Gorkij szabadidőpark

Pénteken (03.30.) elbúcsúztunk magyar diáktársainktól, akik hat hétre érkeztek Moszkvába. A bölcsészhallgatókon kívül hárman maradtunk közgazdászhallgatók: Béla, Dávid és én. A délutánt hárman töltöttük el a Gorkij parkban, ez az én ötletem volt. (: A szabadidőparkban kávézók, éttermek vannak, több óriáskerék és körhinta! A szökőkutak még nem üzemelnek, és a tavak is elég koszosak. Később éri meg ide visszajönni, amikor már zöldbe borult a természet, és a hattyúkat is kiköltöztették. (:
Azért jól éreztük magunkat, pizzáztunk, sétálgattunk, fotóztunk, figyeltük a vadkacsákat és az őszes halántékú, erősen kopaszodó férfiakat, amint épp nyuszis lufit vagy virágcsokrot vásárolnak huszonéves cicababáiknak. Itt elfogadott, hogy a fiatal lányok flörtölgetnek az éltes „pénzeszsákokkal”… Sztem ez inkább mókás és szánalmas. (:

Kolomenszkoje

Szerdán (03.28.) hihetetlenül jó idő volt (napon 22 fok)! Kátyja rögtön meg is keresett az órák után, hogy van-e kedvem elmenni a Kolomenszkij parkba, ami a zöld metróvonal mentén található. Ez a moszkvaiak egyik kedvenc helye, sokan kijárnak ide kutyát sétáltatni; a szülők tologatják a kisbabákat a kocsiban, vagy rohangálnak a kis tipegők után; a helyi fiatalok sörös üvegekkel a kezükben bandáznak, no meg persze a szerelmes párok is itt andalognak…
Mi is élveztük a napsütést, és jó szokásunkhoz híven sok fényképet készítettünk. A Voznyeszenyije-templomot most újítják fel, így azt nem tudtuk megnézni, de más látványosságok is akadnak itt. A Kazányi Szűzanya temploma a XVII. században épült barokk stílusban, kék hagymakupoláiról már messziről fel lehet ismerni.
Nagy Péter faházát még az 1930-as években költöztették át ide északról. Hűen megőrizte Pétervár első faházainak jellegzetes vonásait, mi is bemehetünk a híres uralkodó egykori házába, és körülnézhetünk a korabeli bútorokkal berendezett szobákban. Na ez az, amit mi Kátyjával nem(!) tettünk meg, ugyanis a távolból nem keltette fel az érdeklődésem a kis faviskó, csak utólag vagyok ilyen okos, hogy már olvastam róla az útikönyvben. ((: hehe
Csodálatos panoráma nyílik a Moszkva folyó partjára és a városra. Egészen biztos vagyok benne, hogy még visszajövök ide, ha már kizöldültek a fák, és akkor nem hagyom ki Nagy Péter faházát sem. (;

Változások a 307-ben

Kis lakóközösségünk eléggé átalakult. Még nem írtam, de pár hete két korai lány költözött Paola mellé, aki viszont hétfőn (03.26.) átköltözött egy barátnőjéhez a 9. emeletre, ahol ketten fognak lakni. Hát ennél nagyobb szerencse nem is érhetett volna minket! Paola életvidám, kedves lány, de együtt élni vele… Rendetlen, trehány és a higiéniára igénytelen! Mindig beágyazatlanul hagyta az ágyát, mindent ráhányt, az asztalán is folyton kupleráj volt, a fürdőszobában napokig rohasztotta a lavórban a zoknijait, tusolás után nem mosta ki a kádat, teli volt hajjal és habmaradékkal! Arról már nem is beszélve, hogy nem sült ki a szeme, hogy a szobatársai rendet tartottak, ő meg szemétdombot csinált, pororoszlánok bandáztak az ágya alatt, és mondanom se kell, hogy amikor elment, itt hagyta a szemetét és az ágyát is bevetetlenül…
Nem tudom, hogy ennek „örömére” vagy mi okból kifolyólag, de költözésének estéjén a koreaiak meghívtak, hogy vacsorázzak velük. (: Ők mindig a földön ülve esznek, van egy kis étkezőasztaluk, egy tálból szedik az ételt a kis pálcikáikkal. Ezúttal is rizs volt, meg sertésragu elég csípős szósszal, ami azért igazán finom volt és zöldsaláta. (: Nekem adtak vizet is, meg kanalat az étkezéshez, mert a pálcikával nem ment. ((:
Megkértem őket, hogy írják le a nevüket, mert ugyan már egyszer megkérdeztem, de ezek teljesen idegen hangzásúak számomra, így nem tudtam őket megjegyezni. Szóval Sung min [szaunmin] 21 éves, Mi jin [midzsin] 20, és általában egy fiú is velük van, ő pedig 24 éves és Kyeung min [kjanmin] a neve. Ők tíz hónapra jöttek Moszkvában (szerencsétlenek…), de talán jobb is, mert orosz szakosak az egyetemen, de elég gyengén megy nekik.
Apropó nyelv! A koreai nyelv elég vicces hangzású, de azért nem „bántja a fülem”, ellentétben a kínaiak cincogásával, amitől a falnak megyek! Míg a kínaiak többsége ritka csúnya (néha szabályosan megijedek a folyóson!), a koreaiak helyesek. Majd készítek róluk fotót. (: Tehát igazán semmi kifogásom sincs lakótársaim ellen, és lehet hogy a közös vacsora a nyitás jele is egymás felé. The beginning of a beautiful friendship! hehe ((:
A másik újdonság, hogy Tuba kint maradt Törökországban, és csak május 10-én jön vissza! Ennek az az oka, hogy április végén lesz egy tíznapos ünnepség náluk, és ott fog dolgozni. Nem is hiszem el, hogy ennyire mázlista vagyok, van egy saját szobám, tévével ráadásul! ((: Kényelmesen elférek; mindent úgy találok, ahogy letettem; könnyen rendet tudok tartani; nyugodtan tudok tanulni; akkor hallgatok zenét, amikor akarok; nem ébreszt fel senki; szóval arany életem van! És már csak másfél hónap… (;

Matrjoska Múzeum

A hétvégén olyan szép idő volt, hogy az embernek esze ágában sem volt a kollégiumban maradni, menni vmerre, sétálni a városban! Na igen, de merre? Ilyen jó időben kár beltéri programot szervezni, parkban megint nem érdemes, mert még csupaszak a fák. Pénteken az óra után megkérdeztem Olga Nyikolájevnát, ő mit javasol. Ő a legkedvesebb, legsegítőkészebb tanárom, és most is számíthattam rá. (: Azt mondta, hogy érdemes elmenni a Puskinszkájá megállóig, majd onnan végig a Tverszkoj bulváron, útközben megnézni pár templomot, majd végül betérni a Leonytevszkij bulváron található Matrjoska Múzeumba. Pompás ötlet!
Így péntek délután (03.23.) el is indultam a belvárosba, ezúttal Béla volt a kísérőm. (: Bélával egy csoportban vagyunk, ő már elvégezte az ELTE-n a szociológia (vagy vmi hasonló) szakot, és kiutazott négy hónapra javítani az orosz tudását. Mivel nem hagyja magát lefényképezni, ezért röviden leírom, hogy néz ki. (: Alacsony, barna hajú, zöld szemű, szemüveges, és mindig hátizsákkal mászkál. Nyugodt, csendes természetű fiú, akinek elég sajátos, de jó humora van! Nagyon jószívű, ezt onnan tudom, hogy ha néha én is a menzán ebédelek, akkor ált. vele, és mindig nekem adja a desszertjének a felét. ((:
Szóval Bélával barangoltunk a belvárosban, 18.30 körül járt az idő, mire elértünk a múzeumhoz, ami 17 órakor már bezárt. ): Na sebaj, majd legközelebb! A közeli főutca (Tverszkaja) felé vettük az irányt, ahol beugrottunk a Moszkva könyvesboltba, és megvettem a Collins angol-orosz mini szótáramat!!! Egyszerűen imádom, az elöljárószavak használati eseteit részletesen ismerteti, helyenként az ember hasznos tudnivalókat is olvashat Oroszországról, a hátuljában pedig benne vannak a ragozási táblázatok, néhány rendhagyó ige ragozása (angol és orosz igék is), a számnevek és időhatározók, és néhány oldalon keresztül általános üzleti szavak, kifejezések is! Rendben, most azt gondoljátok, hogy lehet egy szótárért ennyire lelkesedni, de nekem a nyelvtanulás és fordítás nem csak kötelező feladatot jelent, hanem szórakozást is. (;
Még megnéztük a Vörös teret éjszakai kivilágításban, ahogy Béla még nem látta. Most már eljutottam oda, hogy nem számolom, hányszor jártam a Vörös téren, mert az ember jövet-menet megfordul itt, ha Moszkvában él, és újra és újra elámul, hogy milyen gyönyörű!
Másnap (03.24.) Kátyjával azért elmentem a Matrjoska Múzeumba, ami ugyan csak két teremből áll, de ingyenes és igazán szép népviseleteket, babákat lehet megnézni. A babák többsége az elmúlt években készült, nekem azok tetszettek legjobban, amik az orosz meséket, legendákat ábrázolták (pl. Ruszlán és Ludmilla, Hattyúk tava, Hókirálynő, az orosz Pinokkió és Kisgömböc történetét).

