Dolgozz a kockádban!

Az időm nagy részét nem szórakozással, hanem a helyi irodában töltöm. Az alábbiakban ez a hely kerül bemutatásra.

A TÁRSASÁG, hogy vmi igazán pozitív dologgal kezdjem. A kollégáim nagyon kedvesek és segítőkészek, mondhatni egytől egyig. Nem harangoztam be a jövetelem, hiszen elsősorban egy tréning miatt jöttem. Néhány kollégámnak szóltam előre, akikkel gyakrabban értekezem a munkám során. Mind örültek, és keresték az alkalmat, hogy személyesen is megismerjenek. Volt olyan, aki úgy szervezte a találkozónkat, hogy együtt is tudjunk ebédelni, küldött menüt és előre megrendelte az ebédet („ez a legkevesebb azok után, amit értünk tettél”). Egy alkalommal a volt trénerem, Miskó végigkísért néhány részlegen, és vagy húsz emberrel lekezeltem, akiket az elmúlt közel egy év alatt névről megismertem. Csak úgy röpködött a sok „Welcome”, „Good to see you”, „Enjoy your stay”. Igazán jól esett, és néhányukkal tudtam is programot szervezni a hétvégén.

A MUNKAKÖRNYEZET. Az cégnek számos irodaháza található a városban, hiszen a környék egyik legnagyobb munkáltatójának számít. Az az épület, ahol én tartózkodom, nyitott iroda, akárcsak az otthoni szolgáltató központok, mégis egészen más. Míg otthon ált. hatan ülünk egy asztalnál, és látjuk egymás szemtől szembe, itt mindenkinek „saját” irodája van, mármint ha ezt annak lehet nevezni. Ezek a „kockák” (cubes), néhány négyzetméteresek, két méteres paravánnal elválasztva egymástól, de ajtók nélkül. Megy az ember a szürke folyosón, lépeget a szükre padlószőnyegen, majd befordul a szürke paravánok közt. Növény nincs sok, ami színesítené a teret, csak az átriumban találhatók nagy szobapálmák. Az egyik színfolt három kis lobogó kompozíciója: az amerikai, a kínai és a magyar zászlóé, amelyek a szolgáltató központok helyeit jelképezik. Természetesen megvan a kockák előnye: van hely pakolni, el lehet vonulni, személyessé lehet varázsolni a környezetet. A többség a szeretteiről készült fotókat, naptárakat, a gyerekei rajzait rakja ki. Néhányan plüss állatok garmadáját helyezik el az asztalon, mások a bagoly-gyűjteményüket, akad olyan, aki Rubik-kockát tesz ki az asztalára. A zajszint nem túl magas, szerencsére nem zúg az ember füle mellett egész nap a nyomtató. Ugyanis gondoskodnak arról, hogy legyen fehér zaj (white noise). Amerikában számos középületben és irodaházba van ilyen azért, hogy elnyomja a beszélgetés zaját, és lecsökkentse a zajszintet.

AZ ÉTKEZÉS ÉS A KONYHA. Ebben az épületben van egy kis cafeteria (nem egyenlő a magyar kávézóval), a másikban pedig egy nagyobb, ahol főtt ételt is lehet venni (ma pl. thai burger szerepelt a menün). Amit helyben tud vásárolni magának az ember, és jól jellemzi a helyiek étkezési szokásait: szendvics, wrap, saláta, yoghurt. Az szép és jó, hogy a salátába tesznek kecskesajtot, aszalt áfonyát, diót, almát és a tetejére kerülhet ranch szósz v. málnás-balzsamecet, de én rendes ételt akarok! Nem kellenek a tömény muffinok; nem kell a pizza szelet, amin a feltét háromszor olyan vastagabb, mint a tészta; burgerről hallani sem akarok (ez az a pont, ahol Apukám nagyon aggódik az egészségemért). Olyan ételhez jutni, ami finom, laktató és egészséges, nehéz jutni v. csak én nem jöttem rá, hol lehet. Rátérek a konyhára, ahol az otthonihoz hasonlóan akad ingyen kávé és tea, időnként megbeszélésekről, búcsúztatásokról és a ünneplésekről kimaradó potyakaja. Apropó, meleg italok, itt nincsen kis kanál v. keverőpálcika, ezek helyett egy vékony szívószál van, ami arra jó, hogy célirányosan leforrázd a nyelved. Akad továbbá a konyhában egy kézfertőtlenítő, és egy hirdetés a hűtőn arról, hogy a farmon élő kutyák és disznók örömmel fogadják az adomány maradékokat (ilyen nálunk már nincs, hiszen nem EU-kompatibilis).

