Szombaton (05.19.) a városi programokon vettünk részt. Délelőtt megmutatták a helyi vásárt, ahol a voznsenski gyárak termékeit lehetett megvásárolni: a már említett italokat, kolbász- és tejtermékeket, bőrárukat. Azután elvittek minket a múzeumba, ami a város híres szülöttje, a rajz- és festőművész: Kibrik után kapta a nevét. [3. számú feladat: tárlatvezetés fordítása]
Azután a helyi ruházati vállalat, a Viktória modelljeit nézhettük meg, amit odavalósi, fiatal lányok mutattak be. Az ebéd a Nyírfa étterem alsó termében volt. A finom ebéd után visszavittek minket a szállodába, és kaptunk pár óra pihenőt, ami mindenkinek nagyon jól esett a tartalmas, de egyben fárasztó programok után.
Elérkeztünk az ünnepségsorozat záró számához, a koncertgálához, amit a 3 és fél ezer főt befogadó szabadtéri stadionban tartottak. A műsort Voznesensk saját dalával nyitották meg, amire vagy 100 gyerkőc beszaladt a stadion gyepjére. Tarka ruhákban, kendőkkel, masnikkal a hajukban és a kedvenc plüssállataikkal a kezükben (láttam pár lapátfülű Csiburáskát is (: ) egyszerű, de igen bájos koreográfiát mutattak be. (: Majd jöttek a majorettek dobokkal, fiatal fiúk zöld zászlókkal, diákok más csoportja, akik nemzeti színű – sárga és kék – szalagokkal táncoltak, és nemzeti viseletben, virágkoszorúkkal a fejükön a néptáncosok is megjelentek. Voznesenknek nemcsak saját dala van, de még a fesztiválnak is van egy külön száma, méghozzá nem is akármilyen („Nás fesztyivál, ziljonij háj…”).
Majd következtek az ünnepi köszöntők, és végül a mienk. Előtte beszéltünk arról, hogy nagyjából miről fog szólni, de a beszéd alatt módosult a szöveg; főleg az nehezítette meg a dolgom, hogy küldöttségvezetőnk nagyon választékosan, emelkedett irodalmi stílusban fogalmazott, amit nem tudtam úgy átadni oroszul. Azért csak összejött a dolog, minden tapasztalatomat latba vetettem: helyes testtartás, amin aztán kicsit lazítanom kellett, mert eleinte remegett a térdem, na még ilyen sem volt! Azért igyekeztem a „mikrofont bekapva” hangosan és határozottan beszélni, és túlesve életem eddigi legkomolyabb szereplésén, nagyon jó visszajelzéseket kaptam. [4. számú feladat: köszöntő tolmácsolása]
A köszöntőket követően a verseny díjazottjai adták elő számaikat: énekszámokat szólóban vagy csapatban, verset szavaltak, vagy prózát, humoreszket mondtak el, de zömében táncszámokban gyönyörködhettünk, amelyek közt többféle stílus volt, pl. standard táncok, hastánc, néptánc és még csárdás is! Ezt a mi tiszteletünkre tanulták meg a táncosok, és valóban nagyon ügyesek voltak. A záró számot a már ismert fiatal énekesnő, Okszana Kalincsuk adta elő. Ezalatt az összes szereplő visszament a színpadra. A gyerekek faágakkal a kezükben táncoltak a fesztivál számára, aminek legvégén még tűzijáték is volt!
Az utolsó estén svédasztalos fogadáson vettünk részt, ahol megint ínycsiklandó ételek közül válogathattunk. Egy szintetizátoros és egy énekesnő gondoskodott a jó hangulatról. A tánc mellett most alkalmunk nyílt beszélgetni más helyi képviselőkkel is. A testület egyik hölgytagja házi orvos, aki odajött hozzánk, és a mi házi orvosi rendszerünk sajátosságairól érdeklődött. [5. számú feladat: tolmácsolás az egészügyről]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése