A MALÉV és az Aerosvit közös járatával indultunk el május 17-én, csütörtökön 13 óra körül. A repülőút során minden a legnagyobb rendben zajlott, az út kb. 80 perces volt. A odesszai reptéren két férfi fogadott minket, és egy új típusú UAZ-zal vittek el minket Voznsenskig. Az út több mint kétórás volt, és különösen fárasztó a hőség és a rossz utak miatt. Alkalmi sofőrünk, a grúz Misa azonban lendületes vezetőnek bizonyult, kikerülte a nagyon rossz állapotban lévő útszakaszokat, ha kellett még a földútra is letért, ha az jobbnak bizonyult, mint a betonút ((:, arról már nem is beszélve, hogy egyszer meg is állt, hogy a kis süni [oroszul: jozsik (: ] át tudjon cammogni az út túloldalára. (:
Először a szállásunkra vittek el minket, az ötcsillagos Toscana szállodába. Mindannyiunkat külön szobában helyeztek el, Hédi egy egész lakosztályt kapott, hálószobával, nappalival, konyhával. Én egy kis szobát kaptam, de nekem tökéletesen megfelelt, nem is szerettem volna ennél nagyobbat. (: Amúgy sem töltöttünk sok időt a szállóba, csak napi 7-8 órát, amit szinte végig is aludtunk. Most is csak annyit időt kaptunk, hogy letegyük a holmink, gyorsan lemossuk magunkról „az út porát” és átöltözzünk.
A Nyírfa étterembe 19 óra körül értünk, ahol már régóta vártak minket a többiek. Pontosabban a város vezetősége, élén Jurij Ivanovics Gerzsov polgármesterrel, a radomskói polgármesterasszony és kísérői, a dél-afrikai testvérváros polgármestere és delegációjuk többi tagja, továbbá a helyi verseny zsűrije. A csodálatosan megterített asztal főjén az ukrán polgármester és első helyettese, Vaszilij Mihajlovics Fjodorov foglalt helyet, jobb oldalt a lengyel polgármesterasszony, bal oldalt Siket István, mellette pedig én kaptam helyet.
Mind az oroszoknál, mind az ukránoknál nagy hagyománya van a pohárköszöntőknek. Először is az összejövetel örömére ittunk, majd a barátságra és a reményteljes együttműködésre városaink között. Az ukránok ivás előtti ceremóniájához hozzátartozik a „Bugyma hej, bugyma hej, bugyma hej, hej, hej!” felkiáltás, a profibbak pedig a kupica vodkát, ill. konyakot a vízszintesen tartott kézfejükről isszák meg, és utána a levegőbe feldobva elegánsan elkapják a poharat, amit hamar újra töltenek. A 3., 7. és 18. tósztot a férfiak mindig a nők egészségére isszák, méghozzá az asztaltól felállva! ((: Aztán elérkeztünk a delegációk pohárköszöntőihez, de elég jól megbirkóztunk ezzel a feladattal. (: [1. számú feladat: pohárköszöntő tolmácsolása]
A vendéglátás pazar volt! Az asztal finomságoktól roskadozott, hogy csak párat említsek: „részeges medve” – sertésoldalas meggyből és egyéb erdei gyümölcsökből készült dzsemmel leöntve, főtt hal újhagymával, pirítós vörös ikrával, kis tányérokon paradicsom, uborkaszeletek, újhagyma, pástétomos uborka, sajtkrémmel töltött paradicsom, gyümölcsök: vékonyra szelt narancs, citrom, banán, egész ananász felcikkezve, desszertnek pedig eperkehely tejszínes öntettel. És természetesen az ásványvíz és gyümölcslé mellett a szeszes italok: a jó kis ukrán vodka, a voznesenski konyak: a Greenwich és a helyi desszertborok.
Az étkezés után következett a közös „mulatozás”, ahol az ukrán dalokat követően egy csárdást is szerettek volna betenni a mi örömünkre, így a DJ mellé szegődtem, és fülhallgatóval a fejemen jóformán végighallgattam a teljes Brahms CD-t, mire megleltem az 5. magyar táncot. (: Helyi idő szerint (+1 óra hozzánk képest) 23 óra felé visszavittek minket a szállodába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése