Rokonlélek kerestetik

Upsz, átmenetileg nincs itt, kitöröltem, de majd újra feltöltöm!

DIAGEO I.

D, mint Daily Fun (Mindennapos jókedv)
Lassan egy hónapja vagyok a cégnél, ez talán nem annyira hosszú idő, hogy messzemenő következtetéseket vonjak le, de úgy érzem, hogy itt tényleg nagyszerű a légkör. A kollégáim nagyon kedvesek, segítőkészek és értik a dolguk. Munka közben abszolút megengedett a viccelődés, sőt kötelező! ((:

I, mint Induction (Bevezetés)
Mármint bevezetés a cég rejtelmeibe. (: Minden újonnan érkezőnek részt kell vennie egy háromnapos tréningen, aminek keretében számos prezentációt tartanak, de tényleg mindegyik szolgál vmi plusz információval. A legvégén pedig mindenki megkapja a céges pólót! (;

A, mint Alcoholic Drinks (Alkoholos italok)
Bár ezt már mind tudjátok, azért még egyszer leírom, hogy cégünk premium szeszes italok gyártásával és forgalmazásával foglalkozik. Most még annyi érdekességet elárulok, hogy 26%-os részesedésünk van a Zwack Rt-ben, tehát az Unicum és a Fütyülős márkákhoz is van közünk!

G, mint Get Fruity
A cégünk csatlakozott egy olyan programhoz, amelynek célja, hogy az alkalmazottak egészségesebben éljenek. Hetente kétszer gyümölcskosarat hoznak a konyhába, minden finomsággal telipakolva.

E, mint Environment Protection
Komoly hangsúlyt fektetünk a környezetvédelemre. Szelektíven gyűjtjük a hulladékot, az iratokat nem nyomtatjuk ki, elektronikus formában bonyolítjuk a levelezést, és a számítógépen archiváljuk a dokumentumokat. Munka végeztével teljesen lekapcsolujk a számítógépeket. A konyhákban nem műanyag poharak, hanem céges bögrék vannak.

O, mint Open-air Office
A multinacionális cégek többségében nyitott irodákat találunk, ez sokkal közvetlenebbé teszi a kollégák közti viszonyt és az egymás közti kommunikációt is megkönnyíti. (folyt.köv.)

Hiányod…

Bárcsak tudnám az okát, miért vagyok oly szomorú.

Ha lehunyom szemem, csak Téged látlak.

Bárcsak tudnám, miért magányos a lelkem,

ha el kell válnom Tőled, már el is vesztem…

Ha gyorsabban merülsz az álmok tengerébe,

Már nem tudom, merre jár hajód,

Megmondanád, merre evezel?

Hiányzol, ez minden, amit el kell mondanom.

Azt hiszem, hiányzol, nagyon…

Ezek a szavak mindent elmondanak.

Sajgón hiányzol, Rád gondolok, ha távol vagy,

Érzem hiányod, de hisz tudod, nem is kell folytatnom…

Bárcsak tudnám az okát, miért nem tudok összpontosítani.

A világ fenekestül fölfordult, mintha körhinta pörgetne.

Bárcsak tudnám, miért csak most látom meg

az engem körülvevő világ egyszerű szépségét.

Varázsod mindenhol körüllengi a levegőt,

Bármerre is megyek, Te vagy mindenhol.

Nevetségesnek tűnhet, de amikor kisétálsz a szobából,

Egy részem mindig Veled tartana, nyomodban járna.

Az élet sokszor oly nehéz, csak próbálom túlélni,

Ezért akarom, hogy tudd, ebben a világban,

ahol a tisztelet már jelentőségét vesztette,

Te vagy az, aki reménnyel tölti meg mégis a szívem.

Változások szele

Olyan időszakot élek meg, amikor szinte minden változik körülöttem. Egyrészt izgalmas: szeretek új dolgokat megtapasztalni, idegen emberekkel barátságot kötni és megbirkózni a kihívásokkal. Másrészt van vmi fájdalmas ebben az egészben. Mint amikor a fiatal fát tépi a szél, egyszer erről fúj, máskor meg amarról. És hiába keres a gyenge törzs erős támaszt, hiába eresztené mélyebbre a gyökerét, időnként átültetik máshova, vagy ami még rosszabb: kivágják mellőle a többi fát.

Egy kedves barátnőm azt mondta, az élet természetes velejárója, hogy az ember környezete folyton változik, a család állandó, de a barátok jönnek-mennek. Én ezt nem akarom, vagy legalább is nem így.

Az én fám erős, de mégis sokszor elnyomja a borús égbolt. Ősszel a levelei lehullanak, és messze repíti őket a szél, a levelek ide-oda kavarognak a szélben. A költözőmadarak pedig... a sokáig nagy szeretettel dédelgetett madárkák most elrepülnek, egyikük Alcalába, a másik Párizsba... Viszont visszatér egy régi madárka, aki hosszú utat tett meg, ám hamarosan megérkezik a tengerentúlról. Vajon mikor lesz újra vidám hangoskodás a lombkoronában? Vagy ősszel már csivitelnek olyan hangosan a madarak...?

Elhagyom Edgárt

Nárcisz

Nyitott és közvetlen ember vagyok, szeretek ismerkedni. Különösen szeretek buszon ismerkedni. Van vmi izgalmas abban, hogy csupán néhány órád van arra, hogy megismerj vkit, akit aztán lehet, soha többé nem látsz. Hogy mi a jó ebben? Az, hogy megismered vkinek a történetét, és cserébe Te megosztod vele a sajátod.

Pár éve történt az az eset, amit szeretnék Nektek elmesélni. Kecskemétre ért a busz. Figyeltem a téren várakozókat, és észrevettem egy fiatalembert. Nem azért, mert különösebben helyes volt, vagy azért, mert annyira kirívóan öltözött, hanem azért, mert a táskája mellett egy csokor sárga nárcisz hevert.

Azon gondolkodtam, kinek viheti a virágot, biztosan a kedvesének… majd megpillantottam magam mellett. Megkérdezte, szabad-e a hely? A nárciszok illata felfrissülést hozott azon a fülledt tavaszi napon. A csokor felkerült a csomagtartóra, ő pedig leült mellém.

Megkérdeztem, meddig utazik? Felém fordult, arcán halvány mosoly. Láttam, ő is szívesen beszélgetne. Így is lett, megtudtam, hogy szerzetes, és történelmet tanít. Arról beszélgettünk, milyen manapság a tanári pálya, milyenek a mai fiatalok, vajon ugyanaz a tudásszomj gyötri őket, mint 10, 20 vagy akár 50 évvel ezelőtt?

Az utazás végén, amikor levette a virágokat, megkérdeztem:

- Kinek viszed a csokrot?

- Ó, a nárciszokat? Tudod, hiányzik a vidéki otthon és a virágos kert, ezért gondoltam, hogy veszek a pesti lakásba. A lakótársamnak, magamnak… és most már Neked is.

Mondta, és felém nyújtott egy szál nárciszt.

Vicsorgás

Mondd, miért érzek így:

semmi sem ugyanaz, mióta elmentél,

egyszer csak elment az eszem,

és még mindig azt keresem.

Miért ragaszkodok Hozzád?

És mikor lettem fékevesztett,

hogy tudnék szabadulni szorításodból?

És hogyan mozduljak, mikor

szinte megdermeszt ez a fagyosság?

Valami felkavar… belülről éget,

amíg velem maradsz, kitartok.

Most hogy már nem vagy itt,

vissza akarlak kapni.

Szükségem van Rád, hogy boldoguljak.

Köd borítja elmém,

úgy érzem, vesztegzár van.

Lyukat égetek a vénáimba,

és hirtelen minden rendben.

Reményt keresek az ürességben,

látod, próbálom, de mégsem

tudom megmondani, hogy

miért csal mosolyt az arcomra az,

ha Rád gondolok.

Mosoly az arcomon,

mert mindig Rólad ábrándozok.

Mosolygok,

amikor Rólad álmodozok,

És mosolygok,

mert csak Te jársz a fejemben.