Győzelem Napja

Május 9-e a legnagyobb állami ünnep Oroszországban, ekkor emlékeznek meg a II. világháború - vagy ahogy náluk nevezik: a Nagy Honvédő háború - végéről, ami a Szövetségesek, köztük a Szovjetunió győzelmével zárult. Ezen a napon azokra a helyekre látogattunk el, ahova a legszívesebben látogatnak el az oroszok.

Először a VVC-hez mentünk el, erről már írtam korábban. Ez az a hely, ahol a volt tagállamok kiállító pavilonjai találhatók, és egy aranyozott szökőkút, melyet a Szovjetuniós tagállamok nemzeti viseleteit bemutató női szobrok díszítenek. Érdekesség, hogy egy Finnországot képviselő lány is akad köztük, ugyanis a tervek elkészítésekor még ez az ország is ott szerepelt a jelöltek közt. Később azonban nem módosították a szökőkút terveit, így ott maradt a finn lányka is. (: Most már nem csak ez a szökőkút működik, hanem a többi kút vízsugaraiban és a napfényben megcsillanó aranyozásaiban is lehet gyönyörködni.

Azután a Vörös térhez mentünk el, ahol a főutcákat lezárták a forgalom részére. Hatalmas tömeg árasztotta el a környéket, köztük kiemelt szerepet kaptak a veteránok, egyenruháikon éremrendek, kezükben virágok, amiket a fiataloktól kaptak köszönetképpen a haza védelmezéséért. A többiek kezében orosz zászló (az én kezemben is, amit most már barátnőim aláírásai is „értékesebbé” tesznek), ruhájukon, táskájukon az ünnep jelképe: a Szent György szalag, melyen a narancssárga szín a lángot, a fekete pedig a füstöt szimbolizálja. Nekem is sikerült egyet szereznem, és el is határoztam, hogy minden május 9-én viselni fogom (természetesen nem a bal oldalon, a szívem fölé csakis magyar kokárdát tűzök ki!), így emlékezve a Győzelem Napjáról.

Vendégségben Krisztiéknél

Orosz barátnőm, Kriszti már hetekkel ezelőtt mondta, hogy szeretne meghívni hozzájuk vendégségbe, amire végül is az elutazásomat megelőző napokban (kedden, 04.08.) sikerült sort kerítenünk.
Először a Sushi Planéta nevű japán étterembe mentünk el; Oroszországban nagyon népszerű a japán konyha, a kínai nem annyira. Kriszti imádja a sushit, én még korábban nem ettem, de mondtam, hogy szívesen megkóstolom, ha ajánl vmi jó helyet. Az étterem, ahol voltunk nem nagy, de igazán hangulatos, és Kriszti szerint jól főznek, és ennek ellenére nem drága.
Szóval sushi… A rizsgöngyöleg közepén töltelék, általában vmi halféle, keleti zöldség, ill. amit én ettem, az avokádós volt. A pálcikákkal bele kell tenni a barna szósszal teli kis tálkába, és ízlés szerint lehet rá tenni gyömbérszeleteket vagy zöld mustárt, wasabit. Nem mondom, ha ez a kedvenc ételem, de azért még szeretnék másféléket is kipróbálni. (:
Utána elmentünk Krisztiékhez, volt alkalmam megismerkedni az anyukájával, aki nagyon kedves és érdeklődő volt; később pedig az apukája is megérkezett a munkából, és beköszönt. A lakásuk háromszobás, az anyukája szerint kicsi, de hármuknak elég. Szerintem nem is olyan kicsi; nagyon kényelmes, ízlésesen van berendezve; szép rend, tisztaság mindenütt. (:
Krisztivel fényképeket nézegettünk, és képzeljétek, a falra kitett néhány képet bekeretezve, és köztük van az egy közös képünk is! Milyen aranyos, hogy kitette! (: Lógtunk a neten is, megmutattam neki az iwiw-et: a családomat, a barátaimat, és azokat a magyarokat is megnéztük, akik most voltak kint Moszkvában. (Rájöttem, hogy nem is érdekel már annyira a net, korábban napi 2-3 órát eltöltöttem vele, mostanra viszont már teljesen lekattantam róla. Szóval a jövőben helyette sokkal értelmesebb dolgokkal akarom tölteni az időt, mondjuk oroszozással! hehe)
Később teáztunk, az anyukája rengeteg finomságot készített elő, sütött pirogot hússal, sajttal és almával, és megkínált orosz bon-bonnal is. (: Később amikor beszélgettünk az itteni életről, mondtam, hogy itt gyakorlatilag nem eszek tejtermékeket, húst, gyümölcsöt, zöldséget, mert minden sokkal drágább, mint nálunk, és egyszerűen nem vagyok hajlandó ennyit kiadni érte. Erre rögtön összekészített nekem egy kajacsomagot: kefírt, szirokot, pirogot, almát és banánt. Hát nem utasítottam vissza a kedvességét. (;
Nagyon jól esett érezni a „családi tűzhely melegét”, már olyan rég voltam családi körben, és ez különösen hiányzik. Nincs, aki megkérdezze, mire van szükségem, senki nem gondoskodik rólam… ): De az otthon hazavár, az otthon…

Opera: Jevgenyij Anyegin

Kátyja ötlete volt, hogy vasárnap (04.06.) nézzük meg a Nagyszínházban Csajkovszkij operáját. Előre feliratkoztunk a listára, majd megvettük a diákjegyet 20 rubelért. Bár ezért az árért csak a kakasülőn lehet helyet foglalni, ahonnan nem túl jó a rálátás a színpadra.
A ruhatárban kölcsönöztem látcsövet, hogy le tudjam olvasni a kivetítőről az angol fordítást. Így lényegesen jobban élveztem az előadást, hogy nem csak Puskin művének felidézése segített az opera megértésben. A történet mondjuk nem túl bonyolult, de ennek leírását majd legközelebb pótolom be, addig is gyönyörködjetek az új képekben. (;

Kátyja szülinapja

Anyukám születésnapját követő napon ünnepeltük Kátyja szülinapját (szombat, 05.05.). Délelőtt indultam ajándékbeszerző körutamra. Először a Détszkij Mirbe mentem el, ez egy üzletlánc, ahol gyerekeknek forgalmazott játékokat, ruhákat, írószereket, könyveket, stb. árulnak. Ide „munkaügyben” mentem, mert hétfőn (05.07.) volt a nemzetközi marketing házi dolgozat [téma: MAGYARORSZÁGI JÁTÉKPIAC] leadási határideje, amit csoporttársammal, barátnőmmel: Enikővel írtam.
Enci elküldte nekem az anyagokat e-mailben, majd megnéztem, melyek azok a kérdések, amire tudok válaszolni ezek alapján. Így végül az öt kérdésből az utolsó kettőt vállaltam magamra: a magyar fogyasztók vásárlói-fogyasztói szokásairól írtam, és a játékpiacot jellemző globális tendenciáról. Utóbbiban arra tértem ki, hogy a nyugati vállalatok közül egyre több helyezi ki termelését távol-keleti országokba, első sorban Kínába; és hogyan próbálják megtartani vezető helyzetüket a nyugati cégek, miként próbálnak előnyt kovácsolni többéves tapasztalatukból, hírnevükből és az általuk garantált minőségből. Feladatuk nem egyszerű, mert a kínaiak nem csak olcsón termelnek, de egyre jobb minőségű árukat is. Arra is kitérem, hogyan próbálják szem előtt tartani a gyártók a fogyasztóvédelmi előírásokat, erkölcsi normákat (pl. gyerekfoglalkoztatás); ill. milyen új elvárások jellemzőek a játékpiacon. Úgy érzem, elég jól sikerült megválaszolnom ezeket a kérdéseket, miután 1,5-2 órát eltöltöttem a játékboltba, rengeteget jegyzeteltem: ki a forgalmazó, és hol gyártatja le a terméket; milyen szlogeneket használnak; milyen típusú játékok divatosak és keresettek. Végül nem jöttem el üres kézzel, vettem egy kicsi plüss Csiburáskát Kátyjának, majd a Dom knyigi könyvesboltba két kis magyar társalgókönyvet, magamnak és neki ajándékba.
Kátyja 18 órára hívta meg vendégeit, nem voltunk sokan: Péter, Ányja, Kriszti és Lenke, a szobatársa. Előtte segítettem neki szendvicsek elkészítésében, minden nagyon finom volt, főleg a torta. (: Majd megnéztük a Szlovákia-Csehország hoki meccset (ami szlovák győzelmet hozott), ugyan is most zajlik Moszkvában a hoki bajnokság. Szlovákia végül nem jutott be a negyeddöntőbe, ahol Oroszországnak és a tavalyi bajnoknak, Svédországnak már garantált a helye.

Caricino

Eléggé elmaradtam a beszámolóimmal, pedig sok minden történt a múlt héten is. Csak már megint eljutottam arra a pontra, hogy nem annyira akaródzik írni, de erőt veszek magamon, mert ha eddig rendszeresen írtam, akkor most már nem szabad abbahagynom!
Múlt hét kedden (04.01.) Oroszországban is megemlékeztek a munka ünnepéről. Kátyjával ebéd után találkoztunk Krisztivel és Ányjával. Nem beszéltük meg előre, hova megyünk, de azt elég gyorsan eldöntöttük, hogy a belvárosba nem, mert ilyenkor könnyen részegekbe botlik az ember, ami ugye nem kellemes… (Visszafele persze sikerült kifogni a mozgólépcsőn egy piától bűzlő srácot, de szerencsére nem zuhant ránk. hehe)
Már korábban is szerettem volna megnézni Caricinot, így ezt választottuk utunk céljául. Épp aznap gondolkoztam el rajta, hogy majdnem három hónapja egy(!) városban élek! Otthon ingázok Makó – Szeged – Budapest között, így szokatlan számomra ilyen hosszú időt eltölteni egy városban, de mekkora városban! Moszkva egy kisebb állammal felér, hatalmas a területe, hogy a 12 millióhoz közeli népességét már ne is említsem…
Caricino egy régi cári rezidencia, ha információim helyesek, akkor még II. Katalin idején kezdték el építeni. A szeszélyes cárnő azonban meggondolta magát, nem tetszett neki a kivitelezés, így elrendelte lerombolását, majd újjáépítését. Az őt követő cár viszont újra akarta építetni, ám gyakorlatilag sosem épült fel teljesen ez a hatalmas cári palota. Pár éve döntötték el, hogy befejezik az építési munkálatokat.
Nem csak az épületek miatt érdemes elmenni Caricinoba. Egy kisebb erdő található itt, mesterséges tóval. Kitűnő választás, ha az ember a természet lágy ölére vágyik. Az emberek itt nyugodtan sétálhatnak, gyönyörködhetnek, és feltöltődhetnek. Mi is így tettünk, és arról beszélgettünk Kátyjával, hogy elmegyünk túrázni a Tátrába. Erre valószínűleg csak jövő nyáron kerítünk sort, de akkor mindenképp. (:

Kreml 4: Fegyvertár

Az Állami Fegyvertár a Kreml Borovickij-kapujánál található. Ezt az épületetet múzeumnak építették 1851-ben Ton tervei alapján. Az épület homlokzatát gazdagon díszítették fehérkőből készült, faragott oszlopokkal. A múzeum kétszintes, kiállítása kilenc termet foglal el.
A hadi részlegen harci és díszfegyverzet ritka ábrázolásait lehet megtekinteni, amiket orosz, nyugat-európai és keleti mesterek készítettek. A szál- és lőfegyverek verettel, faragással, gyöngyházzal, elefántcsonttal és színes fával díszítettek. A fegyverek és harci felszerelések lenyűgöző gyűjteménye bemutatja a harcászat fejlődését Oroszországban és más országokban.
A múzeum gyűjteményében a legfőbb helyet az orosz arany- és ezüsttárgyak foglalják el, amiket a XVI-XVII. században készítettek a moszkvai Kreml műhelyeiben. Itt található a régi edények nagy gyűjteménye is: teás és kávéskészletek, szamovárok, cukortartók, tálak, poharak, vázák.
A szövetek termében a XIV-XIX. századi szövőművészet legszebb alkotásait tekinthetjük meg. Itt állították ki az iráni, török, olasz, spanyol, kínai, dán gyártmányú szöveteket. Régebbiek a bizánci szövetek, a XIV-XV. századból. Ebben a teremben található az a gyűjtemény, ami nagyszerű bársony, selyem, brokát ruhákból áll, többek közt II. Katalin, I. Péter, valamint más orosz cárok, cárnők kosztümjeiből.
A régi állami jelképek termében található Monomach sapkája (XIV. század eleje). Nagy értékkel bír a régi cári trónok kollekciója: Rettegett Iván elefántcsontból készült trónszéke, Borisz Godunov és Mihail Fedorovics arany trónjai, Alekszej Mihajlovics gyémánttal díszített trónja.
A Fegyvertárban található a világ legteljesebb hintógyűjteménye. Minden egyes hintót tehetséges orosz, lengyel, angol, francia vagy osztrák mesterek készítették. Érdekesek mind technikai, mind művészeti szempontból, mindegyik egy művészeti alkotással ér fel .

Kreml 3: Templom tér

A Kreml központi terén (un. Templom tér) ősi templomok találhatók – az orosz nemzeti építesz kiváló műemlékei. Itt őrzik az ősi festészet és képző-iparművészet nagyra becsült alkotásait. Napjainkban minden templom egy múzeummal ér fel.
Uszpenszkij székesegyház [Istenanya elszenderülése és mennybevétele]
A múzeum-templomok közt a legfőbb helyet az Uszpenszkij székesegyház foglalja el. 1475-79 közt építette az olasz építesz Arisztotelész Fioravanti. A templomnak három kupolája van; belsejében magas boltozatok, lenyűgöző tér, sok fény és levegő. Falai gazdagon borítottak falfestményekkel, ikonokkal, fafaragásokkal, hímzésekkel. A templomot 12 hatalmas csillár világítja meg. A Kreml főszékesegyházának ikonjait Oroszföld legkiválóbb festőművészei festették. Nagyon érdekes Georgij ősi ikonja, ami a harcos ideálját, a haza védelmezőjét ábrázolja. A XII. században készült. A templomban található Rettegett Iván cár faragott fa trónszéke (1551), ami az orosz harcosok hadjáratainak jeleneteit ábrázolja. A székesegyházban temették el a moszkvai érsekeket és patriarchákat. Az Uszpenszkij székesegyház nem csak Oroszország egyik első temploma, de az legfőbb középületnek is, ahol az ünnepi ceremóniákat tartották.
Blagovésenszkij székesegyház [Gyümölcsoltó Boldogasszony]
A Templom tér déli részén a Moszkva folyóhoz közel található a Blagovésenszkij székesegyház – az orosz cárok házi kápolnája. 1484-89 között építették, és eleinte három kupolájával nem számított nagynak. Azután a XVI. sz. hatvanas éveiben hozzáépítettek még hat kupolát, így a templom szép kilencfős épületté vált. A Blagovésenszkij templom belseje nem nagy. Itt őrizték a XV. századi ősi orosz képfalainak egyikét – egy olyan műemléket, ami hatalmas történelmi-művészeti értékkel bír. Ebben a székesegyházban találhatók a pravoszláv ikonfestők – Andréj Vrubel és Feofán Grek – alkotásai.
Arhagelszkij székesegyház [Arkangyali]
A Blagovésenszkij székesegyházzal szemben található az Arhangelszkij. 1505-08 között építette az olasz építész Aleviz Novij a XIV. századi ősi templom helyére. Az Arhangelszkij székesegyház nagyon díszes. A belső falfestést óorosz hagyományok szerint készítették el. A négy oszlopon és a déli falon a nagy orosz fejedelmeket ábrázolták. Nagy művészi értékük van az ikonoknak, amiket a képfalra festettek 1680-81 közt Dorofej Jermolájev, Mihail Miljutin, és mások. A XIV. sz. elejétől a XVIII. sz. első feléig az Arhangelszkij székesegyház volt a nagy orosz fejedelmek temetkezőhelye. Itt temették el a nagy orosz fejedelmet Dmitrij Donszkojt, Rettegett Iván cárt és más orosz cárokat.