Az első említések Moszkváról az ősi krónikák oldalain jelentek meg több mint nyolc évszázaddal ezelőtt. A várost 1147-ben alapította Jurij Dolgarukij. Moszkva fekvése nagyon kedvező volt mind földrajzi, hadi és kereskedelmi szempontból. 1156-ban építették a moszkvai Kreml első falait fából. Körülötte szép számmal jelentek meg falvak, települések. Ez a Kreml kb. 200 évig állt.
1367-68 közt a fiatal Dmitrij vezér a Kreml falait és básnyáit fehér kövekből újraépítette, megnövelve a vár területét majdnem a mai kiterjedésére. Ez az erődítmény több mint 100 évig állt.
1485-95 közt emelték a Kreml új falait és bástyatornyait vörös téglából. Területe kb. 28 hektárra nőtt. Téglafalának hossza 2235 méter, melyen 1045 csipkefog található. A falak magassága 5-9 méter, vastagságuk 3,5-6,5 méter. A Kreml mindkét oldalát folyó szegélyezi – délnyugatról a Nyeglinnaja és délről a Moszkva. (Napjainkban a Nyeglinnaja folyó csatornában folyik a föld alatt.) A Vörös tér felőli oldalon a XVI. század elején ásták ki a várárkot, melynek szélessége – 32 méter, mélysége – 12 méter. Az árok egyesítette a két folyót. A Kreml erős erőddé vált.
A Kremlnek összesen 20 bástyája van. Mindegyiknek megvan a maga építészeti kivitelezése, elnevezése és a maga története.
1485-ben az olasz építész Antonio Friazin megépítette a „Rejtekhelyes-bástyát” (Tajnyickaja), ami alatt ástak egy kutat és készítettek egy titkos kijáratot a Moszkva folyóhoz. Ezért nevezik ezt a tornyot „rejtekhelyesnek”.
A Nyeglinnaja folyó torkolatánál építettek egy saroktornyot, amiben vízfelemelő szerkezetet állítottak fel, amiből a vizet nyerték a Kreml kertjeinek öntözéséhez. Ez volt az első vízvezeték Moszkvában. Ezt „Vízfelemlő-bástyának” (Vodovzodnaja) nevezik.
1491-ben az olasz építész, Pietro Antonio Solario emelte a Frolovszkij-bástyatornyot, amit a XVII. századtól kezdve „Megváltó-bástyának” (Szpasszkaja) neveztek. Ez a Kreml egyik legszebb, legpompásabb tornya, melynek díszes átjárókapuja is van.
[Kulitavicsjusz: Készüljünk a kirándulásra c. kiadványában szereplő szöveg fordítása alapján.]
1367-68 közt a fiatal Dmitrij vezér a Kreml falait és básnyáit fehér kövekből újraépítette, megnövelve a vár területét majdnem a mai kiterjedésére. Ez az erődítmény több mint 100 évig állt.
1485-95 közt emelték a Kreml új falait és bástyatornyait vörös téglából. Területe kb. 28 hektárra nőtt. Téglafalának hossza 2235 méter, melyen 1045 csipkefog található. A falak magassága 5-9 méter, vastagságuk 3,5-6,5 méter. A Kreml mindkét oldalát folyó szegélyezi – délnyugatról a Nyeglinnaja és délről a Moszkva. (Napjainkban a Nyeglinnaja folyó csatornában folyik a föld alatt.) A Vörös tér felőli oldalon a XVI. század elején ásták ki a várárkot, melynek szélessége – 32 méter, mélysége – 12 méter. Az árok egyesítette a két folyót. A Kreml erős erőddé vált.
A Kremlnek összesen 20 bástyája van. Mindegyiknek megvan a maga építészeti kivitelezése, elnevezése és a maga története.
1485-ben az olasz építész Antonio Friazin megépítette a „Rejtekhelyes-bástyát” (Tajnyickaja), ami alatt ástak egy kutat és készítettek egy titkos kijáratot a Moszkva folyóhoz. Ezért nevezik ezt a tornyot „rejtekhelyesnek”.
A Nyeglinnaja folyó torkolatánál építettek egy saroktornyot, amiben vízfelemelő szerkezetet állítottak fel, amiből a vizet nyerték a Kreml kertjeinek öntözéséhez. Ez volt az első vízvezeték Moszkvában. Ezt „Vízfelemlő-bástyának” (Vodovzodnaja) nevezik.
1491-ben az olasz építész, Pietro Antonio Solario emelte a Frolovszkij-bástyatornyot, amit a XVII. századtól kezdve „Megváltó-bástyának” (Szpasszkaja) neveztek. Ez a Kreml egyik legszebb, legpompásabb tornya, melynek díszes átjárókapuja is van.
[Kulitavicsjusz: Készüljünk a kirándulásra c. kiadványában szereplő szöveg fordítása alapján.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése