Színezd újra!

Tegnap sétálgatva egy plakátra lettem figyelmes, jobban mondva a hirdetett fesztivál résztvevőire: Morcheeba az élen! Aztán látom, hogy ez bizony a szülővárosom által rendezett idei SZIN (Szegedi Ifjúsági Napok) programja!

Nagyon örülök, hogy az elmúlt évekhez képest még SZINvonalasabb műsorral tudnak elrukkolni! Na de nézzük csak pontosan, miről, ill. kikről is van szó…

Semmi kétség, az 1. napon ott a helyem! Már kora este beveszem magam az MTv SZINpad elé, ahol a régóta tervezett Barabás Lőrinc Eklektric koncerttel indítok, amit a Zagar és az underground dívák követnek. A kettő közti szünetben átszaladok a JATE sátorba, hogy a Magna Cum Laude dallamaiba is belehallgassak. (; 23 órától robban a bomba: Morcheeba a SZINpadon! :D

A 2. nap is tartogat SZINes programokat: az MTv a Kowalsky meg a Vegát szervezte be, míg a Pepsi színpadon vmi orosz formáció is föllép, nagyon fantáziadús néven: Russkaja. :D És mindenképp el kell látogatnom a Red Lounge sátorba, ahol kecskeméti cimborám, Mr. Vasovszki küldi a funky house-t!

Nos, panaszra nincs ok, az idei fellépők SZINte egytől egyik kiváló választás! Én ott leszek, már csak az a kérdés, ki tart velem? (; (A kérdés nem költői, nyugodtan dobjon üzit, aki szívesen jönne velem!)

Értékelő Központ

Angolul Assessment Centre (továbbiakban: AC), melynek lényege a BCE Karrier Iroda kiadványa szerint, hogy „egy időben, egyszerre, több pályázó több szempontból történő vizsgálatára, megfigyelésére is van lehetőség. A különböző, változatos és egymásra épülő gyakorlatok szigorú időkorlátok között zajlanak, és arra is lehetőséget adnak, hogy ne csak önmagukban, egyenként vizsgálják a jelentkezőket, hanem egymással összevetve is értékeljék viselkedésüket, teljesítményüket.”

Azért írtam le mindezt, hogy saját tapasztalataimmal is kiegészítve megosszam veletek azt, amit az AC-ről tudni érdemes. Hiszen fontos lépést tettem a munkaerő piac meghódítása érdekében: egy komoly, multinacionális céghez akarok bekerülni!

Az AC félnapos elfoglaltságot jelentett, reggel 8-tól kb. 13 óráig tartott. A szüneteket leszámítva (amelyek során céges alkalmazottakkal ismerkedhettünk meg) minden angol nyelven zajlott. Először egy félórás céges prezentációt hallgattunk meg, ami érthetőbbé tette a vállalat felépítését és a jelenlegi üres pozíciókat is bemutatta. Én végig jegyzeteltem, bár ezt nem sokan tették. A végén fel lehetett tenni a kérdéseinket, amihez csak én voltam elég bátor, de sztem ez mindig előny, mivel látják, hogy figyel és érdeklődik az ember.

Majd következett a csoportos feladat, amit 4 másik jelentkezővel együtt kellett végigcsinálnom: két problémára kerestünk megoldást, amire 30 percünk volt. Mindenki nyitott volt, és jól beszélte az angolt, ezért hatékonyak voltunk. Én rögtön vállaltam a kezdeményező szerepét, összegeztem a szituációkat, amikben korábban aláhúztam a lényeget. Majd mikor az első fiú elkezdte mondani a véleményét, kimentem a táblához, hogy jegyzeteket készítsek. A többiek is díjazták az ötletet, így mindenkinek felírtam a nevét, és sorban a javaslatokat is. Átláthatóan jegyzeteltem, sok rövidítést használtam és szimbolikus jelzéseket (pl. kérdőjel, áthúzott nulla, nyilak, stb.), és a végén pirossal emeltem ki a lényeget. Majd a probléma megvitatása után felírtam a prezentációhoz szükséges konklúziókat, és én is adtam elő.

