Anya látogatása IV. (Esbjerg)

Máj. 3. (csütörtök)

Ezen a napon a helyi önkormányzattól kapott csomagban talált ajándékjegyeket igyekezünk felhasználni, ezért aktív múzeumlátogató útra megyünk. Először is az Esbjergi Művészeti Múzeumot látogatjuk meg, ahol a kasszánál restelkedik az idős hölgy, hogy milyen kár, hogy csak az állandó kiállítást tudjuk megnézni, jelenleg nincs tematikus tárlat. Ez egy olyan hely, amit nem látogatnál meg valószínűleg, hogy előre tudnád, hogy milyen, de én úgy vélem, hogy az ember legyen nyitott és érdeklődő, elvégre izgalmas dolgokat tartogathat az ismeretlen. Ezek a kortárs alkotások nekünk főleg csúnyák és értelmetlenek, sajnos kevés olyan van köztük, aminek üzenete lenne a számunkra. Ellentétben mondjuk a Figueres-ben látott Salvador Dalí múzeummal, ami rendkívül érdekes és szórakoztató.

A város főterén haladunk át és az ezúttal nyüzsgő sétálóutcán, hamar meg is érkezünk az Esbjergi Helytörténeti Múzeumba. A kiállítás első szakasza a korai évszázadokra nyúlik vissza, a terület földrajzi jellegének, flórájának, faunájának kialakulásához, a régió benépesedéséhez, majd a viking kori emlékeket mutatják be és egy korhű házat az állattartó résszel együtt. Ezt követi egy szekció, amely a borostyánról szól, hiszen az Északi-tenger sok borostyánkövet sodor a partra. Természeten leírják a kő kialakulását, régészeti szerepét, megmunkálását, több emléktárgy is bemutatásra kerül a különböző korokból.

Én a legérdekesebbnek a borostyán legendát találtam, amit az alábbi oldalon is megtaláltam, és pontosan egybecseng azzal, amit a múzeumban is írtak. (http://www.agrianna.hu/borostyan_dragako)

Az ókori görögök Phaeton mítoszában hittek. E szerint egyszer Phaeton ellopta apja Napfény Szekerét és azt az égbe hajtotta. Azonban elveszítette uralmát a szekér felett, ami leesett és felégette Afrika földjét és az ott élő embereket. Ez haragra gerjesztette Zeuszt, és villáma megölte Phaetont Az ifjú teste az Eridan folyóba esett, ahol nővérei, a Heliadák találták meg. Annyira sírtak testvérük halála után, hogy a feldühödött Zeusz fává változtatta őket. Megkövült könnyeiknek tartották a borostyánt.

Utunk utolsó állomása a tengerpart felé vezetett, egész pontosan az Esbjergi Halászati Múzeumba és Akváriumba. Itt rengeteg érdekes dolgot látunk, halászati eszközöket, renovált hajókat, egy régi náci bunkert, amiből több ezer található a dán partok mentén,  főleg a homokba süllyedve. Leereszkedvén a sötét és nyirkos bunkerbe, egy kis ablakon kikukucskáló viaszbábú fejet látok meg először, és majdnem összecsinálom magam a félelemtől! :/

A lényeg pedig az akvárium, ahol csodás tengeri élőlényekben gyönyörködünk, olyan sokféle van, hogy felsorolni is hosszú lenne, nekem különösen tetszenek a tengeri csillagok, a medúzák, a kis ráják. A kinti medencében pedig a fókákat élnek, név szerint: Magnus, Leo, Nelly, Oline és Rasmine (a tábla leírása alapján). Mi csak négyet látunk úszkálni. Tudtátok, hogy a fókák hassal felfelé úsznak? Anya meg is jegyzi, hogy lomha és esetlen testalkatuk ellenére milyen könnyedén és ügyesen mozognak. Néha a kis beton szigetre is kivetik magukat, hogy szárítkozzanak. Erről megosztok néhány képet is, ezzel búcsúzom egyelőre!