Hiányod…

Bárcsak tudnám az okát, miért vagyok oly szomorú.

Ha lehunyom szemem, csak Téged látlak.

Bárcsak tudnám, miért magányos a lelkem,

ha el kell válnom Tőled, már el is vesztem…

Ha gyorsabban merülsz az álmok tengerébe,

Már nem tudom, merre jár hajód,

Megmondanád, merre evezel?

Hiányzol, ez minden, amit el kell mondanom.

Azt hiszem, hiányzol, nagyon…

Ezek a szavak mindent elmondanak.

Sajgón hiányzol, Rád gondolok, ha távol vagy,

Érzem hiányod, de hisz tudod, nem is kell folytatnom…

Bárcsak tudnám az okát, miért nem tudok összpontosítani.

A világ fenekestül fölfordult, mintha körhinta pörgetne.

Bárcsak tudnám, miért csak most látom meg

az engem körülvevő világ egyszerű szépségét.

Varázsod mindenhol körüllengi a levegőt,

Bármerre is megyek, Te vagy mindenhol.

Nevetségesnek tűnhet, de amikor kisétálsz a szobából,

Egy részem mindig Veled tartana, nyomodban járna.

Az élet sokszor oly nehéz, csak próbálom túlélni,

Ezért akarom, hogy tudd, ebben a világban,

ahol a tisztelet már jelentőségét vesztette,

Te vagy az, aki reménnyel tölti meg mégis a szívem.