A hosszabb szünet után két interjú következett, az első a londoni iroda képviselőjével zajlott, ez volt a technikai interjú. Itt olyan kérdések is elhangoztak, hogy mi az option és a future contract, mi a különbség a Balance Sheet és a Profit/Loss Account közt. Majd következett az alkalmassági interjú, amely főleg a csapatszellem mérésére és a problémamegoldó képességre irányult. Kíváncsian vártam, ki fog kérdezni, erre kikaptam az egész részleg vezetőjét, aki már 20 éve dolgozik a cégnél, és mellesleg brit. (Megjegyezném, összesen 3 külföldi volt az AC-n, én meg 2-őt kikaptam!) Azzal indított, hogy hallotta, én voltam a csoportban a koordinátor és hamarosan az angolomat is megdicsérte. (;

És még vmi említésre méltó történt az AC végén: odajött hozzám az egyik középvezető, és megkérdezte, lenne-e még 5 percem a számára, arról beszélgettünk, hogyan éreztem magam a nap folyamán, melyik terület érdekelne a leginkább és ő mivel foglalkozik. Aztán azon kaptam magam, hogy én maradtam egyedül ott a jelentkezők közül! (: Ez azért jó, mert felkeltettem az érdeklődésüket, és szerettek volna még többet megtudni rólam. Ennyi volt az AC, izgatottan várom a fejleményeket, ezúttal jók a megérzéseim…

Koncertélmény

Voltam már néhány koncerten. Először a magyar zenekarokkal ismerkedtem meg élőben:

Kowalsky meg a Vega, Hooligans, Kispál és a Borz, Garde – Makói Haverock

Jamie Winchester és Hrutka Róbert - Szote

RéMEMBER – Süss fel nap! (most Morzsi 2)

The Moog – Kultiplex (már bezárták...)

Zagar – Corvin-tető (na ez még nyitva van!)

Pár éve láttam elérkezettnek az időt, és adottnak a lehetőséget, hogy végre egy igazi, nagy koncertre is elmenjek! Bár nem olcsó mulatság, de évente 2-3 alkalommal nem sajnálom rá a pénzt, hogy megnézzem egyik kedvencem élőben is.

Az első ilyen koncert Bryan Adams-é volt a Puskás Stadionban, ahova a bátyám és egy haverom kísért el. Minden megvolt, amit vártam az estétől: az őrületes reszelés, amikor Bryan belecsapott a hathúrosba a Summer of 69-nál, a hidegrázás és a könnybe lábadt szemek a Never Let Go-nál (The Guardian, avagy Hullámlovagok OST) és a félórás unplugged a másfél órás koncert után.

Majd idén tavasszal végre meghallgathattam a kedvencemet is a PECSA-ban, ami nem más, mint a Morcheeba! Mivel a barátaim többsége még azt sem tudja, honnan jöttek a Goldfrey fivérek és ki is Skye Edwards (bár az énekesnő kiválása után Jody Strenberg adta a hangját, most pedig a francia leányzó, Manda), ezért egyedül mentem el. (Sztem elég annyit írnom, hogy Rome Wasn’t Built In A Day, na ugye, hogy ismeritek?) Nem bántam meg, sőt, talán jobb is egyedül koncertre menni, mint olyasvkit magammal rángatnom, aki nem értékeli annyira ezt a zenét.

Július 15-én pedig a Syma csarnokban voltam Seal koncerten, ráadásul a színpad kiugró része előtt, így szinte elérhető közelségben volt a legendás zenész! Láttam a tetoválást a csuklóján, a másikon pedig egy kis bőr karkötőt viselt kereszttel, a nyakában egy aranylánc, rajta négy medállal, valszeg a szeretteit ábrázoló portrékkal. Ez a koncert is hatalmas élmény volt! (:
A képet én csináltam, egész jó lenne, csak Seal bemozdult! :D

Popdarálok

Az egyik kereskedelmi tévécsatornán fut a bukott amerikai Singing Bee mintájára létrehozott zenei műsor, melynek a lényege, hogy a magyar dalszövegeket pontosan ki kell egészíteni. Igazából még egyetlen adást sem láttam, de múltkor feljött a szó a műsorvezetőről, aki még Pókerarc Balázsnál is jobban osztja a játékosokat. (:

Elég hamar összeállt a képlet: pontos szövegismeret + jó énekhang + színpadi szereplés + hatalmas pénznyeremény = ezt nekem találták ki! Hiszen naponta több órát csak zenehallgatással töltök, több ezer számot fújok kívülről, ráadásul tudok és merek is énekelni.

Ezért pár hete jelentkeztem játékosnak a műsor honlapján, és múlt héten jött egy sms, hogy hamarosan válogatás. Azóta már sikerült beszélnem egy sráccal, aki szerepelt a Popdarálóban, és tőle tudom, hogy a casting-ot követő hetekben (2-6 hét akár) lesz maga a felvétel, ill. előre le van beszélve, kit mikor választ ki a műsorvezető. Nekem az a lényeg, hogy kapjak egy esélyt, a többit már megoldom. (;

Otthon persze körberöhögtek, hogy én ebből akarok meggazdagodni, de miért is ne? Persze közben az álláskeresés is folyamatban van, igyekszek arra koncentrálni, de emellett már elkezdtem a magyar dalszövegek áténeklését, még csak a Baby Sisters-nél tartok…

Elég nagy szenvedés magyar dalokat énekelni órákon keresztül… az Apostol nem igazán az én stílusom, Baby Gaby-t és Kefírt meg azonnal elkapcsolom, ha megszólal a rádióban, de hát most muszáj ezekkel is „megbarátkoznom”. A mai napon egy-két Ágnes Vanilla és Ákos szám jelentett felüdülést. Sokat adnék érte, ha a Petőfi Rádió és a VH1 zenei repertoárjából válogatnák a számokat, de ez nem kívánságműsor. (:

Magányos sziget

Ma kimentem néhány órára a Margitszigetre, részben azért, hogy meneküljek a hőség, a tömeg és a főváros fülledtsége elől, részben pedig a szomszédi iszonytól… Kicsit ki kellett engednem a feszültséget.

Megkerestem azt a padot, amin Oskarral üldögéltünk, akkor esett az eső, de a fa sűrű lombja felfogta a tavaszi eső hűs csöppjeit… Most ragyogott a nap, és egyedül voltam, amire már szükségem volt, átgondolni az elkövetkező hetek forgatókönyvét.

A munkára gondoltam, és arra, milyen utat járjak, alaposan figyelembe vettem a sors iránymutatásait is… Elolvastam egy cikket a Nők Lapja Évszakok őszi számából, most került a kezembe, aktualitását mindig az olvasó gondolatai jelentik, nem a kiadás ideje. (:

Közben kiderült, hogy az egyik multi nem vett fel, ami nem csoda, hisz meglebegtettem, hogy az elkövetkező időszakban ki akarok menni külföldre, rövidebb időre. Pár órára rá már egy állásinterjút beszéltem le, így megy ez… fel vannak pörögve az események.

A karriertervezésen kívül más gondolatok is kavarogtak a fejemben… a napokban megfogalmazott ötös fontossági lista.

1. Gyerek – úgy érzem, ha nem lenne gyerekem, akkor életem fő értelme nem valósulna meg!

2. Társ – lehet egy családtag, barát, kedvenc, de alapvetően egy erős férfira gondolok, még mindig keresem őt… vajon mikor találunk rá egymásra?

3. Megbecsülés – emberként, anyaként, családtagként, barátként, munkatársként, minden értelemben véve, mindig erre törekszek!

4. Zene – ez már adott, és nem veheti el tőlem senki azt a több ezer dallamot, amit a lelkemben szólaltatok meg! (:

5. Víz – mint élettér, ahol úszhatok; ami felfrissít és megtisztít, és ami oltja a szomjam.

Ezeken törtem a fejem, javasolom Nektek is, hogy időnként szánjatok időt magatokra, rendezni kicsit az értékeket, utat keresni.

A teremtés "koronái"

Régóta nyomasztanak bizonyos gondolatok, amik szép lassan dühöt és kiábrándultságot keltettek a szívemben. Ritkán írtam, és írok ezekről, de néha megkönnyebbülés kiadni a bennem felgyülemlett keserűséget.

Mi másról is lehetne szó, mint a pasikról? A teremtés koronái! Hosszú időnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek arra, amit a barátnőim is régóta mondogattak, hogy nem annyira számít a külső.

Ilyen szempontból felszínes embernek vallom magam. Ha nem tartok vkit vonzónak, kizárom, hogy komolyabb is dolgok alakuljanak köztünk, mondván, ha nincs meg a szikra, akkor minek erőltetni bármit is? Rájöttem azonban, ha vkivel egy kicsit több időt töltesz, megismered különleges személyiségét, azzal érzelmeket is kiválthat belőled. Egyszer csak ránézel, és már nem azt az aranyos srácot látod, hanem vmi melegség is elönti a szíved. Ahhoz, hogy erre rájöjjek, meg kellett ismernem vkit, akivel más világban élünk, máshova szólít az élet, de fantasztikus és felszabadító érzés volt, hogy rádöbbentem, valójában milyen férfira is van szükségem, és ebben ő segített! Nem tett semmit, csak barátkoztunk, eleinte megkönnyebbülés is volt, hogy nem közeledik, csak meghallgat és megosztja a gondolatait velem. Sztem ez így is marad, de így jó. (:

Eddig mindig olyan fiúkhoz vonzódtam, akik magabiztosak, lehengerlőek, ránézel, és azt mondod, igen, ő igazán pasis! És közben sokszor rádöbbentem, mennyire éretlenek lelkileg, EQ-juk a padlón, csak magukkal vannak elfoglalva. Mérhetetlenül kiábrándultam belőlük!

Egy fiú, aki egy év alatt felépített bennem egy képet, amiről azt hittem, lerombolhatatlan, ő maga egy pillanat alatt tönkretette drága imázsát. Alakoskodó és gerinctelen volt velem. Én ha vmit egyáltalán nem tudok elviselni és tolerálni, az a megbízhatatlanság! És ő végérvényesen eljátszotta a bizalmam! Keserű érzés volt, csak állni a verandán, nézni a szakadó esőt, és végül az én könnyeim is eleredtek, amikor már ötödjére sem vette fel a telefont, pedig már egy órával ezelőtt értem kellett volna jönnie. Aztán a kocsiban nem tudott mást kinyögni, csak azt, hogy „sajnálom”, szánalmas volt. Nem fáj, mert én sem szerettem szerelemből, erre akkor jöttem rá.

Azzal meg végképp lejáratta magát, amikor erre egy hétre félreküldött egy üzenetet, amit egy másik lánynak szánt, véletlen vagy sem, tipikus „Freud-i elszólás”, ill. elgépelés. „Kedves Kedvesem”, előbb utóbb mindenki rájön, hogy a megnyerő és magabiztos külsőd kit is takar valójában…

Innentől kezdve csak azt a nevetséges képet tudom megőrizni róla, amit félmeztelen ugrál a szobájában, és teli torokból üvölti egyik kedvenc számának refrénjét:

„Szeretem a nőket, de ők engem jobban
Az egyetlen forradalmár vagyok a városban!”

Na a többi sem volt különb! Aki csak folyton arról vitatkozott velem, hogy melyikünk az okosabb, meg azt sem tudta elviselni, hogy malomban én nyerjem a partit… Én sosem akartam versengeni veled, mindig is tiszteltelek a tudásodért és műveltségedért, pont ezzel fogtál meg, no meg a szeplőiddel. (:

Remélem, azóta is ő érettebb lett, és már nem tartja gyerekesnek, hogy megfogja a barátnője kezét az utcán, és nem rest válaszolni az üzenetekre pár napon belül… Rá vmiért mégsem tudok annyira haragudni, annak ellenére sem, hogy csőlátása és szuperegója van.

Egy másik „barátom” is elmehet a francba, aki két és fél év után az arcomba vágta, hogy „nem is ismersz, csak egy bizonyos szintig, de az értékrendem nem ismered.” Ez tényleg fájt, de ez csak az ő lelki szegénységét bizonyítja, hogy nem képes megnyílni másoknak. Miért hiszik azt a pasik, hogy attól lesznek erősek és sebezhetetlenek, ha nem mutatják ki az érzéseiket??? Nagyon rosszul gondolják…

Szóval arra jöttem rá, hogy nem ilyen társat keresek magam mellé, mert a fent említettek nem szerettek, hisz csak egyvkit szeretnek igazán, saját magukat, de azt nagyon! Én olyasvkit keresek, aki meghallgat és megért, aki elfogad és felemel, aki feltétel nélkül szeret, nem bánja, ha énekelek, és érdeklődve hallgatja gazdaságpolitikai és angol kiselőadásaimat, de megsúghatom neki buta kósza gondolataimat is. Létezik ilyen, aki képes engem jobban szeretni, mint saját magát? Mert úgy érzem, én tudnék mást jobban szeretni, mint magamat, ha méltó lenne rá…

Életjel

Már két hónapja is lehet, hogy nem írtam. Ennek az az oka, hogy a blogom írását eredetileg a moszkvai kint létem idejére terveztem, úgy voltam vele, majd meglátom, hogy lesz-e értelme és kedvem folytatni. Az ukrajnai beszámoló megírása értelemszerűen adódott, az az út annyira jól sikerült, hogy mindenképp szerettem volna megörökíteni ily módon.

Hogy azóta történtek-e olyan dolgok, ami érdekelhet Titeket, ill. ami engem írásra ösztönözhet? Azt hiszem, igen! (: Az eltelt hónapok alatt több olyan alkalom is volt, amikor a barátaimmal tartalmasan és emlékezetesen töltöttük el az időnket, és fotókat is készítettünk. Ezeket szeretném Veletek megosztani, és örömet szerezni, hogyha felnéztek erre az oldalra, akkor lássátok, igenis vannak új bejegyzések! Hiszen már többen is mondtátok, hogy várjátok a folytatást. (:

Amíg kint voltam Moszkvában, nem nagyon volt alkalmam bulizni. Az olyan bulizásra gondolok, amikor a jókedvű beszélgetés és iszogatás után elmegyünk vmi igényes szórakozóhelyre, ahol táncolunk, jól érezzük magunkat, szó szerint lazítunk. Nem azért szoktam elmenni egy buliba, hogy elmondhassam, hogy voltam, hanem akkor, ha tényleg van kedvem. Ez hetente, kéthetente egy alkalmat jelent, de akkor legalább elmondhatom, hogy tényleg szórakoztam.

Az itthoni első bulira június 1-jén került sor. Arra a hétvégére bátyám, Gábor meghívta volt főiskolás társait, hogy töltsék Makón a hétvégét. A srácokat már én is ismerem, volt pár közös bulink. (: Jocival és Ákossal együtt jöttünk Pestről, kocsival. Útközben jól elbeszélgettünk, Joci sokat kérdezett a moszkvai hónapokról. Látszott, hogy valóban érdekli, nem csak úgy illendőségből tesz fel néhány kérdést…

A Maros-parti nyaralóban voltunk, és flekkent sütöttünk. Később megérkezett Szisz és Görög is, majd Simi is begurult a motorján. (: A barátnőimet természetesen nem sikerült kirobbantani a tankönyvek mellől… Én péntek este amúgy se tanultam volna, csak másnap jelentett nehézséget a tanulásban, hogy totál kómás voltam, de én azt mondom, hogy vizsgaidőszakban is kell lazítani!

Nagyon jól elbeszélgettünk, ezek a srácok mind jó arcok, talpraesettek, értelmesek, jó humorúak és nem elhanyagolható szempont, hogy jóképűek is. (; Joci elmesélte, milyen volt az a két hét, amit Texasban töltött, Simi pedig beszámolt egyhónapos külföldi útjáról, melynek során Bajorországban, Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban is járt a határőrség révén. Engem különösen érdekelnek az ilyen sztorik, szeretem, ha vki nyitott az idegen kultúrák iránt, és külföldön járva igyekszik megismerni a kinti életvitelt.

Aztán a szegedi Retróba mentünk partizni, én először nem voltam benne biztos, hogy egyedüli lányként jó ötlet lenne elmenni, de a fiúk ragaszkodtak hozzá (: Gábor lebeszélte az itthoni haverjaival, hogy ki vállalja a sofőr szerepét, aztán két kocsival irány Szeged! Ismét jót buliztunk együtt, hiszen a fiúk nem csak szeretnek, de tudnak is táncolni, és ilyenkor sosem maradok pár nélkül. (: Szóval igazán jól sikerült a hazatérésem utáni első buli. Búcsú a srácoktól, de csak az augusztusi Körös-toroki napokig!