Kunstrunde Sydvestjylland

A hétvégén nagyon szép élményben volt részem. Az idei programajánló füzetben bukkantam rá a Kunstrunden Sydvestjylland nevű kezdeményezésre, melynek lényege, hogy helyi művészek megnyitják otthonuk, műhelyük kapuit az érdeklődők előtt. Három napon keresztül lehetett őket meglátogatni, természetesen ingyen. A kis térképemen bejelöltem a környéken megjelölt helyeket, majd útra keltem egymagam.

Mette Kristensen

A házát onnan ismertem fel már messziről, hogy kirakta a programot fémjelző logót egy molinón és egy plakátot is ragasztott az ajtóra. Ugyan sokat nem tudok dánul, de azt megértettem, hogy „az ajtó nyitva, gyere be”. Amikor beléptem, már láttam, hogy várakozásommal ellentétben nem egy festő műhelyébe érkeztem, hiszen vágósablonokat, bőröket és szőrméket pillantottam meg. A bábukon szőrmekabát és - pulóver, az asztalon párnák díszelegtek, egy állványról különböző színekben pompázó (bíbortól kezdve a királykéken át a fűzöldig) bőrök lógtak. Elsőre csodálkozva néztem a kabát alapanyagát, amely szürke volt rajta barna foltokkal, azt hittem, hogy mű, de kiderült, hogy a Gröndland közelében elejtett fókáktól származik. Mette Kristensen 12 évet élt a szigeten, ahol főleg kabátokat készített, de Dániába visszatérve inkább a táskák készítésére koncentrál (egy kis szütyőt 600 DKK-ért, kb. 24.000 HUF-ért meg is kaphat az ember). Kicsit sajnáltam a fókákat, de álszent dolog lent volna a megbotránkozás, hisz én is bőrkabátot és – kesztyűt viseltem, arról nem is beszélve, hogy Apa vadász. Szóval a grönlandiak vadásszák a tengeri ragadozókat proteinben gazdag húsukért és meleg szőrméjükért.

Holmberg Glas

Esbjergben 2. utam a Holmberg Glas üzletébe vezetett, ahol Elinnel ismerkedtem meg. Még évekkel ezelőtt sajátította el az üvegmegmunkálás mesterségét, majd férjét is megtanította rá, azóta együtt vezetik az üzletet. Főleg étkészleteket, dekorációs tárgyakat, ékszereket készítenek, akár egyedi megrendelés alapján is.

Nagyon kedves és érdeklődő volt irányomba is, kérdezgettem a munkájáról, és szívesen mesélt. Kihozott néhány üvegdarabot a műhelyből, és megmutatta, hogy milyen eszközzel hasítja ki azt a vonalat, ami mentén aztán könnyedén szétpattant az üveg, amihez szintén használ egy kis szorítót. Nekem is megengedte, hogy kipróbáljam, pedig az az üveg pont egy drágább fajta volt, amit inkább ékszerek készítéséhez használ.

Sólvá Gunnarsson Olsen

Vasárnap Hjerting felé vettem az irányt, ezúttal a tengerpart mentén vezető úton bicikliztem, ami szép látvány volt a délelőtti napsütésben. Kis térképem segítségével meg is találtam azt a házsort, ahol Sólvá háza áll. Ahogy megpillantottam a színes tájképeket a garázs téglafalán tudtam, hogy ezúttal festőhöz érkeztem. Az ajtón a „Komt ind” felirat áll, így beléptem, ahol egy kedves, ráncos arcú néni mosolygott rám. Sólvá a Feröer szigetekről származik, ami egy kis szigetcsoport Skócia partjaitól nem messze, és dán fennhatóság alá tartozik. Kb. 48 ezer ember él itt, saját nyelvük van és nemzeti focicsapatuk, gazdaságilag és politikailag nem függetlenek, érdekeiket az általuk a dán parlamentbe delegált néhány politikus képviseli.

Sólvá 1960-ban kezdett el festeni, főleg a Ferör szigetek tája és tengerpartja ihleti képeit, melyek szinte kivétel nélkül tájképek. Csodálatos otthonának minden szegletét az alkotásai díszítik, és szabadon be lehetett járni az egészet. Amit nagyon szeretek ebben az országban, az ez a fajta nyitottság és vendégszeretet, amitől már nem is érzi magát olyan idegennek a messziről érkező ember.

Jytte Jespersen

Szintén Hjertingben látogattam meg egy másik festőművészt. Jytte házába lépve egy kis lépcső vezetett az emeleten lévő műhelybe. Az ő képeit is a természet ihlette, a szabadban készíti el a vázlatokat, majd otthon festi meg az alkotásait, melyek dán termőföldeket, legelésző juhokat, vadlibákat, macskákat ábrázolnak.

A pince bezárt ajtaja mögül keserves nyávogás hallatszott ki, mesélte, hogy mindig két macskájuk volt, de pár hete elpusztult az öreg cicájuk, és a másik most nagyon magányos, ráadásul a látogatók miatt be is kellett zárnia. Remélem, miután elmentem, kiengedte.

Összességében nagyon szép élmény volt ez a hétvége, és ismét megerősített abban, hogy úgy fogom élvezni a még hátralévő hónapokat Dániában, ha minél gyakrabban kimozdulok. Ha épp nincs különösebb program, akkor is érdemes legalább a tengerpartra vagy egy közeli erdőbe elbiciklizni, mert ezt a fajta nyugalmat, ami erre a vidékre jellemző, kevés helyen találhatja meg az ember.