni a hegyeket, a nagy városok is csak kis maketteknek tűnnek.
A szerencsés moszkvai megérkezés után csak az útlevél ellenőrzésnél fogtam ki egy elég modortalan nőt, aki mikor kérte a jegyemet, és odaadtam neki az elektronikusat (erről annyit kell tudni, hogy be se kellene mutatni, mert már rajta szerepel a nevem a listán, elég az útlevél), kiakadt, meg vmi olyasmit magyarázott, hogy minek jövök ide, ha nem is beszélek oroszul…
A kijáratnál egy fiatal srác fogadott a kis táblával, amin az intézet neve szerepelt. Egy szimpatikus sofőr jött kisbusszal, rögtön azzal kezdte, hogy milyennek találom a moszkvai időjárást (na igen, a repülőn azt mondták, hogy -8 fok van, egyáltalán nem volt vészes, csöppet sem fáztam), és hogy jövő hétre -33 fokot is mondanak, de sztem ezt ő sem gondolta komolyan…
A koliban a portán egy kedves nőt igazított útba, a harmadik emeleten kaptam szobát (307), ami nagyon klassz, hiszen ebben a 14 szintes koliban ugyan pár lift üzemel, de elég bizarrok, így sztem a lépcsőnél maradok. Ő azt mondta, hogy ebben a szobában úgy emlékszik, szlovák vagy szlovén lakik, ehhez képest nem épp közép-európai lakótársakat fogtam ki.

Ekka's Farewell Party

A búcsú bulimat febr. 14-ére szerveztem a belvárosi Cream Music Pub-ba, ahol a beszélgetést és a fotózást leszámítva karaokezással dobtuk fel a hangulatot. (Vicus feat. Ekka – Hooligans: Szabadon "Egy út már a végzetem, s a napom egy állomás, nekem az a cél, amit át kell élnem még...") Nagyon remélem, hogy mindenki jól érezte magát, és még sokszor fogunk így együtt, ilyen önfeledten bulizni! :)))

Már órák hosszája a bulin készült képekkel foglalkozom, amik közül ide is felteszek párat. Az egyik egy csoportkép, amin - Petra kivételével, aki Szegeden hallgat jogot - mindenki Külkeres, és nekem fontosak, azt hiszem, a felsorolás kihagyhatatlan. ;)

Felső sor (balról jobbra): Attila, Nóri, Kitti, Márk, Vuci, Enci, Petra, Norcsi, Anett, Nóri és Vicus. Középső sor: Emő, Andris, Anita, Adrián és Nita. Alsó sor: Peti, Ekka (én:)), Bence és Gyöngyi. (Igazság szerint, Attilát és Gyöngyit nem nagyon ismerem, ők a buli kedvéért jöttek.)

Sajnos egy páran csak a csoportkép után futottak be, a szegedi Külkeres brigád: Kinga, Lenke, Melcsi és Peti, valamint Matyi és Bözsi is; Eszti és a barátja pedig már hamarabb elmentek. Nagyon sajnálom, hogy a szobatársaim, Kriszti és Dia nem tudtak eljönni, jobbulást, és Bonyának is! Még itt lett volna a helye: Matyának, aki a Kultiplexbe ment koncertre; oroszos csoporttársaimnak: Natinak és Áginak; Rékunak és FOxy-nak, nekik meg korán kellett másnap kelniük… továbbá Esztee-nek és Klárinak; de nem lehet okom panaszra a létszám miatt, és nincs is. :)

A másik képen a barátnőimmel vagyok, akik egy nagyon aranyos kis kabalával leptek meg! Viszem is ki magammal Szerencsehozó Teddy-t!

Most amikor írom ezeket a sorokat, febr. 16-a, 2.15 van… Holnap ilyenkor már útban leszek a reptér felé, de addig is azon töröm a fejem, hogy az elkövetkező 24 órában hogyan intézzek el mindent, ami még hátra van, és találkozzam a családommal és az itthoni barátnőimmel. Talán nem kellene lefeküdnöm aludni, pedig most ezt fogom tenni… Zzz…

Előkészületek...

Felteszek egy képet, amin nagyon jó barátnőmmel, Petrával vagyok a kedvenc helyemen, a Noir Chocobar-ban, ahol épp csokifondüt fogyasztunk. :P A kép február legelején készült.

Eljött az ideje, hogy írjak az utazással kapcsolatos előkészületekről is. Ez is kb. annyira izgalmas lesz, mint az előző bejegyzésem, de annak, aki utánam kiutazik, biztos, hasznos lesz. :)

Vízum: meghívó levél a Puskin Intézettől, vízum-igénylőlap, igazolványkép, útlevél, és annak fénymásolata, ezek kellenek hozzá. A tanárom szerint fizetni is kellett volna, de nekem nem adtak csekket, sőt 10 perc alatt ki is állították a vízumot! :)))

Biztosítás: a szerződésben szerepel, hogy érvényes utas-, poggyász- és balesetbiztosítással kell rendelkeznem. Nekem 30 napra a K&H Bank nyújt biztosítást, ami a kártya mellé járó szolgáltatás, de ezt sajnos meghosszabbítani nem lehet, így egy másik biztosítónál kell kötnöm biztosítást a további időszakra, szóba jöhet az Atlasz vagy az Uniqa.

Utazás: hát igen, ez egy érdekes kérdés, ugyanis sokáig gondolkoztam, hogy vonattal vagy repülővel utazzak. A vonatút kb. másfél napig tart, háromfős kabinokban, súlykorlátozás nélkül, a retúrjegy kijön 36.000 Ft-ból, mivel a retúr ugyanannyiba kerül, mint csak odafele. Már ott álltam a Keletiben a kasszánál, rászánva magam a vonatozásra, amikor kiderült, hogy a jegy érvényességi ideje 2 hónap, így májusra nem tudok már retúrjegyet venni, amúgy meg ugyanott vagyok az ár szempontjából, mintha a repülőt választom...

Repülőjegy: a tanárom ennek intézéséhez az AirMania Utazási Irodát ajánlotta, ahonnan valóban 1 órán belül megkaptam az ajánlatokat! A közvetlen MALÉV-es járat 73.300 Ft + 15.000 Ft illeték, mint kiderült, a MALÉV-nek inkább egy hónapon belüli utakra vannak jó ajánlatai. Így végül az ALITALIA-val utazom, milánói átszállással! Ilyen formában 35.000 Ft a repülőjegy és 35.000 Ft az illeték, nem kell matekzseninek lenni, hogy rájöjjön az ember, hogy lényeges a különbség! Így előbb Milánóba utazom, még úgysem jártam ott, bár attól tartok, hogy a 2 és fél óra nem lesz elég városnézésre! ;) Viszont kiélvezhetem első(!) repülőutam terminálban töltött óráit!

A lényeget majdnem elfelejtettem! Indulás február 17-én, hazaérkezés május 13-án!