Miután megkapja a látogató a zöld kis kitűzőt, tetszőleges sorrendben látogathatja meg a különböző szekciókat. Én azért a térképen bejelölt számok szt. haladok. Először a kortárs kiállításhoz érkezem, ahol 1975-2000 között készült üvegalkotásokat nézek meg. Ezek között számos ízléses alkotás akad, amelyek általában vázák, dekorelemek, de számomra sok a groteszk darab, pl. üvegből formált csontok fadarabokhoz rögzítve, üveg és szerszámok kombinációja, üvegfejek, torz képek.
Majd elérkezem ahhoz a tárlathoz, amely az üvegkészítés történetét mutatja be. Az őskorban a természeteben talált üveget használták fel az emberek fegyverek v. tartós szerszámok készítéséhez. Ilyen volt a vulkanikus folyamatok során létrejött obszidián, amelyből készült dárdahegyet talált Havas Jon és Samwell az Elsők Öklén, ja nem, az egy másik történet... Látok olyan csiszolt obszidiándarabokat, amelyeket Arizonában találtak, és a lelőhely alapján az „apacsok könnyeinek” neveznek.
Üveget legelőször Kr.e. 2000 körül az ókori Mezopotámia területén kezdtek készíteni (nem ám Kínában, ott sokkal később jöttek rá ennek a tudományára), és évszázadokon keresztül csak a Közel-Keleten, Egyiptomban és a Földközi-tenger térségben állítottak elő üveget. Később a Római Birodalomban továbbfejlesztették az üvegmegmunkálás tudományát, és a meghódított területekre is eljutottak az üvegtermékeik. A birodalom bukásával azonban Európának ezer évet kellett várnia, hogy hasonló minőségű üveghez jusson, mígnem beköszöntött a reneszánsz. Most pörgessük meg az idő kerekét, csupán néhány érdekességről számolok be. Néhány üveghangszert is bemutatnak, pl. fuvolát, harmonikát, utóbbi hangját meg is hallgatom. Egy idézet szt. az üvegnek olyan tiszta hangja van, hogy az ember azt hiheti, angyalok szólnak hozzá a Mennyből. Megcsodálok egy olyan mikromozaikot, amely a Szt. Péter Bazílikát ábrázolja. Távolról olajfestménynek néz ki, ám valójában több ezer üvegmozaik alkotja, amelyek többsége nem nagyobb egy gombostű fejénél. A kiállítás vége felé jönnek a Tiffany-ablakok és a számomra legszebb alkotások, amelyek az art deco és art nouveau stílusát képviselik. Legvégül egy videót nézek meg, amelyen az ifjú Andrew Erdos (Erdős Bandi, hoppá!) mutatja be, hogyan készítette el hatalmas üveglényeit, amelyekért a Rakow Bizottság díjjal jutalmazta.
A múzeum következő részében az innovációs központ található, ahol tudományos szempontból foglalkoznak az üveggel. A kis képernyők előtt az ember részt vehet egy rövid kémia órán, megvizsgáljuk, hogy a periódusos rendszer mely elemeit használják fel az üvegkészítés során. Alapvetően három elem szükséges hozzá: szilikon (Si), nátrium (Na) és kálcium (Ca). Ha színezni akarjuk, akkor számos elemet felhasználhatunk (pl. a Coca-Cola vasat (Fe) használt a régi üvegekhez), v. ha a tévé káros sugarait akarjuk megszűrni, akkor ólmot (Pb) kell adnunk az képernyő üvegéhez. Végezetül egy negyedórás show-n is részt veszek, amely során demonstrálják és elmagyarázzák az üveg megmunkálását. A látogatók közt nagyon sok kínai akad, így nem csak angolul, de kínaiul is meghallgathatom mindezt a tolmácsnak köszönhetően.
Miért fontos mindez, és miért itt található ez a múzeum? Azért, mert Corning az üveggyártásnak köszönhetően (pl. Edison első villanykörtéit a Corning Glass Works-ben állították elő 1879-ben) nőtte ki magát egy tanyából a „kristály várossá”. (Sajnos, küzdök a céges laptop és telefon biztonsági beállításaival, ill. hiányosságaival, ezért a bejegyzések mindkettő használatával születnek. Sok képet készítettem a telefonnal, de nem tudom őket ide berakni, de egy netről leszedett képet megosztok. Ez a világ legnagyobb üvegből készült levélnehezékét mutatja be, és az egyik kedvenc darabom a CMOG-ból.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése