Corning, a kristály város

Elérkezett a hétvége, nem jutok el messzire Corningtól. A helyi üvegmúzeumot (Corning Musem of Glass, röviden CMOG) látogatom meg, ahová a cég alkalmazottjainak ingyenes a belépés. A hotelhez gyalog is közel van a múzeum, szépen elindulok arra, amerre szerintem található. Már fordulnék jobbra, de egy tábla határozottan az ellentétes irányba küld. Ám legyen, hiába látszik kicsinek az az épület. Ekkor látom, hogy az a COMG Welcome Center, ami nem igazán értem, mi célt szolgál, azontúl, hogy körülötte húzták fel a parkolót. Itt annyit tudok meg, hogy ha nem szeretném megtenni a kb. ötperces sétát(!) a múzeumig, akkor megvárhatom a shuttle buszt. Ha mégis gyaloglásra adom a fejem, akkor ajánlott a sárga utat, akarom írni, a piros csíkot követni, ami ugyan jópár méterrel a bejárat előtt véget ér, de biztos, a gyengébbek kedvéért festették fel.

Miután megkapja a látogató a zöld kis kitűzőt, tetszőleges sorrendben látogathatja meg a különböző szekciókat. Én azért a térképen bejelölt számok szt. haladok. Először a kortárs kiállításhoz érkezem, ahol 1975-2000 között készült üvegalkotásokat nézek meg. Ezek között számos ízléses alkotás akad, amelyek általában vázák, dekorelemek, de számomra sok a groteszk darab, pl. üvegből formált csontok fadarabokhoz rögzítve, üveg és szerszámok kombinációja, üvegfejek, torz képek.

Majd elérkezem ahhoz a tárlathoz, amely az üvegkészítés történetét mutatja be. Az őskorban a természeteben talált üveget használták fel az emberek fegyverek v. tartós szerszámok készítéséhez. Ilyen volt a vulkanikus folyamatok során létrejött obszidián, amelyből készült dárdahegyet talált Havas Jon és Samwell az Elsők Öklén, ja nem, az egy másik történet... Látok olyan csiszolt obszidiándarabokat, amelyeket Arizonában találtak, és a lelőhely alapján az „apacsok könnyeinek” neveznek.

Üveget legelőször Kr.e. 2000 körül az ókori Mezopotámia területén kezdtek készíteni (nem ám Kínában, ott sokkal később jöttek rá ennek a tudományára), és évszázadokon keresztül csak a Közel-Keleten, Egyiptomban és a Földközi-tenger térségben állítottak elő üveget. Később a Római Birodalomban továbbfejlesztették az üvegmegmunkálás tudományát, és a meghódított területekre is eljutottak az üvegtermékeik. A birodalom bukásával azonban Európának ezer évet kellett várnia, hogy hasonló minőségű üveghez jusson, mígnem beköszöntött a reneszánsz. Most pörgessük meg az idő kerekét, csupán néhány érdekességről számolok be. Néhány üveghangszert is bemutatnak, pl. fuvolát, harmonikát, utóbbi hangját meg is hallgatom. Egy idézet szt. az üvegnek olyan tiszta hangja van, hogy az ember azt hiheti, angyalok szólnak hozzá a Mennyből. Megcsodálok egy olyan mikromozaikot, amely a Szt. Péter Bazílikát ábrázolja. Távolról olajfestménynek néz ki, ám valójában több ezer üvegmozaik alkotja, amelyek többsége nem nagyobb egy gombostű fejénél. A kiállítás vége felé jönnek a Tiffany-ablakok és a számomra legszebb alkotások, amelyek az art deco és art nouveau stílusát képviselik. Legvégül egy videót nézek meg, amelyen az ifjú Andrew Erdos (Erdős Bandi, hoppá!) mutatja be, hogyan készítette el hatalmas üveglényeit, amelyekért a Rakow Bizottság díjjal jutalmazta.

A múzeum következő részében az innovációs központ található, ahol tudományos szempontból foglalkoznak az üveggel. A kis képernyők előtt az ember részt vehet egy rövid kémia órán, megvizsgáljuk, hogy a periódusos rendszer mely elemeit használják fel az üvegkészítés során. Alapvetően három elem szükséges hozzá: szilikon (Si), nátrium (Na) és kálcium (Ca). Ha színezni akarjuk, akkor számos elemet felhasználhatunk (pl. a Coca-Cola vasat (Fe) használt a régi üvegekhez), v. ha a tévé káros sugarait akarjuk megszűrni, akkor ólmot (Pb) kell adnunk az képernyő üvegéhez. Végezetül egy negyedórás show-n is részt veszek, amely során demonstrálják és elmagyarázzák az üveg megmunkálását. A látogatók közt nagyon sok kínai akad, így nem csak angolul, de kínaiul is meghallgathatom mindezt a tolmácsnak köszönhetően.

Miért fontos mindez, és miért itt található ez a múzeum? Azért, mert Corning az üveggyártásnak köszönhetően (pl. Edison első villanykörtéit a Corning Glass Works-ben állították elő 1879-ben) nőtte ki magát egy tanyából a „kristály várossá”. (Sajnos, küzdök a céges laptop és telefon biztonsági beállításaival, ill. hiányosságaival, ezért a bejegyzések mindkettő használatával születnek. Sok képet készítettem a telefonnal, de nem tudom őket ide berakni, de egy netről leszedett képet megosztok. Ez a világ legnagyobb üvegből készült levélnehezékét mutatja be, és az egyik kedvenc darabom a CMOG-ból.)

Anya látogatása IV. (Esbjerg)

Máj. 3. (csütörtök)

Ezen a napon a helyi önkormányzattól kapott csomagban talált ajándékjegyeket igyekezünk felhasználni, ezért aktív múzeumlátogató útra megyünk. Először is az Esbjergi Művészeti Múzeumot látogatjuk meg, ahol a kasszánál restelkedik az idős hölgy, hogy milyen kár, hogy csak az állandó kiállítást tudjuk megnézni, jelenleg nincs tematikus tárlat. Ez egy olyan hely, amit nem látogatnál meg valószínűleg, hogy előre tudnád, hogy milyen, de én úgy vélem, hogy az ember legyen nyitott és érdeklődő, elvégre izgalmas dolgokat tartogathat az ismeretlen. Ezek a kortárs alkotások nekünk főleg csúnyák és értelmetlenek, sajnos kevés olyan van köztük, aminek üzenete lenne a számunkra. Ellentétben mondjuk a Figueres-ben látott Salvador Dalí múzeummal, ami rendkívül érdekes és szórakoztató.

A város főterén haladunk át és az ezúttal nyüzsgő sétálóutcán, hamar meg is érkezünk az Esbjergi Helytörténeti Múzeumba. A kiállítás első szakasza a korai évszázadokra nyúlik vissza, a terület földrajzi jellegének, flórájának, faunájának kialakulásához, a régió benépesedéséhez, majd a viking kori emlékeket mutatják be és egy korhű házat az állattartó résszel együtt. Ezt követi egy szekció, amely a borostyánról szól, hiszen az Északi-tenger sok borostyánkövet sodor a partra. Természeten leírják a kő kialakulását, régészeti szerepét, megmunkálását, több emléktárgy is bemutatásra kerül a különböző korokból.

Én a legérdekesebbnek a borostyán legendát találtam, amit az alábbi oldalon is megtaláltam, és pontosan egybecseng azzal, amit a múzeumban is írtak. (http://www.agrianna.hu/borostyan_dragako)

Az ókori görögök Phaeton mítoszában hittek. E szerint egyszer Phaeton ellopta apja Napfény Szekerét és azt az égbe hajtotta. Azonban elveszítette uralmát a szekér felett, ami leesett és felégette Afrika földjét és az ott élő embereket. Ez haragra gerjesztette Zeuszt, és villáma megölte Phaetont Az ifjú teste az Eridan folyóba esett, ahol nővérei, a Heliadák találták meg. Annyira sírtak testvérük halála után, hogy a feldühödött Zeusz fává változtatta őket. Megkövült könnyeiknek tartották a borostyánt.

Utunk utolsó állomása a tengerpart felé vezetett, egész pontosan az Esbjergi Halászati Múzeumba és Akváriumba. Itt rengeteg érdekes dolgot látunk, halászati eszközöket, renovált hajókat, egy régi náci bunkert, amiből több ezer található a dán partok mentén,  főleg a homokba süllyedve. Leereszkedvén a sötét és nyirkos bunkerbe, egy kis ablakon kikukucskáló viaszbábú fejet látok meg először, és majdnem összecsinálom magam a félelemtől! :/

A lényeg pedig az akvárium, ahol csodás tengeri élőlényekben gyönyörködünk, olyan sokféle van, hogy felsorolni is hosszú lenne, nekem különösen tetszenek a tengeri csillagok, a medúzák, a kis ráják. A kinti medencében pedig a fókákat élnek, név szerint: Magnus, Leo, Nelly, Oline és Rasmine (a tábla leírása alapján). Mi csak négyet látunk úszkálni. Tudtátok, hogy a fókák hassal felfelé úsznak? Anya meg is jegyzi, hogy lomha és esetlen testalkatuk ellenére milyen könnyedén és ügyesen mozognak. Néha a kis beton szigetre is kivetik magukat, hogy szárítkozzanak. Erről megosztok néhány képet is, ezzel búcsúzom egyelőre!

Londoni séta

Ismét Angliából jelentkezek, ez már 3. utam a szigetországba. (: Ezúttal az üzleti utat egy rövid londoni városnézéssel is összekötöttem.

Anyukám ismerősei szállásoltak el 2 napra a közeli Dartfordban, ahol szombat esti érkezésemet követően megismerhettem a helyi klubéletet, a Crush nevű helyen. A zene nagyon jó volt, és a hely is viszonylag, de a társaságot elnézve nem értem, hogy engedhetik be ezeket a tiniket, amikor 18 év az alsó korhatár, v. csak alulfejlettek a helyi fiatalok? :P

Vasárnap már a fővárosban barangoltam, a London Bridge-hez érkezve a Temze-partot jártam be, ahol épp a Walk for Free felvonulás résztvevőit figyelhettem meg, mint kiderült az AIDS-betegeket támogatták a 10 km-es séta megtételével. Megnéztem a Trafalgat teret, ahol a National Gallery (Nemzeti Galéria) is található, majd onnan a St. James parkba mentem, ahol a Buckingham palotát is megcsodálhattam, bár sztem ez pont a hátsó bejárat volt. Ismerkedtem a helyi állatvilággal (másnap egy pasi is bizonyította, hogy oda tartozik, miután az utcán odalépett hozzám, és el kezdte nekem magyarázni, hogy a Soho-ban 50 fontot fizetett 2 lányért, és sztem ez jó ár-e??? Rögtön ott is hagytam, bocs, hogy ezt leírtam, de annyira kiakadtam!!!), a szürke mókusokkal első sorban.

Hétfőn miután lepakoltam a hotelben elindultam a British Museum-ba, ahol az állandó kiállítás megtekintése ingyenes, mint az itteni állami múzeumokban ált. Ez nem semmi! Itt megtekinthettem mindazt, “amit az angolok összelopkodtak” (hogy egy ismerősöm idézzem (; ), itt van a Rosetti-kő, az asszír emberfejű, oroszlántestű monumentumok, amelyek a kapuk bejáratát őrizték, múmiák, kínai porcelán készletek, részletek a Pantheon-ból, nekem legjobban Nagy Sándor mellszobra tetszett. (: Komoly múzeum, de nekem a moszkvai Puskin Múzeum megkapóbb volt, még akkor is, ha ott több a kópia.

Majd elmentem a London Dungeon-be (nevezzük tömlöcnek), ami ugyan elég borsos (22.5 font – ca. 7,5 e Ft), de hát egyszer ezt is látni kell! Itt mutatják be a városban történt szörnyűségeket a 1666-os pestis járványtól kezdve, Sweeney Todd-on (a Fleet utca borbélya) át, Hasfelmetsző Jack-ig, és Bloody Mary sem maradt ki. Közben nem annyira paráztam, de a legvégén, amikor amikor a szabadesés volt, na, akkor betojtam… Erről fotó is készült, de a képi bizonyítékot nem hoztam el. :P

Még sétáltam kicsit a Temze-partot, láttam a Belfast csatahajót is, de bemenni már nem volt időm, mert hamarosan bezárt. Egy szó, mint száz, szép a város, mindenképp látni kell, de nem váltja ki belőlem azt az érzést, mint Moszkva látványa, mert az szerelem volt 1. látásra! (:

Múzeumok napja

Április 18-án ingyen lehet bemenni a múzeumok többségébe, így ezen a napon kihagytuk az óráinkat, és elindultunk Kátyjával múzeumlátogató körutunkra. Először a Szépművészeti Múzeumba mentünk, ami a legkedveltebb orosz költő, Puskin nevét viseli. Ez a nekem való múzeum! A kiállítás tárgyakat nézegetve az ember végigkövetheti a művészet kibontakozását, a meghatározó irányzatokat fejlődését. (Még az elején leszögezném, hogy a kiállítási tárgyak többsége nem eredeti, csak jó minőségű kópia!)
Először antik szobrok és oszlopok tárulnak a szemünk elé, többek közt az Erecteion másolata; többféle Athéné ábrázolás; oroszlán és bika szobra; egy mozaik a Minotaurusz legyőzéséről. A belsők termek még régebbre vezetnek vissza: Mezopotámia, Szíria, Perzsia és India régészeti emlékeit állították ki, egy másik terem pedig az egyiptomi kultúra kincseit tárja elénk. Múmiák díszes szarkofágokban, a mumifikálás során használt edények, amikben a halott a bensőségit helyezték el (ezekből négy van: emberi, pávián, vad kutya és sólyom fejjel); a halotti szertartáskor használatos talizmánok, ékszerek és kőtáblák hieroglifákkal.
A központi teremben reneszánsz boltívek, díszes kút, lovas szobrok, templomoltár, és ismert szobrok másolatai: Michelangelo, ill. Donatello Dávidja (előbbi 5,5 méteres). Innen vezet a lépcső a második szintre, ahol timpanon és számos római szobor található, pl. a Diszkoszvető, Michelangelo Mózese és Piétája, Augustus szobra, a Laookon-szoborcsoport, a római istenek (pl. Jupiter, Apollón, Diána) ábrázolásai, vmint Nagy Sándor szobra. Majd a középkor kultúráját felidéző termek következnek, templomokat díszítő boltívek, oszlopok és szentek alakjai.
A múzeum termeinek többségében festmények vannak: középkori, vallási témájú alkotások, majd francia, holland, németalföldi festők képei. Külön teremben helyezték el Rembrandt festményeit. A múzeum új szerzeménye és büszkesége Rubens képe, ami Tarkvint és Lukréciát ábrázolja. És végül, ami nekem a legjobban tetszett a Broche fivérek alkotása a XVIII. sz. második feléből: Szívért harcoló Kupidók. (:
Miután három órát elbolyongtunk a múzeumban, pihenésképp elmentünk a régi Árbátra. Most voltam első alkalommal Moszkva híres sétálóutcáján, de nagy csalódás volt… A kőburkolat hiányos, a falak koszosak és omladoznak. Az utca közepén bódék sorakoznak, ahol csillagászati áron lehet vásárolni kétes művészi értékű festményeket, szuveníreket, de akadnak pólók, usankák, gázmaszkok és emós kitűzők is… Egy-két márkaboltot leszámítva, zsúfolt és drága szuvenírboltok mindenütt, helyenkét középkategóriás étkezdék, kávézók. No meg az elmaradhatatlan portrétisták, de ha akarsz, akkor gyerekruhába bújtatott majommal vagy hatalmas plüssfigurákkal (Tom és Jerry, Miki és Mini Egér, Sherk) is fotózkodhatsz. Sajnos, nem csak ezek csúfítják a látképet, hanem a rockerek is, akik próbálnak énekelni és gitározni, és emellett zaklatnak, hogy adj pénzt a szegény zenészeknek… Szóval borzalmas az egész! Össze se lehet hasonlítani a budapesti Vácival, a szegedi Kárásszal, vagy a veszprémi Kossuth utcával.
Az egyetlen értelme, amiért eljöttünk ide, az Puskin emlékháza. Ezt a házat bérelte a költő és itt élt néhány évig szépséges feleségével (mint tudjuk, a költő fiatalon halt meg párbajban, aminek előzménye az volt, hogy egy bál alkalmával egy másik férfi szemet vetet nejére, férfiak…). A házban kevés korabeli bútor található, inkább csak a kor stílusát idézik, de nem lehetnek túl régiek. A vitrinek üvege mögött régi kéziratok, regények első kiadásai és arcképek láthatók. Egy termet pedig zenés és felolvasó esetek részére rendeztek be.
Végül sikerült egy órára elmenni a Keleti Népek Művészetének Múzeumába is, ahol Kátyja még nem járt. Azért én is szívesen végigjártam még egyszer a termeket, újra megcsodálva kedvenc kiállítási tárgyaimat, és néhány kellemes percet eltöltve abban a teremben, ahol Roerich képei találhatók. (:

Politechnikai Múzeum

Vasárnap (04.15.) Ányjával szerveztem délutáni programot. Van egy listám azokról a múzeumokról, amiket még mindenképp szeretnék meglátogatni, és ez alkalommal a Politechnikai Múzeumra esett a választásom. Útközben gondolkoztam el azon, hogy lehet, nem is fog érdekelni a sok fizikai, mechanikai szerkezet, de aztán rájöttem, hogy ez egy igazán érdekes múzeum, amit mindenképp érdemes megnézni annak, akit érdekel a természettudomány, és akinek tetszett a Csodák Palotája.
A Politechnikai Múzeum a legrégebbi az orosz fővárosban; 1872-ben alapították a moszkvai egyetem tudósai. A háromemeletes épületben a természettudományos felfedezések gyakorlati eredményeivel ismerkedhetünk meg: energiatermelés, bányászat, ásványkincsek kitermelése, ércek megmunkálása, nyersanyagok felhasználása, az időjárás előrejelzése, az idő mérése; technika a mindennapokban: repülőszerkezetek, nyomdai gépek, írógép, fényképezőgép, kamera, televízió, telefon, számítógép.
Egy magyar tudósra is sikerült rábukkanom, akiről korábban nem is hallottam. Gábor Denis (1900-1979) fizikus, a MTA és a Londoni Tudósok Akadémiájának tagja, aki a holográfia jelenségét vizsgálta, ő készítette el az első hologramot.
A múzeum termei az orosz tudomány és technika eredményeit mutatják be, melyek közül kiemelendő az űrhajózás és rakétatechnika terem. Pont egy hete volt a Repülés- és Űrhajózás Napja, amikor arra emlékeztünk, először lőttek ki embert az űrbe: Jurij Gagarint, 1961. április 12-én. Ennek „örömére” lefordítottam Nektek egy szöveget. (:
[A képen Ciolkovszkij szobra és az első műhold, a Vosztok [jelentése: Kelet] másolata látható.]

Tretyakov Képtár

Kedd délután (04.11.) Krisztivel és Ányjával a „Tretyakovkában” jártunk..
Az Állami Tretyakov Képtár – a világ egyik leghíresebb művészeti múzeuma a világon. A galéria elnevezése az alapító (Pavel Mihajlovics Tretyakov) vezetéknevéből származik. A múzeum épülete Tretyakov házából és néhány hozzáépítésből áll. A homlokzatot 1902-ben készítették Vasznyecov tervei alapján. A féldombormű Moszkva címerét ábrázolja, Szent Györgyöt, amint dárdájával ledöfi a sárkánygyíkot.
Tretyakov 1856-ban kezdte el gyűjteni a képeket. A kortárs művészek képeit vásárolta, lehetővé téve ezzel az orosz képzőművészet fejlődését. A gyűjtő híres művészektől rendelte meg a neves orosz írók, művészek, zeneszerzők és tudósok portréit. Kramszkoj készítette el Tolsztoj arcképét; Perov pedig Dosztojevszkijt festette meg.
Tretyakov egy nemzeti képzőművészeti galériát akart alapítani, ezért nem csak a kortárs orosz festők képeit vásárolta, hanem az óorosz, a XVIII. és a XIX. sz. első felének művészeti alkotásait is. A múzeum gyűjteményében találhatók a legjobb óorosz mesterek: Andrej Rubljov és Feofan Grek alkotásai.
A mecénás nagy figyelemmel válogatta össze képeit, megfogadva a híres orosz művészek tanácsait. A XIX. sz. második felében készült képek többek közt Kramszkoj, Perov, Repin, Szurikov, Siskin, Vasznyecov, Levitan és Vrubel alkotásai.
Tretyakov fivére, Szergej is műgyűjtő volt, aki végrendeletében Moszkva városra hagyta a Pavelénél jóval kisebb gyűjteményét. Testvére halálát követően, 1892-ben Pavel szintén a városnak ajándékozta magánképtárát. A két gyűjtemény egyesítéséből alakult a Tretyakov galéria, ami napjainkra a világ egyik leglátogatottabb múzeumává vált (az októberi forradalom után, 1918-ban államosították). A világhírű képtár 60 termében végigkísérhetjük az orosz művészet fejlődését a legrégibb időktől kezdve egészen napjainkig.

Matrjoska Múzeum

A hétvégén olyan szép idő volt, hogy az embernek esze ágában sem volt a kollégiumban maradni, menni vmerre, sétálni a városban! Na igen, de merre? Ilyen jó időben kár beltéri programot szervezni, parkban megint nem érdemes, mert még csupaszak a fák. Pénteken az óra után megkérdeztem Olga Nyikolájevnát, ő mit javasol. Ő a legkedvesebb, legsegítőkészebb tanárom, és most is számíthattam rá. (: Azt mondta, hogy érdemes elmenni a Puskinszkájá megállóig, majd onnan végig a Tverszkoj bulváron, útközben megnézni pár templomot, majd végül betérni a Leonytevszkij bulváron található Matrjoska Múzeumba. Pompás ötlet!
Így péntek délután (03.23.) el is indultam a belvárosba, ezúttal Béla volt a kísérőm. (: Bélával egy csoportban vagyunk, ő már elvégezte az ELTE-n a szociológia (vagy vmi hasonló) szakot, és kiutazott négy hónapra javítani az orosz tudását. Mivel nem hagyja magát lefényképezni, ezért röviden leírom, hogy néz ki. (: Alacsony, barna hajú, zöld szemű, szemüveges, és mindig hátizsákkal mászkál. Nyugodt, csendes természetű fiú, akinek elég sajátos, de jó humora van! Nagyon jószívű, ezt onnan tudom, hogy ha néha én is a menzán ebédelek, akkor ált. vele, és mindig nekem adja a desszertjének a felét. ((:
Szóval Bélával barangoltunk a belvárosban, 18.30 körül járt az idő, mire elértünk a múzeumhoz, ami 17 órakor már bezárt. ): Na sebaj, majd legközelebb! A közeli főutca (Tverszkaja) felé vettük az irányt, ahol beugrottunk a Moszkva könyvesboltba, és megvettem a Collins angol-orosz mini szótáramat!!! Egyszerűen imádom, az elöljárószavak használati eseteit részletesen ismerteti, helyenként az ember hasznos tudnivalókat is olvashat Oroszországról, a hátuljában pedig benne vannak a ragozási táblázatok, néhány rendhagyó ige ragozása (angol és orosz igék is), a számnevek és időhatározók, és néhány oldalon keresztül általános üzleti szavak, kifejezések is! Rendben, most azt gondoljátok, hogy lehet egy szótárért ennyire lelkesedni, de nekem a nyelvtanulás és fordítás nem csak kötelező feladatot jelent, hanem szórakozást is. (;
Még megnéztük a Vörös teret éjszakai kivilágításban, ahogy Béla még nem látta. Most már eljutottam oda, hogy nem számolom, hányszor jártam a Vörös téren, mert az ember jövet-menet megfordul itt, ha Moszkvában él, és újra és újra elámul, hogy milyen gyönyörű!
Másnap (03.24.) Kátyjával azért elmentem a Matrjoska Múzeumba, ami ugyan csak két teremből áll, de ingyenes és igazán szép népviseleteket, babákat lehet megnézni. A babák többsége az elmúlt években készült, nekem azok tetszettek legjobban, amik az orosz meséket, legendákat ábrázolták (pl. Ruszlán és Ludmilla, Hattyúk tava, Hókirálynő, az orosz Pinokkió és Kisgömböc történetét).

Modern Történeti Múzeum

A múzeum első termében az orosz állami jelképekkel ismerkedhet meg a látogató, amik egyszerre tükrözik a múltat és a jelent. Érdekesség, hogy a kétfejű sas volt az ország címerállata, amit 1917-ben a Petrográdi Albizottság küldöttei Makszim Gorkij vezetésével fogadtak el. A mai címerképet, nemzeti lobogót és az Orosz Föderáció himnuszát a jelenlegi elnök, Vlagyimir Putyin törvényesítette 2000. dec. 25-én.
A következőkben Oroszország 1856-1880-as évek közti politikatörténetéről van szó. Míg az európai országokban kiépültek a fejlődő demokráciák és a kapitalista gazdaságok, addig Oroszországban fenntartották a korlátlan bürokráciát, az államalapú társadalmi rendszert és a jobbágyságot. Folyamatosan gyengült pozíciója Európában és a Krími-háborúban is vereséget szenvedett. A kiállítás bemutatja az 1860-80-as évek különböző forradalmi csoportjait, azoknak vezetőit, akik igyekeztek az országot a radikális változások útjára irányítani.
Az 1880-as évektől a XX. sz. elejéig az ország fejlődött mind gazdasági, szociális és politikai szempontból. Jelentős népességnövekedés (a XIX. sz. közepétől a végére 74 millióról 128 millióra nőtt a lakosság száma), hirtelen gazdasági fejlődés, technológiai haladás, az ipari forradalom véghezvitele és felgyorsult városiasodás jellemezte ezt az időszakot. Bár ezeket a sikereket csak drága áron érték el: az életvitel drasztikusan megváltozott, milliók jutottak csődbe és számos parasztot kényszeríttetek arra, hogy elhagyja faluját és bérmunkásnak álljon.
A XIX. sz. második felének szociális, gazdasági és politikai reformjai döntő fontosságúak voltak Oroszország történelmi fejlődésében, ami felvirágoztatta a kulturális, tudományos életet is. Magas színvonalú volt az oktatás, érdemes megemlíteni Besztucev-Rumin történelemprofesszor nevét, aki lehetőséget ajánlott a nőknek, hogy továbbtanulhassanak az elemi után (az egyetemekre továbbra sem vettek fel nőket). A kiállítás nemcsak a „magas” művészetet mutatja be, hanem a népszerűt is: a fesztiválok hangulatát, a cirkuszok világát, megtekinthető például egy Petruska baba (az orosz Paprika Jancsi), aki az emberek hőse volt, az igazságtalanság ellen harcolt. (:
Az 1904-05 között zajló orosz-japán háború nagy veszteségekkel járt (400 ezer: halott, sebesült, rab), ami kedvezőtlenül hatott az ország gazdaságára, destabilizálta a társadalmat, és az 1905-07-es forradalom egyik előzményének is tekinthető.
A kiállítás bemutatja az 1905-07 közti legfontosabb forradalmi eseményeket, így például Majkovszkij „Január 9-e” c. festménye a „véres vasárnapot”, amikor a fegyveres erők tüzet nyitottak a békésen demonstrálókra. A tárlat bemutatja a közép- és jobboldali pártokat: az Alkotmányos Demokrata Pártot („Kadétok”) és az Október 17-e Pártot („Oktyábristák”). Történelmi kompozíció mesél a Romanov-ház (az orosz cárok utolsó dinasztiája) 1913-as 300. évfordulójáról.
A tárlat egy része Oroszország I. világháborúba lépéséről emlékezik meg (1914. aug.). „Az orosz katonák” c. felnagyított fénykép nagyon megindító. Az 1915-16-os katonai vereségek, a növekvő gazdasági és politikai krízis, a társadalmi stabilitás hiánya és az uralkodó családon belüli konfliktusok voltak a kiváltó tényezői az új forradalmi hullámnak.
Az ideiglenes kormány nem tudta kielégíteni az emberek igényeit, és a társadalmi szerkezet megújításának lehetősége elbukott. A Bolsevik Párt Lenin vezetésével kézzelfogható és népszerű intézkedéseket ajánlott: véget vet a háborúnak, földet ad a parasztoknak, lehetővé teszi a dolgozók számára az ipari szféra irányítását. A párt tekintélye és befolyása rohamosan megnőtt 1917 nyarán. A vörös csillag, a Bolsevik Párt legdramatikusabb forradalmi jelképe áll a kiállítás középpontjában.
A múzeum következő termei a polgárháború idejét (1918-22) mutatják be, az I. világháború utáni nemzetközi helyzetet, az idegen beavatkozást, a Vörös és az Önkéntes seregek létrehozását, a Vörös és Fehér Terror politikáját, a fegyveres akciókat, a Fehér Mozgalom leverését és a Komintern működését. Tombolt a polgárháború, ezért különleges intézkedéseket kellett hozni, hogy a központi ellenőrzést a gazdaság minden szférájába bevezethessék. Az 1921-29 közti időszak az Új Gazdasági Politika néven vált híressé. A NEP, amelyet 1921 tavaszán vezettek be a Bolsevikok - későbbi stratégiájukká vált - drasztikus intézkedéseket kínált a gazdasági válság leküzdésére. A NEP kezdetben pozitív eredményeket hozott, így például újjászervezték a belföldi piacot és fejlődött az agrár és az ipari szféra közti együttműködés is. Vlagyimir Lenin, az első szocialista állam megalkotójának halála a rendszer átalakulását is eredményezte.
Az 1930-as éveket Sztálin osztatlan hatalmának erősödése és az irányított tervgazdaság bevezetése jellemezte. Az első ötéves terv teljesítésével elérték, hogy a Szovjetunió gazdaságilag függetlenné váljon és a világ gazdasági termelésében a második helyet foglalja el. Több mint 9000 vállalat jött létre, amelyek többsége a nehéziparhoz tartozott. A mezőgazdaságot erőszakkal kollektivizálták, kiiktatták a kulákokat (gazdag, tehetős parasztok) és végleg stabilizálták a kolhozokat (a kollektivizálás alatt létrehozott termelőszövetkezetek). Ebben az időben a gyárak élmunkásait (Sztahanovisták) kitüntették. A sikeres gazdasági fejlődés lehetővé tette, hogy az országban erős hadiipar épüljön ki.
Az 1930-as évek az orosz politika- és társadalomtörténet legtragikusabb idejét jelentették. A tömeges elnyomás a társadalom összes rétegét érintette, minden állami szervezetet és magánvállalatot. Egyes kiállítási tárgyak szemléltetik, milyen volt az élete a gulágokba deportált elítélteknek. A társadalom új hősei a dolgozók, a kolhoznyikok, a pilóták és a sarkkutatók lettek.
A következő termek kiállítási tárgyai a Nagy Hazafias Háborút mutatják be, a szovjet nép diadalát a fasizmus felett, a Vörös Hadsereg győztes csatáit 1942-45 között, beleértve a Leningrádot körülvevő blokád áttörését, a sztálingrádi és kurszki csatát; Ukrajna, Belorusszia és az európai országok felszabadítását, a „berlini vihart” és a Japán feletti győzelmet. A kiállítás nem csak a háborús hősöknek állít emléket, megemlékezik a gazdasági támogatásról és a személyi állományról, a „házi frontról”, ami a sereg kimeríthetetlen remény- és bátorságforrása volt.
Kiemelik a Hitler-ellenes koalíciót, a szövetséges hatalmakkal való együttműködés és az összehangolt katonai akciók fontosságát. A II. világháborúban 27 millió szovjet adta az életét a győzelemért, az ország elvesztette nemzeti vagyonának egyharmadát. A kiállítás utolsó tárgyai mégis az ünneplésről szólnak, az 1945. jún. 24-én Moszkvában tartott Győzelmi parádéról.
Miután a Szovjetunió és a Szövetségesek legyőzték a náci Németországot és a harcias Japán, ők határozták meg a háború utáni világrendet. Az ország kidolgozta és véghez vitte a szovjet nukleáris tervet, amely mégis az USA nukleáris monopóliumával zárult le 1949-ben.
Sztálin halála után jelentős változások mentek végbe a Párt vezetőségében, az emberek különbözőképpen reagáltak a „a nép atyjának” halálára (1953-61 közti időszak).
1953. augusztusában meghirdették a mezőgazdasági reformot, ami az állam legfőbb prioritásává vált. Az agrárszféra és a használati cikkek termelésének fejlődése következtében megnőtt az emberek életszínvonala. A XXII. Kongresszus (1961) jóváhagyta a Párt Harmadik Programját, ami a kommunista rendszer elkövetkezendő 20 évben való kiépítéséről szólt. A kommunista Erkölcsi Kódex idézi fel, hogyan töltötte el az emberek lelkét a helyreállítás iránti lelkesedés és a remény.
A Szovjetunió külpolitikája kapcsán kiemelik Nyikita Hruscsov történelmi jelentőségű látogatását az Egyesült Államokba (1959), és szó van a világ kommunista nemzetközösségének konszolidálásáról és a különböző politikai berendezkedésű országok békés együttélésének alapelveiről.
A Szovjetunió jelentős eredményeket ért el az űrkutatás, a nukleáris technológia és repülőgép tervezés területén. A korszak legfontosabb tudományos-technikai előrelépése az volt, amikor 1957-ben fellőtték az űrbe az első mesterséges holdat, a Vosztokot. Bemutatják az első asztronauta, Jurij Gagarin kabátját és sapkáját és egy preparált kutyát szkafanderben. (:
Az ország kiemelkedő sikerei az űrkutatás területén megnövelték a közhangulatot és kedvező körülményeket teremtettek a kulturális fejlődésnek is. Az „enyhülés” a kulturális életben ellentmondásos volt és eléggé korlátozott. Míg Hruscsov külön engedélyével megjelenhetett Szolzsenyicin „Iván Deniszovics életének egy napja” c. könyve, addig Borisz Paszternákot keményen kritizálták, mivel ki merte adatni külföldön a „Doktor Zsivágót”. A Kis és Nagy Színház mellett kép új épült, a Kortárs 1957-ben nyílt meg, amit 1964-ben követett a Taganka dráma és komédiaszínház. Mindkettő hihetetlen népszerűségnek örvendett.
A kiállítás utolsó termei közül az egyik az 1964-85 közti időszakot mutatja be, a szocialista rendszer kiépítését és a növekvő krízishelyzetet. 1964-ben Leonyid Brezsnyevet választották meg a Szovjet Kommunista Párt központi bizottságának első titkárává. Ő lett az atyja a gazdasági reformnak, ami az ipari termelésben 50%-os növekedést eredményezett, kb. 1800 nagyvállalatot alapítottak, a mezőgazdasági termelés pedig 21%-kal nőtt meg. A „szocialista nemzetközösség” fontos politikai, gazdasági és katonai erővé vált.
Az éra elején jelentős változások mentek végbe a Szovjetunióban mind politikai, szociális és gazdasági értelemben, a reformok az 1985-ben megválasztott Mihail Gorbacsov nevéhez fűződnek. A korszak elnevezése, „peresztrojka” (átszervezés, átépítés), ami arra utal, hogyan tért át az ország az irányított gazdasági rendszerről a piacgazdaságra.
A tévéprogramokból („Látomás”, „Az ötödik kerék”), a rádióállomások műsoraiból („Moszkva hangja”, „Európa plusz”) és az újságokból („Az ötödik szeglet”) származó források azt bizonyítják, mennyire megnőtt a tömegmédia befolyásoló ereje.
Külpolitikájában az ország az „új politikai gondolkodásmódot” követte. A Szovjetunió első (és egyben utolsó) elnökét, Borisz Jelcint 1990-ben választották meg.
Az utolsó terem az 1992-2000 közti időszakról szól, az Orosz Föderációban zajló politikai és gazdasági reformok időszakáról, amelyeket az elnök, Jelcin és a miniszterelnök, Gajdár vezettek be 1991 októberében: az árakat liberalizálták, az állami vagyont magánosították és áttértek a szabad piacgazdálkodásra. Ez a politika „sokkterápia” néven vált ismertté.
1991. dec. 8-án Oroszország, Ukrajna és Belorusszia vezetői bejelentették a Szovjetunió megszűnését és a Független Államok Közösségének létrehozását.
A jelenlegi elnököt, Vlagyimir Putyint 2000-ben iktatták be tisztségébe.
A teremben helyt kap a sport és a kultúra is. Bemutatják a 2000. évi Sydney-ben tartott Olimpián részt vevő orosz csapat egyik nőtagjának felszerelését. A kortárs képek pedig a modern társadalom problémáira világítanak rá, a városisodott világban élő ember elszigeteltségére, magányára.

Keleti Népek Művészetének Múzeuma

Még mindig a keleti témánál maradva, ez a bejegyzésem egy múzeumról fog szólni, ahova csütörtökön (03.01.) vitték el a teljes magyar csoportot. A fárasztó utazás és két kísérőnk rövid eltűnése után (azt hitték a fiatal tanárnőcskék, hogy a kb. ötvenfős csoport gond nélkül követi őket…) el is döntöttem, hogy ez volt az utolsó(!) alkalom, hogy a teljes magyar csoporttal bárhova is elmentem, mert semmi kedvem ennyi emberhez alkalmazkodni!
A múzeum a Tvergovszikj bulváron található, nem messze a piros vonalon lévő Bibliotyéka Lenina megállótól, ill. a kék vonalon lévő – korábban már említett – Arbatszkaja metrómegállótól. Az állami múzeumot 1918-ban hozták létre, a FÁK országain belül egyedülállónak számít a keleti országok művészetét bemutató gyűjteményével.
A múzeum kollekciója állami alapítványok segítségével és magánszemélyek (pl. Sukin) felajánlásaiból gyűlt össze. Mikor 1919-ben megnyílt az első tárlat, még csak kínai, japán, indiai és iráni műtárgyakat tekinthettek meg a látogatók. Mára a gyűjtemény darabjainak száma 60 ezerre bővült, és bemutatja Közép-Ázsia, Kazahsztán, a Kaukázus népeinek, India, Srí-Lanka, Nepál, Kína, Korea, Japán, Tibet, Mongólia, Irán, Törökország, az arab országok (Irak, Szíria), Vietnam, Indonézia, Burma, Afrika (Guinea, Sierra-Leone) országainak kultúráját. Ezek közül a legbámulatosabb a kínai gyűjtemény, és nekem nagyon tetszettek a mongol kiállítási tárgyak is, a misztérikus maszkok és egy fantasztikus madár, Garuda rézszobra, ami úgy néz ki, mint vmi aljas kobold. ((:
Továbbá megtekinthető Nyikolaj Konsztantyinovics Roerich (XIX-XX. sz.) kollekciója; a művész képein a keleti tájakat örökítette meg, a hegyeket szinte térben látja az ember! Annyira megtetszett a stílusa; erős, kifejező színei, hogy úgy döntöttem, ha egyszer megengedhetem magamnak, akkor veszek egy Roerich képet. (: