Nagyon sok minden történt az első napokban, bízom benne, hogy a folytatás is ennyire eseménydús lesz! A szállásról és a lakóközösségről érdemes lesz egy külön bejegyzést írni, most nem kezdeném el részletezni, milyen is a szobám, a lényeg, hogy elégedett vagyok a lakhatási viszonyokkal. (:
Rendben, kezdem az elejéről… megérkeztem Esbjergbe egy hideg szombat reggelen. Miközben a busszal idefele tartottam, eltöprengtem azon, miért is jöttem ide? Mitől lesz nekem itt jobb? Nem is az a lényeg, hogy jobb legyen, hiszen otthon is jól éreztem magam, abból a szempontból biztos, nem lesz jobb, hogy hiányozni fognak mellőlem a szeretteim. A velük töltött időt nem pótolhatja más, de úgy vélem, itt olyan dolgokat fogok csinálni és kipróbálni, amire valószínűleg a jövőben már kevesebb lehetőségem lesz, ha végérvényesen belevetem magam a munka világába, majd a családalapításra fogok koncentrálni.
A szálláson rögtön „sikerült” magam kizárni a szobámból. A kulcsok az asztalon maradtak, és ahogy kiléptem a folyosóra, a huzat úgy bevágta az ajtót, hogy a zár be is kattant… A korábban leírt utazás méltó folytatása! Arra talán mégis jó volt ez a helyzet, hogy lássam, mennyire segítőkész Maelle, a francia lány, akinek sokat köszönhettem az első napokban. Elkísért az ingatlanügynökséghez, amit ugyan zárva találtunk, de a turisztikai irodában a hölgy nagyon készséges volt, és elérte az ügynökség egyik dolgozóját, aki kiküldött valakit a kulccsal. Ezért rögtön le is gomboltak rólam pár száz koronát, nehogy már ilyen extra szolgáltatások járjanak a pórul járt bérlőknek.
Az első itteni estémet szerencsére nem a szobám négy fala között kellett töltenem, mivel Maelle elhívott bowlingozni. Jó pár cserediák összegyűlt, főként franciák és spanyolok. Jó móka a bowling, a teljesítményem elég hullámzó volt, azért egyszer sikerült tarolni. (: Ez egy kiváló példa arra, hogy itt más dolgokat fogok csinálni, mint otthon. Amúgy nem tudom, mikor vettem volna rá magam ilyen programra.
Vasárnap „átugrottunk” Németországba bevásárolni. Alighogy megérkeztem Dániába, máris elmentem egy másik országba. (: Na jó, egyáltalán nem ez volt a cél, csak itt annyira magasak az árak, hogy érdemes egy keveset áldozni az utazásra, és egy határhoz közeli kis német faluban sokkal kedvezőbb áron tudja az ember lebonyolítani a nagy bevásárlást, és euróban, koronában egyaránt fizethet.
Hétfőn elmentem az egyetemre, egész pontosan kitekertem, Maelle kölcsönadta a biciklijét. Taposom a pedált, mint az őrült, míg mellettem mások könnyedén suhannak el a bicikliúton. Egy lány eltűnik előttem, mint szürke biciklis a ködben (ami jelen esetben szó szerint értendő). Hazafele úton már azért fohászkodtam magamban, hogy váltson pirosra a lámpa, mire a kereszteződéshez érek, néha már úgy voltam vele, hogy inkább leszállok, és tolom a járgányt. Pár méterrel a házunk előtt tűnt fel, hogy iszonyat lapos az első kerék, szuper, de ajándék biciklinek ne nézd a kerekét, ugyebár!
Van itt egy nagyszerű kezdeményezés, a Studiebyen Esbjerg, egy diákszervezet, amely helyi támogatók segítségével ingyen programokat szervez a diákoknak, évente kb. 70-et. Ezek közt vannak táncos estek, kocsmatúrák, kvíz estek, kézilabda, jéghoki meccsek, és most első alkalommal mozit is szerveztek (a Safe House c. filmet néztük meg, egész jó volt, szerintem Gábornak tetszene). Többen is mentünk a házból, és kaptam is kölcsön egy bicajt, ezúttal egy sráctól, és talán mondanom se kell, de nem ért le a lábam, és képtelen lettem volna azzal akár pár métert is megtenni, legföljebb a bicikliről lerepülve. :D Az egyik srác, Dominik azonban azt mondta, hogy emiatt nem hagyhatom ki a mozit, és a kiváló lehetőséget arra, hogy új emberekkel megismerkedhessek, együtt elsétálunk akkor. Ilyen emberekkel lakok egy fedél alatt, nagyon szerencsésnek mondhatom magam! A mozijegyet be lehetett váltani egy helyi sportkocsmában, a Stalden-ben, így később oda is elmentünk, nekem kimondottan tetszett a hely, mert egyben egy rock kocsma is. Az meg külön poén volt, hogy a képernyőn épp kézilabda bajnokságról tudósítottak, és az MKB Veszprém, Pick Szeged játékosai is feltűntek. (:
Tegnap este a pubban éreztem magam először felhőtlenül boldognak hosszú idő után. Úgy éreztem, hogy jó, hogy itt lehetek, ezekkel az emberekkel megismerkedhetek, és ezt ki kell használnom. Ma reggel pedig nagyon jó hírt kaptam, ugyanis meglett az egyik (ráadásul a nehezebb) vizsgám, így már egész biztosan nem kötekednek majd az osztrák egyetemen. (:
