Elmentünk a balatonfüredi Aquaparkba. Nem olcsó mulatság, de mivel idén nem nyaraltam –igaz, Anyukám szerint a fővárosban töltött két hónap az nyaralásnak számít! – úgy döntöttem, megérdemlem. (:
Elég nagy és szép is, sokan voltak, de úgy gondolom, máskor még többen lehetnek. Először egy olyan csúszdát választottunk, amin úszógumival lehet lemenni, mármint azzal a ráülős nagy fánkkarikával. Párossal mentünk, de Edgár kijelentette, hogy inkább szólóban folytatja a csúszó karrierjét.
Majd kipróbáltuk a hosszú, egyenes, hirtelen gyorsuló csúszdákat. Borzalmas volt, csak csapódott a víz az arcomba, nem tudtam levegőt venni, és már alig vártam, hogy vége legyen! Persze a medencébe érkezést követően még jó ideig vizet köhögtem ki a tüdőmből. Ez azért ne riasszon el senkit az aquaparktól! Valószínűleg én lendültem rossz pillanatban, és a térdemet sem ártott volna felhúzni, hogy felfogjam a vízsugarakat.
Volt azért, ami tetszett: a hullámmedence! De ez nem amolyan kis könnyed elringatós, hanem az az igazi, „küzdj az életedért” típusú! Komoly lábtempó, helyes légvétel, vagy könnyen az alján kötsz ki. Azért mókás volt, ha már túl sok vizet nyeltem, akkor Edgárba csimpaszkodtam, amit ő nem nagyon díjazott, de azért kibírta, kibírtuk! (:
