Mint már írtam a törökök nagyon kedvesen vendégül láttak, ezért úgy éreztem, ideje nekem is vmivel hozzájárulni a közös étkezésekhez, és mivel kiderült, hogy én tudok palacsintát (oroszul: blincsiki) készíteni, úgy határoztam, a keddi vacsorát (02.20.) én készítem.
Tubának épp különórája volt egy orosz lánnyal, ezért egyedül vágtam neki a konyhának. Miden a tojással kezdődött (vagy a tyúkkal…?), mikor ki akartam venni a tartóból, eltört… [parázs]. Na sebaj, miközben felvertem a tojásokat, egy néger pasi jött be a konyhába, és megkérdezte, „miért eszek tojást”. Mivel palacsintához lesz; hát nem tudom, hogy „Moszkvában madár influenza járvány van”? [láng] Hmmm, alapvetően nem szoktam ezzel törődni, de azért visszajöttem Tubáékhoz, hogy most akkor mi is legyen. Megnyugtattak, hogy ez nem komoly, hisz akkor nem is árulnának baromfi termékeket. Minden esetre ez elég volt ahhoz, hogy felhúzzam magam.
Ekkor már nem kellett sok ahhoz, hogy azon kezdjek el bosszankodni, hogy miért is nincs itt konyhai robotgép, mint otthon, hisz ebben a lábasban (nem fazék!) [lobogó tűz] nem is lehet elég lendületesen kavarni a masszát, így aztán a végére eléggé eluntam magam (persze nem is lett csomómentes).
Megjött Tuba is Balnuval (Simay szobatársa), aztán nekiálltam sütni, sok volt az olaj, gondoltam, külön öntöm a fölösleges mennyiséget. Természetesen jó lesz erre a műanyag(!) pohár, utolsó előtti pillanatban villant át az agyamon, hogy ez nem épp a legjobb ötlet, de addigra már kiégette a forró olaj a poharat, rá a sütőlapra, ami lángra kapott!!! [égés] Még szerencse, hogy volt az asztal szélén egy üveg víz… Azt se tudtam, hova süllyedjek el szégyenemben, páran már elkezdtek a folyóson terjengő szagra panaszkodni. [füst]
Tubáék nem fogták fel ennyire tragikusan a dolgot, de a sütőtakarítás után, erőlködésemre átmentünk egy másik emelet konyhájába. A kezdeti bénázások után, egy korai csajszi segítségével belejöttem a palacsinták fordítgatásába. Végül elég sok lett, háromféle ízesítésű: kakaós, eperlekváros és csoki krémes. A török lányoknak nagyon ízlett!!! (Mellesleg kiderült, hogy Simay profi palacsintasütő, de akkor miért is én csináltam, erre csak az volt a válaszuk: „mert Te akartál”. (: ) Egy szónak is száz a vége, nagyon odavoltak érte, Simay rögtön azzal kezdte, „holnap ugyanezt”. (:
Tubának épp különórája volt egy orosz lánnyal, ezért egyedül vágtam neki a konyhának. Miden a tojással kezdődött (vagy a tyúkkal…?), mikor ki akartam venni a tartóból, eltört… [parázs]. Na sebaj, miközben felvertem a tojásokat, egy néger pasi jött be a konyhába, és megkérdezte, „miért eszek tojást”. Mivel palacsintához lesz; hát nem tudom, hogy „Moszkvában madár influenza járvány van”? [láng] Hmmm, alapvetően nem szoktam ezzel törődni, de azért visszajöttem Tubáékhoz, hogy most akkor mi is legyen. Megnyugtattak, hogy ez nem komoly, hisz akkor nem is árulnának baromfi termékeket. Minden esetre ez elég volt ahhoz, hogy felhúzzam magam.
Ekkor már nem kellett sok ahhoz, hogy azon kezdjek el bosszankodni, hogy miért is nincs itt konyhai robotgép, mint otthon, hisz ebben a lábasban (nem fazék!) [lobogó tűz] nem is lehet elég lendületesen kavarni a masszát, így aztán a végére eléggé eluntam magam (persze nem is lett csomómentes).
Megjött Tuba is Balnuval (Simay szobatársa), aztán nekiálltam sütni, sok volt az olaj, gondoltam, külön öntöm a fölösleges mennyiséget. Természetesen jó lesz erre a műanyag(!) pohár, utolsó előtti pillanatban villant át az agyamon, hogy ez nem épp a legjobb ötlet, de addigra már kiégette a forró olaj a poharat, rá a sütőlapra, ami lángra kapott!!! [égés] Még szerencse, hogy volt az asztal szélén egy üveg víz… Azt se tudtam, hova süllyedjek el szégyenemben, páran már elkezdtek a folyóson terjengő szagra panaszkodni. [füst]
Tubáék nem fogták fel ennyire tragikusan a dolgot, de a sütőtakarítás után, erőlködésemre átmentünk egy másik emelet konyhájába. A kezdeti bénázások után, egy korai csajszi segítségével belejöttem a palacsinták fordítgatásába. Végül elég sok lett, háromféle ízesítésű: kakaós, eperlekváros és csoki krémes. A török lányoknak nagyon ízlett!!! (Mellesleg kiderült, hogy Simay profi palacsintasütő, de akkor miért is én csináltam, erre csak az volt a válaszuk: „mert Te akartál”. (: ) Egy szónak is száz a vége, nagyon odavoltak érte, Simay rögtön azzal kezdte, „holnap ugyanezt”. (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése