Orosz barátnőm, Kriszti már hetekkel ezelőtt mondta, hogy szeretne meghívni hozzájuk vendégségbe, amire végül is az elutazásomat megelőző napokban (kedden, 04.08.) sikerült sort kerítenünk.
Először a Sushi Planéta nevű japán étterembe mentünk el; Oroszországban nagyon népszerű a japán konyha, a kínai nem annyira. Kriszti imádja a sushit, én még korábban nem ettem, de mondtam, hogy szívesen megkóstolom, ha ajánl vmi jó helyet. Az étterem, ahol voltunk nem nagy, de igazán hangulatos, és Kriszti szerint jól főznek, és ennek ellenére nem drága.
Szóval sushi… A rizsgöngyöleg közepén töltelék, általában vmi halféle, keleti zöldség, ill. amit én ettem, az avokádós volt. A pálcikákkal bele kell tenni a barna szósszal teli kis tálkába, és ízlés szerint lehet rá tenni gyömbérszeleteket vagy zöld mustárt, wasabit. Nem mondom, ha ez a kedvenc ételem, de azért még szeretnék másféléket is kipróbálni. (:
Utána elmentünk Krisztiékhez, volt alkalmam megismerkedni az anyukájával, aki nagyon kedves és érdeklődő volt; később pedig az apukája is megérkezett a munkából, és beköszönt. A lakásuk háromszobás, az anyukája szerint kicsi, de hármuknak elég. Szerintem nem is olyan kicsi; nagyon kényelmes, ízlésesen van berendezve; szép rend, tisztaság mindenütt. (:
Krisztivel fényképeket nézegettünk, és képzeljétek, a falra kitett néhány képet bekeretezve, és köztük van az egy közös képünk is! Milyen aranyos, hogy kitette! (: Lógtunk a neten is, megmutattam neki az iwiw-et: a családomat, a barátaimat, és azokat a magyarokat is megnéztük, akik most voltak kint Moszkvában. (Rájöttem, hogy nem is érdekel már annyira a net, korábban napi 2-3 órát eltöltöttem vele, mostanra viszont már teljesen lekattantam róla. Szóval a jövőben helyette sokkal értelmesebb dolgokkal akarom tölteni az időt, mondjuk oroszozással! hehe)
Később teáztunk, az anyukája rengeteg finomságot készített elő, sütött pirogot hússal, sajttal és almával, és megkínált orosz bon-bonnal is. (: Később amikor beszélgettünk az itteni életről, mondtam, hogy itt gyakorlatilag nem eszek tejtermékeket, húst, gyümölcsöt, zöldséget, mert minden sokkal drágább, mint nálunk, és egyszerűen nem vagyok hajlandó ennyit kiadni érte. Erre rögtön összekészített nekem egy kajacsomagot: kefírt, szirokot, pirogot, almát és banánt. Hát nem utasítottam vissza a kedvességét. (;
Nagyon jól esett érezni a „családi tűzhely melegét”, már olyan rég voltam családi körben, és ez különösen hiányzik. Nincs, aki megkérdezze, mire van szükségem, senki nem gondoskodik rólam… ): De az otthon hazavár, az otthon…
Először a Sushi Planéta nevű japán étterembe mentünk el; Oroszországban nagyon népszerű a japán konyha, a kínai nem annyira. Kriszti imádja a sushit, én még korábban nem ettem, de mondtam, hogy szívesen megkóstolom, ha ajánl vmi jó helyet. Az étterem, ahol voltunk nem nagy, de igazán hangulatos, és Kriszti szerint jól főznek, és ennek ellenére nem drága.
Szóval sushi… A rizsgöngyöleg közepén töltelék, általában vmi halféle, keleti zöldség, ill. amit én ettem, az avokádós volt. A pálcikákkal bele kell tenni a barna szósszal teli kis tálkába, és ízlés szerint lehet rá tenni gyömbérszeleteket vagy zöld mustárt, wasabit. Nem mondom, ha ez a kedvenc ételem, de azért még szeretnék másféléket is kipróbálni. (:
Utána elmentünk Krisztiékhez, volt alkalmam megismerkedni az anyukájával, aki nagyon kedves és érdeklődő volt; később pedig az apukája is megérkezett a munkából, és beköszönt. A lakásuk háromszobás, az anyukája szerint kicsi, de hármuknak elég. Szerintem nem is olyan kicsi; nagyon kényelmes, ízlésesen van berendezve; szép rend, tisztaság mindenütt. (:
Krisztivel fényképeket nézegettünk, és képzeljétek, a falra kitett néhány képet bekeretezve, és köztük van az egy közös képünk is! Milyen aranyos, hogy kitette! (: Lógtunk a neten is, megmutattam neki az iwiw-et: a családomat, a barátaimat, és azokat a magyarokat is megnéztük, akik most voltak kint Moszkvában. (Rájöttem, hogy nem is érdekel már annyira a net, korábban napi 2-3 órát eltöltöttem vele, mostanra viszont már teljesen lekattantam róla. Szóval a jövőben helyette sokkal értelmesebb dolgokkal akarom tölteni az időt, mondjuk oroszozással! hehe)
Később teáztunk, az anyukája rengeteg finomságot készített elő, sütött pirogot hússal, sajttal és almával, és megkínált orosz bon-bonnal is. (: Később amikor beszélgettünk az itteni életről, mondtam, hogy itt gyakorlatilag nem eszek tejtermékeket, húst, gyümölcsöt, zöldséget, mert minden sokkal drágább, mint nálunk, és egyszerűen nem vagyok hajlandó ennyit kiadni érte. Erre rögtön összekészített nekem egy kajacsomagot: kefírt, szirokot, pirogot, almát és banánt. Hát nem utasítottam vissza a kedvességét. (;
Nagyon jól esett érezni a „családi tűzhely melegét”, már olyan rég voltam családi körben, és ez különösen hiányzik. Nincs, aki megkérdezze, mire van szükségem, senki nem gondoskodik rólam… ): De az otthon hazavár, az otthon…
1 megjegyzés:
Szia!
Ha nem csal a memóriám, akkor a hétvégén újra magyar földön leszel :D
Múlt héten nagyon hiányoltunk ám, nagy party volt! De amint hazaérsz, pótoljuk a kiesett 3 hónapot!
puszi: Viki
Megjegyzés küldése