Zátony

Nem megy mostanában az írás, keresem a megfelelő szavakat és a helyes szórendet, de csak nem akar összeállni egésszé, ahogy én szeretném. Rájöttem, mi bajom…
Azért nem tudok írni, mert elszállt az ihlet. Egyszerűen elmúltak azok a napok, amikor inspirációt éreztem. Nem arról van szó, hogy unatkoznék, vagy nem történnek érdekes dolgok velem; történnek, nagyon is! Csakhogy amióta külön vagyunk, nincs, aki megihlet. ):
Sokszor elhagyatottnak érzem magam. Nincs már kit felrázni reggelenként, nincs, kinek főzni, nincs, kit hazavárni. Nem megyünk este a Füvészkertbe, sem a Városligetbe piknikezni. Nem megyünk le éjszaka jégkrémért, beszélgetni a közeli térre. Nem eszünk lángost a Balatonnál, nem fújjuk fel együtt a gumicsónakot, nem malmozunk a parton. Nem vásárolunk be együtt a vacsorához, nem főzőcskézünk a konyhában. Nem sétálunk a Duna-parton, nem nézzük meg a kiállítást és nem mászkálunk a labirintusban. Nem együtt ebédelünk, nincs, kinek odaadjam a fél ebédem. Nem megyünk strandra, közösen csúszdázni. Nem kísérem el edzeni, nem megyünk együtt futni a sétányra.
Úgy érzem, elvesztettem a társam… Azóta türelmetlenül keresek, minden nap másvalakibe vagyok szerelmes. Keresek a villamoson, az utcán, a sorok közt… Van, amikor egy időre meg tudok feledkezni erről, de aztán újra rám tör a magány. Miért nem szeret…?