A BUDI ÉS A KAPCSOLATOK. Ez fontos hely, akár beszélünk róla, akár nem. Az irodában szoktunk panaszodni, hogy nem elég zártak az illemhelyiség fülkéi és néhány hónapja már csak vékonyabb WC-papírra futja. Itt még nyitottabbak a helyiségek és még vékonyabb a papír. Cserébe nem kell sok mindenhez hozzáérni, mert azok mozgásra maguktól beindulnak és adagolnak (értsd: WC-öblítés, folyékony szappan adagolás, vízcsap, kéztörlő-adagoló és természtesen a kézfertőtlenítő). A nők számára elhelyeztek repi egészségügyi dolgokat is, hát nem kedves? A legjobb csak most jön: vannak brossúrák. A kedvencem: „Make The Connection – Developing Meaningful Relationships” Idézem az első oldalt: „A boldogság és a hosszú élet titka, hogy legyenek barátaink és munkatársaink. Ez időként nehéz lehet. Tanuljuk meg a legfontosabb lépéseket, hogy tartós és értékes kapcsolatokat alakítsunk ki.” A továbbiakban olvashatunk 2014-es statisztikákat és tippeket a családi étkezések fontosságáról és a barátainkkal való kapcsolattartásról (pl. „snail mail” azaz postai levelezés útján). Akkor ezek szt. én most ódivatú v. haladó szemléletű vagyok, hogy a blogolást választom a kapcsolattartás egyik módjának? (:

Segítő ké(s)z

A cégben belül működik a Helping Hands („segítő kezek”) elnevezésű csoport, ami olyan programokat szervez, ami jó célt szolgál. Gyűjtöttek már adományokat árva gyerekek és állatmenhelyek támogatására, egyik alkalommal vállalták, hogy rendbe teszik egy gyermekkórház kertjét, és mentek Normafára is szemetet gyűjteni. Az alkalmazottak közül bárki csatlakozhat, munkaidőben megyünk el dolgozni, ami természetesen rendes munkaórának számít. (;
Ennek a programnak a keretében mentük el Csobánkára, ahol is egy anya- és gyermekotthon környékét tettük rendbe. A község határán áll egy hatalmas ház, ami egyházi tulajdonban van. Nemrég döntöttek úgy, hogy a helyi tiszteletes választása alapján olyan várandós és kisgyerekes anyák is jöhetnek az otthonba, akik egyedül várják, ill. nevelik a gyermeküket, vagy nem várhatnak támogatást a szűkös anyagi körülmények közt élő családjuktól. A vidéki környezet olyan nyugodt légkört teremt, ami egész biztosan segít az anyukáknak ebben a nehéz időszakban.
Napsütéses délelőtt indultunk a cég elől. Csobánkán reggeli várt minket, friss péksütik, alma, forró tea és szörp. Meghallgattuk a szükséges utasításokat, ill. a védelmi előírásokat. Voltak, akik a kerítést festették, voltak, akik az előző csapat által összeszedett farönköket és ágakat aprították fel és hordták el. Mi a sövény megtisztítására vállalkoztunk, először rönköket hordtuk el az útból, majd nagyobb ágakat kerestünk, amik tüzelőnek is kiválók. Később nyesőollóval kapcsolódtam be a munkába. ((:
Kis időt azért szakítottunk a sétálásra is, nagyon jól esett kint lenti a természetben, végre a friss levegőn és gyönyörködni az ősz pompás színeiben. Tehát elmondhatom, hogy nemcsak másokkal, de magunkkal is jót tettünk. (:

Mi visz előre?

A mi cégünk az egy annyira tuti cég, hogy a pénzügyi mutatók mellett az alkalmazottaira is figyel. Különösképpen ez a dolga a csapatok vezetőinek, akik a mi karrierünk fejlődését tartják szem előtt. Minden hónapban tartunk úgy nevezett P4G-t (Partners for Growth), aminek keretében megbeszéljük, hogy mik a kitűzött céljaim, mikor szeretném azokat elérni és mily módon. Ezen kívül még más dolgokat is megtárgyalunk, hogy mennyire felelek meg a helyi teljesítménymutatóknak, és betartom-e az előírásokat (ezt külön csapatok ellenőrzik, tehát mellébeszélésről szó sem lehet).

A végén pedig elmondhatom, hogy érzem magam, van-e valami, ami a lelkem nyomja, és a mit várok el a csapatvezetőmtől, természetesen ő is elmondja, miként tud engem támogatni, és mik a munkámmal, hozzáállásommal kapcsolatos észrevételei.

Az első ilyen beszélgetés azzal az emberrel zajlott, aki annak idején interjúztatott, és úgy döntött, bizalmat szavaz nekem és felvesz a csapatába. Ez volt vele az első, és valószínűleg utolsó ilyen beszélgetésem, ugyanis egy multinál minden változik, máshova kerül a cégen belül, és más emberekért felel majd. Sajnálom, hogy nem ő lesz tovább a közvetlen felettesem, mert igazán alkalmas tartottam erre a szerepre.

A visszajelzése felém az volt, hogy csak így tovább! Nem minden új ember ennyire lelkes, vállaljak továbbra is sokat, és profitáljak abból, hogy több területen is be tudok segíteni. Aminek különösen örülök, az az a megjegyzése volt, hogy már rögtön az elején látszott rajtam, hogy nyitott vagyok, és bátran ki merek állni mások elé, szerinte ez vihet majd előre. (:

DIAGEO I.

D, mint Daily Fun (Mindennapos jókedv)
Lassan egy hónapja vagyok a cégnél, ez talán nem annyira hosszú idő, hogy messzemenő következtetéseket vonjak le, de úgy érzem, hogy itt tényleg nagyszerű a légkör. A kollégáim nagyon kedvesek, segítőkészek és értik a dolguk. Munka közben abszolút megengedett a viccelődés, sőt kötelező! ((:

I, mint Induction (Bevezetés)
Mármint bevezetés a cég rejtelmeibe. (: Minden újonnan érkezőnek részt kell vennie egy háromnapos tréningen, aminek keretében számos prezentációt tartanak, de tényleg mindegyik szolgál vmi plusz információval. A legvégén pedig mindenki megkapja a céges pólót! (;

A, mint Alcoholic Drinks (Alkoholos italok)
Bár ezt már mind tudjátok, azért még egyszer leírom, hogy cégünk premium szeszes italok gyártásával és forgalmazásával foglalkozik. Most még annyi érdekességet elárulok, hogy 26%-os részesedésünk van a Zwack Rt-ben, tehát az Unicum és a Fütyülős márkákhoz is van közünk!

G, mint Get Fruity
A cégünk csatlakozott egy olyan programhoz, amelynek célja, hogy az alkalmazottak egészségesebben éljenek. Hetente kétszer gyümölcskosarat hoznak a konyhába, minden finomsággal telipakolva.

E, mint Environment Protection
Komoly hangsúlyt fektetünk a környezetvédelemre. Szelektíven gyűjtjük a hulladékot, az iratokat nem nyomtatjuk ki, elektronikus formában bonyolítjuk a levelezést, és a számítógépen archiváljuk a dokumentumokat. Munka végeztével teljesen lekapcsolujk a számítógépeket. A konyhákban nem műanyag poharak, hanem céges bögrék vannak.

O, mint Open-air Office
A multinacionális cégek többségében nyitott irodákat találunk, ez sokkal közvetlenebbé teszi a kollégák közti viszonyt és az egymás közti kommunikációt is megkönnyíti. (folyt.köv.)

A nagy nap!

Nagy örömmel tudatom, hogy megkaptam életem 1. komoly munkáját!!! A Diageo felajánlott egy éves szerződést (2009. aug. 31-ig), a pozíció pedig DATA Processing Controller (mondjuk úgy: folyamat ellenőr). Az Assessment Centre alkalmával megírt tesztjeim 91, ill. 96%-osak lettek, a telefonos interjú során tesztelt orosz tudásomat pedig megfelelőre értékelték! Ez azért fontos, mert a csapat, amelybe kerültem olyan embert keresett, aki oroszul is el tudja látni a feladatokat az angol mellett!

Nagyon boldog vagyok, nagyjából 2 hónap álláskeresés után (ami részemről néhány cég – Nokia, Morgan Stanley – megcélzásából állt) végre meglett, amire annyira vágytam! Nem egy gyakornoki pozíció érettségizettnek járó minimálbérért (rosszabb esetben ingyen!), hanem egy teljes értékű komoly állás, egy jó hírnevű cégnél, ami kiváló lehetőség egy pályakezdő számára!

Aki nem ismeri a céget: a Diageo a világ vezető prémiumital gyártó és forgalmazó vállalata. Kiemelkedő minőségű termékei a rövidital, bor és sör kategóriák mindegyikében jelen vannak. Legismertebb márkái: Smirnoff, Johnnie Walker, Guinness, Baileys, J&B és Captain Morgan.

A Diageo globális vállalat, amely világszerte több mint 180 piacon forgalmazza a termékeit. A társaság részvényeit a Londoni és a New York-i Tőzsdén egyaránt jegyzik. Világszerte 80 országban több mint 20.000 alkalmazottat foglalkoztat. A Diageo 2001-ben Budapesten hozta létre üzleti szolgáltatási központját, mely ügyviteli és számviteli szolgáltatásokat nyújt több Diageo leányvállalat számára.

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki az elmúlt hónapokban támogatott, jó tanácsokkal látott el és hitt bennem!

Értékelő Központ

Angolul Assessment Centre (továbbiakban: AC), melynek lényege a BCE Karrier Iroda kiadványa szerint, hogy „egy időben, egyszerre, több pályázó több szempontból történő vizsgálatára, megfigyelésére is van lehetőség. A különböző, változatos és egymásra épülő gyakorlatok szigorú időkorlátok között zajlanak, és arra is lehetőséget adnak, hogy ne csak önmagukban, egyenként vizsgálják a jelentkezőket, hanem egymással összevetve is értékeljék viselkedésüket, teljesítményüket.”

Azért írtam le mindezt, hogy saját tapasztalataimmal is kiegészítve megosszam veletek azt, amit az AC-ről tudni érdemes. Hiszen fontos lépést tettem a munkaerő piac meghódítása érdekében: egy komoly, multinacionális céghez akarok bekerülni!

Az AC félnapos elfoglaltságot jelentett, reggel 8-tól kb. 13 óráig tartott. A szüneteket leszámítva (amelyek során céges alkalmazottakkal ismerkedhettünk meg) minden angol nyelven zajlott. Először egy félórás céges prezentációt hallgattunk meg, ami érthetőbbé tette a vállalat felépítését és a jelenlegi üres pozíciókat is bemutatta. Én végig jegyzeteltem, bár ezt nem sokan tették. A végén fel lehetett tenni a kérdéseinket, amihez csak én voltam elég bátor, de sztem ez mindig előny, mivel látják, hogy figyel és érdeklődik az ember.

Majd következett a csoportos feladat, amit 4 másik jelentkezővel együtt kellett végigcsinálnom: két problémára kerestünk megoldást, amire 30 percünk volt. Mindenki nyitott volt, és jól beszélte az angolt, ezért hatékonyak voltunk. Én rögtön vállaltam a kezdeményező szerepét, összegeztem a szituációkat, amikben korábban aláhúztam a lényeget. Majd mikor az első fiú elkezdte mondani a véleményét, kimentem a táblához, hogy jegyzeteket készítsek. A többiek is díjazták az ötletet, így mindenkinek felírtam a nevét, és sorban a javaslatokat is. Átláthatóan jegyzeteltem, sok rövidítést használtam és szimbolikus jelzéseket (pl. kérdőjel, áthúzott nulla, nyilak, stb.), és a végén pirossal emeltem ki a lényeget. Majd a probléma megvitatása után felírtam a prezentációhoz szükséges konklúziókat, és én is adtam elő.

A hosszabb szünet után két interjú következett, az első a londoni iroda képviselőjével zajlott, ez volt a technikai interjú. Itt olyan kérdések is elhangoztak, hogy mi az option és a future contract, mi a különbség a Balance Sheet és a Profit/Loss Account közt. Majd következett az alkalmassági interjú, amely főleg a csapatszellem mérésére és a problémamegoldó képességre irányult. Kíváncsian vártam, ki fog kérdezni, erre kikaptam az egész részleg vezetőjét, aki már 20 éve dolgozik a cégnél, és mellesleg brit. (Megjegyezném, összesen 3 külföldi volt az AC-n, én meg 2-őt kikaptam!) Azzal indított, hogy hallotta, én voltam a csoportban a koordinátor és hamarosan az angolomat is megdicsérte. (;

És még vmi említésre méltó történt az AC végén: odajött hozzám az egyik középvezető, és megkérdezte, lenne-e még 5 percem a számára, arról beszélgettünk, hogyan éreztem magam a nap folyamán, melyik terület érdekelne a leginkább és ő mivel foglalkozik. Aztán azon kaptam magam, hogy én maradtam egyedül ott a jelentkezők közül! (: Ez azért jó, mert felkeltettem az érdeklődésüket, és szerettek volna még többet megtudni rólam. Ennyi volt az AC, izgatottan várom a fejleményeket, ezúttal jók a megérzéseim…