Madaras Teszkó (:

Moszkva történetében ez volt a legmelegebb március 21-e. Talán a tavaszi napforduló meg is hozta a jó időt, mivel az elmúlt pár napban valóban száraz és meleg idő volt, csak a szél kerekedett fel néha. (Pufi mellény rulez!)
Az óráink után közösen indultunk el Kátyjával vásárolni, és a jó idő örömére úgy döntöttünk, hogy nem a közeli Perekrosztok nevű üzletbe megyünk, hanem a város szélén lévő Achuan-ba, ami itt Asan néven fut, de nem feledjük, hogy helyesen ejtve: [ósan]. Hogy véletlenül se legyen félreértés: Madaras Teszkó. ((:
Három metrómegálló, majd tízpercnyi utazás az ingyenes buszjárattal, ami a Megához visz. Rengeteg márkabolt, gyorsétkezdék, no meg IKEA, OBI és Auchan. Valóban megéri kiutazni ide vásárolni, hiszen sokkal olcsóbb minden és hatalmas a választék. Minden kassza működik (csak sajnos kártyával nem lehet fizetni), és hétköznap nem is kell sokáig sorban állni. (:
Négy zacskónyi holmit vásároltam, és kevesebb, mint 6500 Ft értékű rubelt hagytam ott! Többek közt vettem két kis Genius hangszórót (150 rubel = 1088 Ft, most már nem 8 a szorzó, hanem 7,25); egy Moszkvás fotóalbumot, ami 200 db képet lehet beletenni; és 35 rubelért (= 240 Ft!!!) egy CD-t: Texas: The Greatest Hits. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretem a Texast, mivel olyan jó kis számokkal ajándékoztak meg minket, mint a Summer Son, I Don’t Want A Lover, Say What You Want, Inner Smile no meg a Black Eyed Boy. (; Talán nem meglepő, ha azt írom, most is épp ezt hallgatom. (:

Bajadér

Kedd este (03.20.) a Kreml színházába mentünk, ahol Ludwig Minkus, bécsi zeneszerző Bajadér című balettját néztük meg. A jegyeket még előző héten vette Kátyja a Bolsoj kasszájában, darabját 250 rubelért (= 1813 Ft). Most, hogy már van összehasonlítási alapom, határozottan kijelenthetem, hogy nekem azok a darabok tetszenek jobbak, amelyeknek a története izgalmas, fordulatokkal teli és legalább kicsikét hiteles, nem pedig az elcsépelt, csöpögős szerelmi történetek. A Bajadér pont nekem való, bár igazság szerint itt a szerelem a események mozgatórugója! (: Látványos díszletek, tetszetős jelmezek, táncjelenetek, ahol nem csak páran táncolnak, hanem egyszerre tízen, húszan is! Többek közt félmeztelen pasik is, hehe. (; Külön jó, hogy a nézőteret úgy alakították ki, hogy mindenhonnan jól lehet látni. Szóval nagyon jól éreztem magam! (: Ezúttal vettem programfüzetet is, így a fordításom alapján mesélem el Nektek a hindu táncosnő történetét.

Első felvonás

Indiában fiatal harcosok Szolor vezetésével tigrisre vadásznak, de mielőtt elindulnának az erdőbe, az ifjú harcos megkéri a fakír Magedaveját, hogy mondja meg Nyikijának, a hindu táncosnőnek, hogy várni fogja őt a templomnál.
Ezalatt Nagy Brahmin és a papok ünnepélyes szertartást tartanak a tűz tiszteletére, ahol fakírok és bajadérok szent táncokat járnak, köztük a gyönyörű Nyikija is. Elfeledkezve felszenteléséről és nőtlenségi fogadalmáról, Nagy Brahmin bevallja a lánynak, hogy szereti őt, és azt ígéri, India összes kincsét a lába elé hordja. Nyikija visszautasítja a főpap ajánlatát; sosem fogja őt megszeretni. Más bajadérokkal együtt Nyikija vizet ad a fakíroknak a szentelt kútból. Anélkül, hogy bárki is észrevenné Magedavejának sikerül elmondania a lánynak, hogy Szolor eljön őt meglátogatni, a hír nagyon boldoggá teszi a bajadért.
Nyikija alkonyatkor találkozik szerelmével. A fakír őrszemet áll a titkos randevú alatt, de Nagy Brahmin kihallgatja a szerelmesek beszélgetését. Szorol kész meg megszöktetni a lányt, aki egyetért, de azt kéri Szolortól, hogy előbb tegyen esküt hűségéről a szent tűznél. Szolor megteszi, amit a lány kíván tőle. A főpap éktelen haragra gerjed, és kéri az isteneket, hogy álljanak bosszút; szigorú büntetés vár az ifjúra.
Reggel Dugmanta rádzsa – a királyság feje – közli lányával, Gamzattival, hogy ma megismeri vőlegényét. A rádzsa hivatja a választottat, aki nem más, mint bátor harcos, Szolor. A rádzsa bemutatja az ifjúnak elbűvölő lányát, és bejelenti eljegyzésüket. A harcost rabul ejti a lány szépsége, de képtelen megfeledkezni Nyikijáról és a neki tett esküjéről.
Megjelenik Nagy Brahmin, hogy elárulja a rádzsának a szerelmesek titkát. Gamzatti érzi, hogy a pap érkezésének köze van közelgő esküvőjéhez, ezért kihallgatja a beszélgetést. Miután Dugmanta megtudja az igazat, megharagszik Szolorra, de nem változtatja meg döntését, hogy a lányát hozzáadja. A bajadérnak, akinek az ifjú esküt tett, meg kell halnia. Brahmin, aki riválisa megalázásában bízott, nem ilyen ítéletet várt. Azzal próbálja eltéríteni a rádzsát szándékától, hogy az istenek bosszúját jósolja a bajadér megöltése miatt. A rádzsa azonban nem kegyelmez.
Gamzatti megparancsolja szolgájának, hogy hozza elé a táncosnőt. Most már ő is látja, Nyikija gyönyörű és komoly vetélytárs. A rádzsa lánya beszámol a bajadérnak közelgő esküvőjéről, és meghívja őt, hogy táncoljon az ünnepségen, majd megmutatja a bajadérnak vőlegénye portréját. Nyikija tiltakozik: Szolor csakis őt szereti, és megesküdött neki, hogy örökké őt is fogja. A rádzsa büszke lánya azt követeli Nyikijától, hogy mondjon le Szolorról, de a bajadér inkább meghalna! Gamzatti ékszereket, drágaköveket ajánl fel neki, amiket a bajadér megvetéssel dob el, semmi kincsért nem válna meg szerelmétől. Haragjában Nyikija tőrével rátámad a rádzsa lányára, de a szolgálólány visszatartja őt. Gamzatti sem hajlandó lemondani vőlegényéről…

Második felvonás

A rádzsa palotája előtti kertben pompás ünnepség tartanak Szolor és Gamzatti eljegyzésének alkalmából. Nyikijának táncával kell szórakoztatnia a vendégeket. A lány azonban képtelen leplezni bánatát, nem tudja tekintetét levenni szerelméről.
A fakír egy virágkosarat nyújt át Nyikijának Szolor nevében. Boldogság és féktelen öröm hatja át a bajadér táncát, de váratlanul egy mérges kígyó bukkan elő a virágok közül és megmarja a lányt. Nyikija tudja, ki a felelős ezért – a rádzsa bosszúvágyó lánya. Nagy Brahmin oltalmat kínál Nyikijának, ha hajlandó őt megszeretni, de a bajadér biztos a harcos iránti szerelmében. Nyikija meghal, mire Szolor kétségbeesve elrohan az eljegyzési ünnepségről.

Harmadik felvolnás

Szolor vigasztalhatatlan, kínozza a bűntudat. Megparancsolja a fakírnak, hogy szabadítsa meg őt a kínzó fájdalomtól. Elkábulva a szentelt tánctól Szolor az álmok világába merül, ahol a sötétből árnyak tűnnek fel előtte. Hosszú úton ereszkednek alá a hegyekből a lelkek, akik közt Szolor megpillantja a gyönyörű Nyikiját…
A kábulatból felocsúdva, Szolor a templomhoz siet, ahol bűnbocsánatért esedezik az istenekhez, de már késő. A könyörtelen égiek megbüntetik őt, amiért elárulta szerelmét. Vihar támad és a villámok romba döntik a templomot, ahol az ifjú életét veszti.

Képeslap Ekkától

Kérlek Titeket, hogy aki megkapta a képeslapomat, az írjon kommentet ehhez a bejegyzéshez, köszi! (:
A képet Zsolti készítette nekem(!) az Egyesült Királyságban, thanks for it, Zs! (;