Mondd, miért érzek így:
semmi sem ugyanaz, mióta elmentél,
egyszer csak elment az eszem,
és még mindig azt keresem.
Miért ragaszkodok Hozzád?
És mikor lettem fékevesztett,
hogy tudnék szabadulni szorításodból?
És hogyan mozduljak, mikor
szinte megdermeszt ez a fagyosság?
Valami felkavar… belülről éget,
amíg velem maradsz, kitartok.
Most hogy már nem vagy itt,
vissza akarlak kapni.
Szükségem van Rád, hogy boldoguljak.
Köd borítja elmém,
úgy érzem, vesztegzár van.
Lyukat égetek a vénáimba,
és hirtelen minden rendben.
Reményt keresek az ürességben,
látod, próbálom, de mégsem
tudom megmondani, hogy
miért csal mosolyt az arcomra az,
ha Rád gondolok.
Mosoly az arcomon,
mert mindig Rólad ábrándozok.
Mosolygok,
amikor Rólad álmodozok,
És mosolygok,
mert csak Te jársz a fejemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése