2012. május 17., csütörtök

Anya látogatása II. (Hjerting)


Ápr. 30. (hétfő)



Az Esbjerg-ben eltöltött első közös nap délelőttjén a környéken lévő szupermarketekbe megyünk el bevásárolni. Anya először próbálhatja ki az önkiszolgáló kasszázást. Ez az a rendszer, amikor egy automatához mész oda a bevásárlás után, magad húzod le a kiválasztott áruk kódját, és a gépnél is fizetsz. Én ezt sokkal jobban szeretem, mint amikor a kasszás dobálja az árukat a szalagra, nem győzöd őket elrakni, de már vedd is elő a pénztárcád, miközben mögötted kígyózik a sor. És mi van akkor, ha valami nem annyiba kerül, mint hitted? Az önkiszolgálónál még azt is tudod sztornózni.
Délután kibiciklizünk a tengerpartra, ahol a fehér férfiak szobra is található. A bicikliket ott hagyjuk, és gyalog indulunk el a part mentén. Az idővel szerencsénk van, langyos szellő fújdogál, és itt a késő délutáni órákban is magasan jár a nap. Egészen Hjerting-ig sétálunk, ahol a gazdag kis nyaralófalu pompás házait és kertjeit csodálhatjuk meg. Célunk a part menti kis kávézó, ahol isteni fagyit lehet kapni! Ezen a napon ennyi sportolunk: 20 perc biciklizés, 2X2 óra séta (oda és vissza), 20 perc biciklizés.

Máj. 1. (kedd)



Délelőtt a fürdőbe viszem el Anyát, ahol szinte mindent kipróbálunk. Először az élményfürdőbe megyünk, ahol a kanyarodó sodrást, a vízmasszázs padokat majd a "tengeri" hullámokat élvezzük. Egy kis úszás után evezünk, majd a gőzszaunába megyünk és végül a jaccuzi-ba is beülünk.
Ebéd után kicsit pihenünk, majd kitekerünk az egyetemhez, ahol az énekkaron nem tudunk részt venni, mivel azt hittem, hogy egy órával később kezdődik. Viszont ha már ott vagyunk, akkor az infóteremben megvesszük és kinyomtatjuk a vonatjegyeket és becsekkolunk Anyának a visszaútra.
Az iskolától nem messze található a nagy városi park és a szarvas-park. Egy nagy lekerített erdőben élnek a szarvasok és egy nagyobb rét is az ő rendelkezésükre áll. A barangolás közben megpillantjuk a csordát, amely nyugodtan hever a kerítések közti kis úton. Sajnos, megriadnak és nem engednek minket magukhoz közel, pedig vittünk nekik száraz spagettit, ami kedvelt csemegéjük. Egy darabig űzzük őket, de makacsul továbbvonulnak. Mint később Basia-tól megtudom, reggel érdemes kimenni őket etetni, akkor még annyira éhesek, hogy megrohamozzák a látogatókat, de délutánra már igencsak belaknak az elkapatott szarvasok.

Nincsenek megjegyzések: