Tengerentúl

Az elmúlt évek során sokat utaztam. Útra kelni izgalmas, most mégis némi nyugtalanságot éreztem, hiszen eddigi életem leghosszabb repülőútjára készültem, és tudtam, hogy több mint egy teljes nap el fog telni, mire célomhoz érek.

3.00 Budapest, Ferencváros Megszólal az ébresztő, két és fél órányi nem túl pihentető alvás után. Brrr, ki találta ki a hajnali légi járatokat...? Az keljen föl helyettem.

 3.50 A taxiban ülök, és figyelem a még csöndes pesti utcákat. A sofőr nem beszédes, ennek most örülök. A reptérhez közeledve feltűnnek a közhelyes óriás plakátok: „Citigroup – Utazz! Fedezd fel a világot!” Némi megnyugvással tölt el, hogy egy Citicard lapul a zsebemben, mire eszembe jut, hogy nincs nálam USD készpénzben, ügyes.

4.20 Budapest, Ferihegy A self check-in pultnál ügyeskedem, de elakadok, amikor az amerikai tartózkodási címet kell megadnom, fejből nem megy. Gyorsan előkeresem az ESTA-t, de azon nem kérték az irányítószámot, itt meg kell. Odalép egy asszisztens, hogy segítsen: „Ha nem írja be az adatot időben, kezdheti elölről. Olyan ez, mint a Futrinka utca.” Majd beüti, hogy 99999. Éljen a dummy data!

5.35 Hamarosan megkezdik a beszállítást, állok a sorban, és azon töröm a fejem, hogyha itt becsekkoltam az összes járatra, az rendben van, de honnan lesz meg a többi beszállókártyám? Erre bemondják a hangosba: „Kérjük Sz.E.J-ot, hogy fáradjon az A10-es kapuhoz!” Ilyen se volt még, kicsit izgulok. „Elkészült a többi beszállókártyája is.” Gond egy szál se.

6.00 A vészkijárat mellett kaptam helyet, legalább több helye van a lábamnak. Mellettem a srác egy könyv hátsó borítóját olvassa: „Ez a könyv nem azt állítja, hogy a földönkívüliek köztünk járnak...” Még jó, azért jobb lesz az útitársammal vigyázni.

 8.20 Amszterdam, Schiphol Földet érünk, mindenki nyüzsögni kezd. Hagyjatok tovább aludni... Álmosan lebattyogok a gépről. Ahogy megyek, gitár hangját hallom meg. Egy ősz férfi játszik, nem ül a közelében senki. Én nem hagyok ki egy ingyen koncertet, leülök mögé, a Wicked Game-et még fel is ismerem. Negyedóra múlva elrakja a hangszert, és tovább áll. Ekkor egy srác lép oda hozzám, hogy felmérést készítsen a reptéri vásárlási szokásaimról. Türelmesen válaszolok a kérdésekre, bár nem jó emberhez fordult, mert én ki nem állhatok vásárolni. Cserébe ajánl egy jó kis pihenőhelyet a reptéren belül, ami egy parkra emlékeztet, zöld heverőkkel, madárcsicsergéssel. Felkészülök a kb. 7 órás várakozásra. Úgy tűnik, ezen a reptéren mindig ez vár rám.

13.40 A második átvizsgálásra és beszállásra megyek. Jön az interjú (kihallgatás?), amitől kicsit tartottam. Ha legalább tíz kérdést nem tesznek fel az utazásom céljáról és módjáról, akkor egyet sem. „Adott fel csomagot? Hol az igazolás róla? ... Van másik személyazonosító irata? Láthatom? ... Mit dolgozik? Kint várni fogja vki? Mi a neve az illetőnek? ... Egy pillanatot kérek, vmit le kell ellenőriznem a felettesemmel.” Most már mind a ketten engem néznek, náluk az útlevelem és a személyim, mi lesz már? „Köszönöm a türelmét és együttműködését, jó utat kívánok!”

19.00 Vhol az Atlanti-óceán fölött A Delta gépek valóban kényelmesek, csak nagyon lehűtik az utasteret. Még jó, hogy adnak takarót, az javít a helyzeten. Időként elszunyókálok, amiből ált. arra ébredek, hogy fáj a nyakam. Azért igyekszem éber lenni, nehogy lemaradjak a kajaosztásról, vmint erős kísértést jelentenek a jobbnál jobb filmek, amelyeket a külön kis képernyőmön nézhetek. A dráma kategóriában vagy tíz filmet találok, amelyeket már meg akartam nézni. Végül a Rush-ra (Hajsza a győzelemért) esik a választásom. Nagyon jó film, kár, hogy nem moziban néztem meg. Majd a Fogságban c. filmet szeretném megnézni, de öt perc után úgy döntök, hogy az akcentus miatt inkább a feliratos v. szinkronizált verziót nézem meg, ha lesz rá lehetőségem. Marad a Könyvtolvaj, egészen figyelemre méltó a képi világa.

23.45 Detroit Megérkeztünk, várok a vámvizsgálatra. Kicsit lassan halad a sor, kínai fordítót kérnek. Nemrég szállt le a sanghaji gép, és mindenütt kínai gyerekek nyüzsögnek. Egyen melegítő, egyen torna csuka, egyen számozott(!) kacsás hátizsák. A reptér különböző pontjai 10-20 fős csoportokban tűnnek fel, v. azok a klónjaik? Meghallgatom még vagy tízszer a videóról, hogy „welcome”. A tájékoztató filmből az is kiderül, miként szagolják ki a beagle-ek az illegális élelmiszert. Majd megadom az ujjlenyomataim, megválaszolok néhány kérdést. A következő ellenőrzési pontnál a férfi ki sem nyitja az útlevelem, máris mondja, hogy magyar, majd a szülővárosom nevére mutat: „Ez a város Heves megyében található?” Még egy külföldre szakadt hazánk fia v. sokadik generációs amerikai magyar.

2.00 A regionális kisgépen ülök, alig várom, hogy újra aludhassak. Szőke Chumlee (nézd: Zálogcsillagok) hamar bealszik mellettem, hiába a Starbucks-os papírpohár a kezében. A másik oldalon lévő férfi olvas: Proof of Heaven. Újabb útkereső mellé sodródtam.

3.10 Elmira Végre közel a célállomáshoz. Cindy vár a reptéren, felvesszük a csomagom, majd kocsival átvisz Corningba. A hotel stúdió lakosztálya kellemes. Mire ágyba kerülök otthoni idő szt. hajnali öt óra, de itt még egy nappal korábban van, este 11 óra. Ezen is túl vagyok.