A szobák apartmanszerűek, a kis előszobából 3 ajtó nyílik, egyik egy háromfős szobába, ami viszonylag tágas, a másik a kétfős szobába, ami nem túl nagy, de sztem sokkal barátságosabb, a harmadik pedig a fürdőszobába.
1. A nagyobb szobában rendszeresen szokatlan zajra lesz figyelmes az ember… A fűtőrendszer időnként „felbőg”.
2. Igen, a központi fűtés „csodás”, éjjel-nappal fűtenek, mint az őrültek, és ezzel jár, hogy teljesen száraz a levegő, éjszaka folyton arra ébredek, hogy kiszáradt a torkom és az orrom. Sürgősen be kell szereznem vmi párologtatót.
3. A fürdőszoba katasztrofális! Most elég annyit írnom róla, hogy eltört a csap, és folyton folyik a víz, még szerencse, hogy nem nagyon és meleg víz…
A személyzet. Eddig egy elektromos dolgokat szerelő bácsival találkoztam (igazi jó orosz munkásember, Szalacsi Sanyi-féle sapiban), aki kicserélte az előszobában lévő kialudt égőt, de sajnos, a csap megjavítása nem az ő feladatkörébe tartozik, ahhoz mást kell keresnünk. A takarítónő épp engem talált a lakásban, és nekem kezdte el magyarázni, hogy a pár napja kiköltözött szerb lányok nem adták le az ágyneműjüket, és a törülközőket, és ez mekkora cink, persze, megértem, hisz ezekért a dolgokért neki kell felelnie…
A háromfős szobában most épp egyedül lakik Paola, aki venezuelai, és csupán egy hete van itt, de már elég sok barátot szerzett, akik ált. itt nyüzsögnek, és nekem is bemutatja őket, igazán barátságosnak tűnnek. Ha majd nem leszek ilyen fáradt, akkor én is belevetem magam a nemzetközi bandázásba. Paolával angolul tudok beszélni, mivel ő még csak most kezdi az oroszt, de a végére bele fog jönni, ugyanis hat évig fog itt tanulni, Te jó Ég…
A kétfős szobába kerültem, ami sokkal jobban tetszik, itt pedig egy török lány lakik két hónapja, és még fog három hónapig. Ő pedig Tuba, vele pedig oroszul tudok beszélgetni. Tehát azt kell mondjam, hogy ennél jobban nem is járhattam volna a nyelvtanulás szempontjából! Török szobatársam elég rendszeretőnek tűnik, no meg ínyencnek, mindenütt nasi van, pisztáciától kezdve több táblányi csoki, mindenféle tea, fűszerek, a hűtő is az ő kajájával van teli, na persze, mindezek ellenére nagyon is vékony, ezek a török lányok olyan szerencsések, akiket eddig ismertem, ugyanilyen alkatúak voltak.
1. A nagyobb szobában rendszeresen szokatlan zajra lesz figyelmes az ember… A fűtőrendszer időnként „felbőg”.
2. Igen, a központi fűtés „csodás”, éjjel-nappal fűtenek, mint az őrültek, és ezzel jár, hogy teljesen száraz a levegő, éjszaka folyton arra ébredek, hogy kiszáradt a torkom és az orrom. Sürgősen be kell szereznem vmi párologtatót.
3. A fürdőszoba katasztrofális! Most elég annyit írnom róla, hogy eltört a csap, és folyton folyik a víz, még szerencse, hogy nem nagyon és meleg víz…
A személyzet. Eddig egy elektromos dolgokat szerelő bácsival találkoztam (igazi jó orosz munkásember, Szalacsi Sanyi-féle sapiban), aki kicserélte az előszobában lévő kialudt égőt, de sajnos, a csap megjavítása nem az ő feladatkörébe tartozik, ahhoz mást kell keresnünk. A takarítónő épp engem talált a lakásban, és nekem kezdte el magyarázni, hogy a pár napja kiköltözött szerb lányok nem adták le az ágyneműjüket, és a törülközőket, és ez mekkora cink, persze, megértem, hisz ezekért a dolgokért neki kell felelnie…
A háromfős szobában most épp egyedül lakik Paola, aki venezuelai, és csupán egy hete van itt, de már elég sok barátot szerzett, akik ált. itt nyüzsögnek, és nekem is bemutatja őket, igazán barátságosnak tűnnek. Ha majd nem leszek ilyen fáradt, akkor én is belevetem magam a nemzetközi bandázásba. Paolával angolul tudok beszélni, mivel ő még csak most kezdi az oroszt, de a végére bele fog jönni, ugyanis hat évig fog itt tanulni, Te jó Ég…
A kétfős szobába kerültem, ami sokkal jobban tetszik, itt pedig egy török lány lakik két hónapja, és még fog három hónapig. Ő pedig Tuba, vele pedig oroszul tudok beszélgetni. Tehát azt kell mondjam, hogy ennél jobban nem is járhattam volna a nyelvtanulás szempontjából! Török szobatársam elég rendszeretőnek tűnik, no meg ínyencnek, mindenütt nasi van, pisztáciától kezdve több táblányi csoki, mindenféle tea, fűszerek, a hűtő is az ő kajájával van teli, na persze, mindezek ellenére nagyon is vékony, ezek a török lányok olyan szerencsések, akiket eddig ismertem, ugyanilyen alkatúak voltak.
2 megjegyzés:
Jó csaj a venezuelai? Mert azokban a kétes művészeti értékű sorozatokban, amiket Mama is szokott nézni elég „csinik”!
A török szobatárs biztos jó arc és lefogadom, szereti a fúvós hangszereket! Meg hát mégiscsak nagy barát népek vagyunk, bár erről II. Lajos királyunk biztos másképpen vélekedett...
Megjegyzés küldése