Anya látogatása III. (Fanø)

Máj. 2. (szerda)

A teljes napot a kirándulás jegyében töltjük el. Délelőtt kisétálunk a közeli kikötőbe, ahonnan indul a komp a kb. 3 km távolságra lévő Fanø-szigetére. Utunk nem tart tovább negyedóránál, és máris a kis szigeten találjuk magunkat. A kikötő aprócska terén egy nagy oszlop álldogál, melynek tetején két porcelán kutya ül szimmetrikusan, és a tengert kémleli. Később sok helyen feltűnik a kutyapár, a boltok vitrinjéből és a házak ablakaiból néznek ránk. Mint később megtudom, a kutyák jelezték, hogy távol van-e a ház ura. Ha a családfő épp a tengeren volt, akár évekig is távol, akkor a kutyák a tenger felé fordultak. Amikor hazatért, akkor a ház belseje felé néztek a párkányról.

Nem rég ismertem meg Jens Bo-t, aki egy idősebb oktató az Aalborg Egyetemen és Fanø-ről származik. Őtőle tudom a kutyás történetet, mesélte, hogy az apja és a nagyapja is tengerészek voltak, az egész világot bejárták, mindketten 45-45 évet töltöttek a tengeren. A dánok nagyon büszkék viking gyökereikre, szívesen felemlegetik, és ez egyfajta magyarázatul is szolgálhat arra, ha valaki ezt a hivatást választja, vagyis tengerésznek áll.

Fanø Nordby nevű településére érkezik az ember a komppal, a város neve „északi várost” jelent, elárulom, hogy nem ez az egyetlen ilyen nevű község Dániában. Nordby utcái egy varázslatos világot tárnak elénk, a takaros kis házakat nád- és szalmafödelek fedik. Megkérdeztem Jens Bo-t, mi van akkor, ha kigyullad egy ilyen ház, azt mondta, hogy akkor már nem sokat lehet tenni, de igyekeznek az ilyen eseteket megelőzni, ezért be van tiltva a szemétégetés és a tűzijáték az ilyen helyeken.

Átsétálunk a sziget túlsó partjára, ami olyan 5 km távolságra esik, kies út mellett haladunk, majd megérkezünk a nyaralóreszortba, ami május elején meglehetően kihalt. Hosszú fehér homokfövenyt pillantunk meg, sehol egy árnyékos hely. Tény, hogy kiválóan alkalmas a kite-ozásra, de mi annyira nem találjuk érdekesnek a helyet. Hazaérve tapasztaljuk, hogy igencsak leégtünk, amit a dán tanárom, Aase azzal indokol, hogy Fanø homokos talajáról sokkal erősebben verődik vissza a napfény.

A kompra várva egy kis homokszigeten két heverésző fókát pillantunk meg, amiket Anya eleinte fatönköknek vél, de figyelmesen megnézve látszik, hogy mozgatják a fejük. A tengeri ragadozókról később bővebben is szólok.