„Lánykérés” (:

Vasárnap reggelre (05.20.) már összekészítettük a csomagjainkat, és végleg elhagytuk kényelmes szállodánkat. A városházára vittek minket, ahol a helyi képviselőtestület néhány tagja fogadott minket, majd a sor került a városaink közti együttműködés megvitatására. Az ukránok arról érdeklődtek, hogy Makón hogyan oszlik meg a hatalom, milyen irányító szervek vannak, milyen feladatok valósulnak meg helyi, megyei és állami szinten. Ennek kapcsán kitértünk arra, hogy Makó a közelében fekvő 16 kistelepüléssel együtt egy közigazgatási egységet képez, ún. kistérséget. [6. számú feladat: tolmácsolás a közigazgatásról].

Arra is kíváncsiak voltak, hogy vöröshagymánknak mi a jelentősége, ez csak tradíció, vagy több annál? Ekkor pedig arról volt szó, hogy a makói hagymánk kétnyári: az első év után az apróhagymát hőkezelik, így a második évben termelt hagyma szárazanyag tartalma jóval magasabb, víz helyett több aromát tartalmaz. A makói hagyma már védjegynek számít, de szükség is van védelmére a többi konkurens áruval szemben. [7. számú feladat: tolmácsolás mezőgazdasági témáról]

A találkozó végül eredményesen zárult, az ukrán és magyar nyelven írott, teljesen korrekt együttműködési megállapodást aláírták a felek. Ebben még csak a fő irányvonalakat határozták meg, semmi konkrét nem volt benne, a részleteket a következő találkozó során dolgozzák ki. Majd átadtuk és átvettük az ajándékcsomagokat. (: Az ukránok Makó névvel gravírozott névjegytárcát, tollat, öngyújtót és kulcstartót kaptak, valamint naptárt és a városunkról szóló tájékoztatókat; mi pedig egy nagyon szép kiadványt Voznesenks-ről és két üveg italt: a vodkát egy porcelán kozák rejti magában, a Greenwich konyakot pedig díszcsomagolás. (:

A reptérre ismét Misa vitt minket, és ez alkalommal felesége, Lia is velünk tartott. Kiderült, hogy Misa Grúziában ügyvéd volt. A háború kitörésekor hagyták el hazájukat, itt telepedtek le, és nevelik két kisfiuk. Misa az üzleti életbe vetette bele magát, nagybani zöldség- és gyümölcstermesztő, 28 hűtő-konténere van! Jó viszonyban van a polgármesterrel, ezért vállalta el, hogy elvisz minket saját kocsiján, elmondta, hogy akárkit nem vinne el, csak ilyen fontos és kedves embereket, amilyenek mi is vagyunk. (: Engem igazából nem akartak hazaengedni, már elkezdték tervezgetni az esküvőm, és hogy milyen jó ukrán férjet találnak nekem! Végül „beletörődtek”, hogy haza kell mennem a szüleimhez, de szeretettel várnak nyáron Grúziában, ahova mindig haza mennek a gyerekek nyári szünetében. Ki tudja, lehet, hogy egyszer még oda is eljutok… (;